Tartalom:
F.
Scott Fitzgerald világhírű regénye az 1920-as évek Amerikájának
felszínesen csillogó világába vezeti az olvasót. Főhőse, a
titokzatos Mr. Gatsby a társasági élet elismert alakjává válik,
sikeres, körülrajongott személy. Estélyeinek látványos
fényűzése rejtélyes múltat takar, eltitkolt, lassanként
feltáruló érzelmekkel és vágyakkal. De mire vezethet az álmok
kergetése ebben az önáltató és képmutató világban?
(Forrás:
bookline.hu)
Vélemény:
A
DiCaprióval készült filmet láttam valamikor és bevallom, én azt
nem nagyon tudtam hova tenni. Olyan kérdések merültek fel bennem,
mint például hogy nekem ezt romantikusnak kéne találnom? Vagy
szomorúnak? Vagy szimpatizálnom kéne bármelyik szereplővel?
Egyik sem ment. Azóta terveztem, hogy elolvasom a regényt egyszer,
hátha abból sikerül rájönnöm, hogy mi akar lenni a
mondanivalója ennek a sztorinak.
Nos,
belőlem a könyvnek se nagyon sikerült semmilyen érzelmet
kifacsarnia, de végül arra jutottam, hogy ez nem is baj. Egyik
szereplő sem volt igazán szimpatikus, egyikkel sem tudtam
együttérezni és ebből adódóan nem nagyon hatott meg, bármit is
csináltak (a cselekményt már amúgy is ismertem a filmből).
Mindegyik
szereplő elég kétszínű alak, felszínesek, önzők és még
talán azt is mondhatom, buták. Nekem nagyon furcsa volt, hogy a történet elbeszélője, Nick Carraway jelen lehetett Gatsby és más szereplők igen intim
pillanatainál, mert azok ragaszkodtak ahhoz, hogy végignézze
ezeket. A cselekmény is elég szürreális volt egyébként. Értem
én, hogy ebben a könyvben a társadalomkritika a lényeg, nem az életszerű cselekményszövés, de hát akkor is.
Az
üresség és hiábavalóság életérzését azonban kiválóan adta
át a regény. Fő mondanivalója pedig az volt számomra, hogy az
emberek jellemzően kétszínűek és megbízhatatlanok. Ha sikerült
volna a könyvnek valami érzelmet kiváltani belőlem, akkor az
alighanem a lehangoltság lett volna. De szerencsére nem sikerült.
Tetszési
index:
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése