Előzmények:
Végül úgy döntöttem, folytatom a sorozat olvasását. Ugyan annyira nem ragadott meg az első rész, de legalább rövid kötetekről van szó, az első rész is elég rövid volt, ez a második viszont még rövidebb. Így legalább túl nagy időbefektetést nem igényel a sorozat végigolvasása (gondolom, a hátralévő két rész is kb. olyan terjedelmű, mint az első kettő), és azért valamennyire érdekel, hogy mi lesz a vége.
Végül úgy döntöttem, folytatom a sorozat olvasását. Ugyan annyira nem ragadott meg az első rész, de legalább rövid kötetekről van szó, az első rész is elég rövid volt, ez a második viszont még rövidebb. Így legalább túl nagy időbefektetést nem igényel a sorozat végigolvasása (gondolom, a hátralévő két rész is kb. olyan terjedelmű, mint az első kettő), és azért valamennyire érdekel, hogy mi lesz a vége.
Kira kicsavarodott lábbal született, nehezen jár. Apja még születése előtt meghalt, anyját pedig most vesztette el, így már egyedül áll a világban. A faluban, ahol él, sokan ellenségesek vele szemben, hiszen nem tud úgy dolgozni, mint az egészségesek, ezért haszontalannak vélik. El akarják veszejteni őt, azonban a lány számára is váratlan módon védelmezőre lel.
SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdést.)
Kira anyjától elsajátította a hímzés művészetét, melyben ösztönös tehetség, sok olyasmit is tud, amit anyja nem is tanított meg neki.
Az Őrzők Tanácsa elé idézik Kirát, ők jogosultak dönteni a sorsáról. A tanácsépület még a romlás előtti időkből maradt meg, ahhoz képest, hogy mennyire régi, meglepően szép épület. Minden évben itt hangzik el a romlás éneke, mely az idők kezdetétől meséli el az emberiség történetét, és itt döntenek Kira jövőjéről is. Az egyik őrző, Jamison lesz a lány védője, s mivel tud Kira kivételes tehetségéről a hímzés terén, eléri, hogy a lányt a tanácsépületbe költöztessék, hogy a romlás énekét előadó énekes köpenyén a felfeslett hímzést javítsa ki. A köpenyen lévő hímzések képekben mesélik el az emberiség történetét. Az őrzők tervei szerint később Kira feladata lesz az is, hogy a köpenyen lévő díszítetlen részre – ahova az emberiség jövőjének kell kerülnie – azt hímezze, amit az őrzők kérnek tőle.
Matt Kira barátja, aki amiben tud, segít a lánynak. A fiú lápföldi, akiknek furcsa a beszéde, nyers a modora, a falusiak le is nézik őket. Matt mindig koszos, viszont igazi barát. Kira sok holmiját kimentette Kiráék kunyhójából, melyet a falusiak felgyújtottak, hogy a lány édesanyjának betegsége ne terjedhessen tovább. Mattnek van egy kutyája, Branch, aki szekér alá került, s el is pusztult volna, ha Matt nem gondoskodik róla.
Kira megismerkedik Thomasszal, a fiú is a tanácsépületben lakik kicsi kora óta, ügyes faragó, az énekes botján újravési a régi faragványokat, s van egy rész, amibe majd azt kell faragnia, amit az őrzők kérnek. A szüleit villám csapta agyon egy viharban, azután költöztették a tanácsépületbe. Kira megkedveli Thomast.
A lány édesanyja a hímzőfonalak megfestésének módját nem tudta megtanítani halála előtt Kirának, ezért el kell mennie egy idős asszonyhoz, Annabellához, aki ki tudja tanítani. Annabella egyórányi sétára lakik a falutól egy kunyhóban. Az úton Matt és Branch is elkíséri Kirát. Annabella minden színt ki tud nyerni növényekből, kivéve a kéket, azt mondja, csülleng kell hozzá, de az csak az odaát lakóknak van. Szívesen tanítja Kirát, s a lány gyorsan tanul.
Thomas azt meséli Kirának, hogy éjjelente mintha egy gyermek sírását hallaná, de a lány nem hall ilyesmit. Kira egy alkalommal egyedül megy Annabellához, s ezúttal fél, azt hiszi, valami vad követi az ösvényen. Annabella kijelenti, hogy nincsenek vadak. Kira ledöbben, mivel a vadaknak létezniük kell, ők ragadták el édesapját is egy vadászaton.
Kira,Thomas és Matt egy délelőtt utánanéznek, hogy honnan hallhatja Thomas a gyermeksírást. Látják Jamisont bemenni egy szobába, ahonnan gyermeksírás hallatszik ki, majd egy idő után a sírást gyönyörű ének váltja fel. Matt ráismer a hangra, egy lápföldi kislányé, aki árva, a neve Jo. Anyja betegségben halt meg, apja e felett érzett bánatában megölte magát. Jamison durván beszélt a kislánnyal, ezért Kira nem meri említeni a férfinak, hogy tud róla, hogy Jo is ott lakik, viszont azt elmondja Jamisonnak, hogy Annabella azt állította, nincsenek vadak. A férfi megdöbben, azt mondja, Annabella kezd butulni és hogy ő számtalanszor látott már vadat, látta azt is, ahogy Kira apját elragadták.
Másnap Kira megtudja Mattől, hogy Annabella meghalt.
Kira beszél egy lápföldi asszonnyal, aki szerint Jo olyan dolgokról is énekel, amik még meg sem történtek. Kira néha olyan érzése van, mintha a hímzései beszélnének hozzá, s Thomasnak is szokott hasonló érzése lenni a faragványaival kapcsolatban. Mintha valamilyen tudásuk lenne mindhármuknak. Ezt a gondolatát elmeséli Thomasnak is, s úgy döntenek, éjszaka beszöknek Jo szobájába. A kislány az anyja után sír, de kicsit meg tudják vigasztalni. Azt mondják neki, hogy ha segítség kell neki, kopogtassa meg a plafont, Thomas szobája éppen felette van, meghallják a kopogást és rögtön jönnek segíteni neki.
Matt eltűnik, Kira megtudja, hogy elszökött otthonról, s hogy a barátaihoz akar majd menni, de előbb kéket szerez nekik ajándékba.
Közeledik a gyűlés napja, amikor elhangzik majd a romlás éneke. Kira végez a köpeny hímzéseinek javításával, s Jamison elárulja neki, hogy a gyűlés után már nem a javítás, hanem az lesz a dolga, hogy a jövőt hímezze a köpenyre.
A gyűlésen az énekes előadja a romlás énekét, Kira időnként lánccsörgést vél hallani, s döbbenten fedezi fel az énekes lábain a bilincseket. Délben szünetet tartanak, előkerül Matt, aki egy kék anyagot nyújt át Kirának. Elmeséli, hogy hosszú gyaloglás után egy olyan faluba ért, ahol törődöttek laknak, hasonlóak Kirához. Bár vannak köztük egészségesek is.
A gyűlés végén előkerül Matt nagy ajándéka: egy vak férfi. Matt a törődöttek falujából hozta magával. A férfi azt állítja, ő Kira apja, Christopher. Elmeséli, hogy annak idején az Őrzők Tanácsába jelölték, de a posztra másoknak is fájt a foguk. A vadászaton valaki a háta mögé osont és fejbevágta egy bottal, neki esett egy késsel, majd ott hagyta meghalni. A törődöttek találtak rá, meggyógyították, bár a látását elvesztette. Ezután velük élt, a gyógyulás falujában, ahová mostanában is érkeznek sebesültek, azonban az ott születettek már egészségesek, így sok egészséges fiatal van köztük. Félt visszatérni otthonába, de valószínűleg vakon nem is talált volna vissza, így inkább a törődöttekkel maradt. Kira azt akarja, hogy apja maradjon vele, a védője Jamison biztosan gondoskodna róla is. Apja szerint Jamison volt az, aki megpróbálta megölni.
A könyv végén Kira rájön, hogy ő, Thomas és Jo nem véletlenül lettek árvák. Az őrzőknek nincs alkotó energiájuk, ezért kihasználják azokat, akiknek van. Rá akarják kényszeríteni őket, hogy olyan jövőt ábrázoljanak, amilyet az őrzők akarnak. Kira úgy dönt, hogy marad, Matt fogja hazakísérni Christophert.
Matt mesél Kirának egy fiúról, aki a törődöttek falujában lakik, gyönyörű kék szemei vannak, s szerinte szívesen feleségül venné Kirát. A lány azt válaszolja, nem akarja ezt. Kira bízik benne, hogy egy napon a falvaik majd tudni fognak egymásról, s apjával viszontlátják egymást.
Kira anyjától elsajátította a hímzés művészetét, melyben ösztönös tehetség, sok olyasmit is tud, amit anyja nem is tanított meg neki.
Az Őrzők Tanácsa elé idézik Kirát, ők jogosultak dönteni a sorsáról. A tanácsépület még a romlás előtti időkből maradt meg, ahhoz képest, hogy mennyire régi, meglepően szép épület. Minden évben itt hangzik el a romlás éneke, mely az idők kezdetétől meséli el az emberiség történetét, és itt döntenek Kira jövőjéről is. Az egyik őrző, Jamison lesz a lány védője, s mivel tud Kira kivételes tehetségéről a hímzés terén, eléri, hogy a lányt a tanácsépületbe költöztessék, hogy a romlás énekét előadó énekes köpenyén a felfeslett hímzést javítsa ki. A köpenyen lévő hímzések képekben mesélik el az emberiség történetét. Az őrzők tervei szerint később Kira feladata lesz az is, hogy a köpenyen lévő díszítetlen részre – ahova az emberiség jövőjének kell kerülnie – azt hímezze, amit az őrzők kérnek tőle.
Matt Kira barátja, aki amiben tud, segít a lánynak. A fiú lápföldi, akiknek furcsa a beszéde, nyers a modora, a falusiak le is nézik őket. Matt mindig koszos, viszont igazi barát. Kira sok holmiját kimentette Kiráék kunyhójából, melyet a falusiak felgyújtottak, hogy a lány édesanyjának betegsége ne terjedhessen tovább. Mattnek van egy kutyája, Branch, aki szekér alá került, s el is pusztult volna, ha Matt nem gondoskodik róla.
Kira megismerkedik Thomasszal, a fiú is a tanácsépületben lakik kicsi kora óta, ügyes faragó, az énekes botján újravési a régi faragványokat, s van egy rész, amibe majd azt kell faragnia, amit az őrzők kérnek. A szüleit villám csapta agyon egy viharban, azután költöztették a tanácsépületbe. Kira megkedveli Thomast.
A lány édesanyja a hímzőfonalak megfestésének módját nem tudta megtanítani halála előtt Kirának, ezért el kell mennie egy idős asszonyhoz, Annabellához, aki ki tudja tanítani. Annabella egyórányi sétára lakik a falutól egy kunyhóban. Az úton Matt és Branch is elkíséri Kirát. Annabella minden színt ki tud nyerni növényekből, kivéve a kéket, azt mondja, csülleng kell hozzá, de az csak az odaát lakóknak van. Szívesen tanítja Kirát, s a lány gyorsan tanul.
Thomas azt meséli Kirának, hogy éjjelente mintha egy gyermek sírását hallaná, de a lány nem hall ilyesmit. Kira egy alkalommal egyedül megy Annabellához, s ezúttal fél, azt hiszi, valami vad követi az ösvényen. Annabella kijelenti, hogy nincsenek vadak. Kira ledöbben, mivel a vadaknak létezniük kell, ők ragadták el édesapját is egy vadászaton.
Kira,Thomas és Matt egy délelőtt utánanéznek, hogy honnan hallhatja Thomas a gyermeksírást. Látják Jamisont bemenni egy szobába, ahonnan gyermeksírás hallatszik ki, majd egy idő után a sírást gyönyörű ének váltja fel. Matt ráismer a hangra, egy lápföldi kislányé, aki árva, a neve Jo. Anyja betegségben halt meg, apja e felett érzett bánatában megölte magát. Jamison durván beszélt a kislánnyal, ezért Kira nem meri említeni a férfinak, hogy tud róla, hogy Jo is ott lakik, viszont azt elmondja Jamisonnak, hogy Annabella azt állította, nincsenek vadak. A férfi megdöbben, azt mondja, Annabella kezd butulni és hogy ő számtalanszor látott már vadat, látta azt is, ahogy Kira apját elragadták.
Másnap Kira megtudja Mattől, hogy Annabella meghalt.
Kira beszél egy lápföldi asszonnyal, aki szerint Jo olyan dolgokról is énekel, amik még meg sem történtek. Kira néha olyan érzése van, mintha a hímzései beszélnének hozzá, s Thomasnak is szokott hasonló érzése lenni a faragványaival kapcsolatban. Mintha valamilyen tudásuk lenne mindhármuknak. Ezt a gondolatát elmeséli Thomasnak is, s úgy döntenek, éjszaka beszöknek Jo szobájába. A kislány az anyja után sír, de kicsit meg tudják vigasztalni. Azt mondják neki, hogy ha segítség kell neki, kopogtassa meg a plafont, Thomas szobája éppen felette van, meghallják a kopogást és rögtön jönnek segíteni neki.
Matt eltűnik, Kira megtudja, hogy elszökött otthonról, s hogy a barátaihoz akar majd menni, de előbb kéket szerez nekik ajándékba.
Közeledik a gyűlés napja, amikor elhangzik majd a romlás éneke. Kira végez a köpeny hímzéseinek javításával, s Jamison elárulja neki, hogy a gyűlés után már nem a javítás, hanem az lesz a dolga, hogy a jövőt hímezze a köpenyre.
A gyűlésen az énekes előadja a romlás énekét, Kira időnként lánccsörgést vél hallani, s döbbenten fedezi fel az énekes lábain a bilincseket. Délben szünetet tartanak, előkerül Matt, aki egy kék anyagot nyújt át Kirának. Elmeséli, hogy hosszú gyaloglás után egy olyan faluba ért, ahol törődöttek laknak, hasonlóak Kirához. Bár vannak köztük egészségesek is.
A gyűlés végén előkerül Matt nagy ajándéka: egy vak férfi. Matt a törődöttek falujából hozta magával. A férfi azt állítja, ő Kira apja, Christopher. Elmeséli, hogy annak idején az Őrzők Tanácsába jelölték, de a posztra másoknak is fájt a foguk. A vadászaton valaki a háta mögé osont és fejbevágta egy bottal, neki esett egy késsel, majd ott hagyta meghalni. A törődöttek találtak rá, meggyógyították, bár a látását elvesztette. Ezután velük élt, a gyógyulás falujában, ahová mostanában is érkeznek sebesültek, azonban az ott születettek már egészségesek, így sok egészséges fiatal van köztük. Félt visszatérni otthonába, de valószínűleg vakon nem is talált volna vissza, így inkább a törődöttekkel maradt. Kira azt akarja, hogy apja maradjon vele, a védője Jamison biztosan gondoskodna róla is. Apja szerint Jamison volt az, aki megpróbálta megölni.
A könyv végén Kira rájön, hogy ő, Thomas és Jo nem véletlenül lettek árvák. Az őrzőknek nincs alkotó energiájuk, ezért kihasználják azokat, akiknek van. Rá akarják kényszeríteni őket, hogy olyan jövőt ábrázoljanak, amilyet az őrzők akarnak. Kira úgy dönt, hogy marad, Matt fogja hazakísérni Christophert.
Matt mesél Kirának egy fiúról, aki a törődöttek falujában lakik, gyönyörű kék szemei vannak, s szerinte szívesen feleségül venné Kirát. A lány azt válaszolja, nem akarja ezt. Kira bízik benne, hogy egy napon a falvaik majd tudni fognak egymásról, s apjával viszontlátják egymást.
Vélemény:
Zavaró volt, hogy nem derül ki a könyvből, hogy az miként kapcsolódik az első részhez, időben előtte/utána/kb. ugyanakkor játszódik, és mi köze az ebben a kötetben történteknek az első részben történtekhez.
Itt az emberek fő mozgatórugója – szöges ellentétben az első résszel – az indulataik, sokan közülük úgy viselkednek, mint az állatok. Közös elem, hogy itt is vannak valamiféle vezetők, az Őrzők Tanácsa, akiknek van valamilyen szabálykönyve, ami alapján döntéseket hoznak.
A történet vége a hamar felbukkanó előjelekből nagyjából kitalálható volt, de azért nem minden (ld. spoileres vélemény). Nem volt rossz, de nekem az első részhez képest semmi többletet nem adott, mintha majdnem ugyanazt olvastam volna, azzal a különbséggel, hogy ez a sztori kicsit kevésbé volt ötletes (ld. spoileres vélemény).
A karakterek ebben a kötetben is elég egyszerűek, a történet sem túl bonyolult, ezért ezt is inkább a fiatalabb korosztály olvasmányának tartom a magam részéről, miként az első részt is.
Azért most már végig fogom olvasni a sorozatot (feltéve, hogy mindegyik kötet olyan rövid lesz, mint ez).
Mivel a történet a jövőben játszódik – bár ez csak a könyv hátoldalán írtakból derül ki, nem magából a regényből, amit én magamtól inkább csak rémmesének tartanék – elmondható, hogy ez a jövő a visszafejlődés: a nők nem írhatnak, olvashatnak és alsóbbrendűek a férfiaknál, csak az számít értékes embernek, aki fizikai munkát tud végezni, és általában véve farkastörvények uralkodnak ebben a társadalomban. Röviden: a múltunk a jövőnk. Most eszembe kéne, hogy jusson még ezzel kapcsolatban valami magvas gondolat, de sajni nem jut, rám nagyon nem volt gondolatébresztő hatással ez a könyv.
Zavaró volt, hogy nem derül ki a könyvből, hogy az miként kapcsolódik az első részhez, időben előtte/utána/kb. ugyanakkor játszódik, és mi köze az ebben a kötetben történteknek az első részben történtekhez.
Itt az emberek fő mozgatórugója – szöges ellentétben az első résszel – az indulataik, sokan közülük úgy viselkednek, mint az állatok. Közös elem, hogy itt is vannak valamiféle vezetők, az Őrzők Tanácsa, akiknek van valamilyen szabálykönyve, ami alapján döntéseket hoznak.
A történet vége a hamar felbukkanó előjelekből nagyjából kitalálható volt, de azért nem minden (ld. spoileres vélemény). Nem volt rossz, de nekem az első részhez képest semmi többletet nem adott, mintha majdnem ugyanazt olvastam volna, azzal a különbséggel, hogy ez a sztori kicsit kevésbé volt ötletes (ld. spoileres vélemény).
A karakterek ebben a kötetben is elég egyszerűek, a történet sem túl bonyolult, ezért ezt is inkább a fiatalabb korosztály olvasmányának tartom a magam részéről, miként az első részt is.
Azért most már végig fogom olvasni a sorozatot (feltéve, hogy mindegyik kötet olyan rövid lesz, mint ez).
Mivel a történet a jövőben játszódik – bár ez csak a könyv hátoldalán írtakból derül ki, nem magából a regényből, amit én magamtól inkább csak rémmesének tartanék – elmondható, hogy ez a jövő a visszafejlődés: a nők nem írhatnak, olvashatnak és alsóbbrendűek a férfiaknál, csak az számít értékes embernek, aki fizikai munkát tud végezni, és általában véve farkastörvények uralkodnak ebben a társadalomban. Röviden: a múltunk a jövőnk. Most eszembe kéne, hogy jusson még ezzel kapcsolatban valami magvas gondolat, de sajni nem jut, rám nagyon nem volt gondolatébresztő hatással ez a könyv.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
Amint Annabella szájából elhangzik az, hogy nincsenek vadak, tudjuk, hogy ez így is van. Tudni lehet azt is, hogy mi lesz Annabella sorsa, amikor Kira elszólja magát Jamison előtt arról, hogy mit mondott neki az idős asszony a vadakról. Az is megjósolható, hogy a vadaknak tulajdonított tettek valójában kiktől származhatnak. Azt, hogy Kira, Thomas és Jo elárvulása mögött nem csupán pech állhat, szintén hamar tudni lehet, nagyjából onnantól, hogy megtudjuk, Thomas is árva, mint Kira.
Amit én nem tudtam kitalálni előre, az az volt, hogy felbukkant Kira apja, és az, hogy a lánya nem ment el vele. Bevallom, engem az első kötet vége jobban felcsigázott, hogy vajon hova juthatott Jonas és Gabe, Kira sorsa valahogy kevésbé tud érdekelni.
Ahogy fentebb írtam, szerintem ez a kötet kevésbé ötletes, mint az első, mivel itt a társadalom megrendszabályozásának rendszere nem olyan rafináltan felépített, mint az elsőben (igaz, itt látszólag nincs is olyan komoly leszabályozás és kontroll, mint ott), ami persze nem lenne gond, ha lenne helyette valami más ötlet a könyvben, de szerintem nincs.
A kötet utolsó oldalain Matt elmondja Kirának, hogy a gyógyuló emberek falujában van egy két szótagos fiú (mármint a neve két szótag), akinek kék a szeme, s Matt szerint szívesen feleségül venné Kirát. Nos, itt gyanút fogtam, hogy ez a fiú nem-e Jonas, akinek – az első kötetből tudjuk – világos a szeme, ami egy színes világban alighanem kéket kell, hogy jelentsen. Persze lehet Jonas leszármazottja is. Vagy bárki más, de őszintén szólva az eddigi két kötetnek nem volt annyira csalafinta a történetszövése, hogy itt trükköt sejtsek, szerintem egyszerűen Jonas lesz az a fiú.
Még az gondolkoztatott el, hogy a könyv azt sejteti, hogy Kira, Thomas és Jo rendelkezik valamilyen különös erővel. Remélem, nem az lesz a vége, hogy Kira a varázshímzésében, Thomas a varázsbotján, Jo meg a varázsos énekében egy szebb, új jövőt fog meghímezni, kifaragni, illetve elénekelni, s az azonnal valóra is válik. Ez nagyon gagyi lenne. Most már mindenképp el fogom olvasni a 3. kötetet, hogy ezt megtudjam.
Amint Annabella szájából elhangzik az, hogy nincsenek vadak, tudjuk, hogy ez így is van. Tudni lehet azt is, hogy mi lesz Annabella sorsa, amikor Kira elszólja magát Jamison előtt arról, hogy mit mondott neki az idős asszony a vadakról. Az is megjósolható, hogy a vadaknak tulajdonított tettek valójában kiktől származhatnak. Azt, hogy Kira, Thomas és Jo elárvulása mögött nem csupán pech állhat, szintén hamar tudni lehet, nagyjából onnantól, hogy megtudjuk, Thomas is árva, mint Kira.
Amit én nem tudtam kitalálni előre, az az volt, hogy felbukkant Kira apja, és az, hogy a lánya nem ment el vele. Bevallom, engem az első kötet vége jobban felcsigázott, hogy vajon hova juthatott Jonas és Gabe, Kira sorsa valahogy kevésbé tud érdekelni.
Ahogy fentebb írtam, szerintem ez a kötet kevésbé ötletes, mint az első, mivel itt a társadalom megrendszabályozásának rendszere nem olyan rafináltan felépített, mint az elsőben (igaz, itt látszólag nincs is olyan komoly leszabályozás és kontroll, mint ott), ami persze nem lenne gond, ha lenne helyette valami más ötlet a könyvben, de szerintem nincs.
A kötet utolsó oldalain Matt elmondja Kirának, hogy a gyógyuló emberek falujában van egy két szótagos fiú (mármint a neve két szótag), akinek kék a szeme, s Matt szerint szívesen feleségül venné Kirát. Nos, itt gyanút fogtam, hogy ez a fiú nem-e Jonas, akinek – az első kötetből tudjuk – világos a szeme, ami egy színes világban alighanem kéket kell, hogy jelentsen. Persze lehet Jonas leszármazottja is. Vagy bárki más, de őszintén szólva az eddigi két kötetnek nem volt annyira csalafinta a történetszövése, hogy itt trükköt sejtsek, szerintem egyszerűen Jonas lesz az a fiú.
Még az gondolkoztatott el, hogy a könyv azt sejteti, hogy Kira, Thomas és Jo rendelkezik valamilyen különös erővel. Remélem, nem az lesz a vége, hogy Kira a varázshímzésében, Thomas a varázsbotján, Jo meg a varázsos énekében egy szebb, új jövőt fog meghímezni, kifaragni, illetve elénekelni, s az azonnal valóra is válik. Ez nagyon gagyi lenne. Most már mindenképp el fogom olvasni a 3. kötetet, hogy ezt megtudjam.
Tetszési index:
61%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése