Tartalom:
Polly
és Chris már hét éve együtt élnek, de kapcsolatuk válságba
kerül. Chris visszaköltözik az anyjához, Polly pedig kiadó
lakást keres. A hirdetések közt akad egy romantikusan csábító;
egy apró szigeten álló házikó, ahová csak apálykor lehet
eljutni autóval. Barátnője hiába próbálja lebeszélni az őrült
tervről, Polly hajthatatlan.
A
kikötőfal fölött álló ház igencsak rozoga állapotban várja
új gazdáját, és a barátságtalan helyiektől vásárolt
ehetetlen péksütemény sem segít Polly hangulatán. Késő este
süt néhány cipót, amiből hajnalban visz a halászoknak. A
faluban hamar híre megy Polly süteményeinek, így a lány új
barátokra, különc hódolókra no meg esküdt ellenségekre tesz
szert, és ki tudja, talán a szívvel-lélekkel sütött finomságok
őt is megváltoztatják, hogy képes legyen újra bízni és
szeretni.
(Forrás:
bookline.hu)
Vélemény:
Ez
a könyv a fülszövege alapján (fiatal nő Isten háta mögötti
helyre költözik, ahol finomságok sütésével kedvelteti meg magát
a helyiekkel, de ellenségei is lesznek) kissé a Csokoládé c.
regény koppintásának tűnt, de úgy voltam vele, hogy édességekről
olvasni jó dolog (bár enni még jobb) és valami könnyedebb
olvasmányra vágytam, szóval kikölcsönöztem a könyvtárból és
elég gyorsan el is olvastam.
Elég
vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Volt egy
komolyabb oldala is, ami alapján elgondolkodhatunk olyan kérdéseken
például, hogy mennyire érdemes feladnunk magunkat a párunkért,
lehet-e újrakezdeni nulláról, és boldogok lehetünk-e, ha olyan
életet választunk, ami nem felel meg a környezetünk elvárásainak,
s tulajdonképpen annak se, amit mi magunk is elvártunk az
életünktől még nem is olyan régen. És emellett volt egy könnyed
oldala, amiben Polly kenyeret sütött, vagy a lundáját (ez egy
tengeri madár), Neilt nevelgette, vagy a halászokat etette, vagy a
barátnőjével, Kerensával poénkodott vagy épp bulizott. Összességében alapvetően pozitív hangulata volt a regénynek, ami miatt többnyire jól esett olvasni.
Szóval
ez a könyv lehetett volna érdekes elegye komolynak és könnyednek,
s az is volt tulajdonképpen. Engem csak egy valami zavart benne:
hogy a szereplők sokszor teljesen érthetetlenül viselkedtek. A
végén pedig giccsbe és nyálba fulladt a sztori nálam, pedig az
eleje jól indult, egészen életszerű volt. Nem kellett volna
ennyire durván erőltetni a nagyon romantikus, nagyon boldog véget
szerintem. Bár így legalább azok, akik tényleg csak egy laza,
romantikus olvasmányra vágynak, elégedettek lehetnek a könyv
végeztével.
Összességében
azért ez a könyv mélyebb és elgondolkodtatóbb volt, mint az
átlag romantikus regény, de a sok következetlen viselkedésű,
gyakran nevetséges szereplő miatt végeredményben nem érdemes túl
komolyan venni. Azt hiszem, az írónő szándéka sem az volt, hogy
nagyon komolyan vegyük, mert akkor nem írt volna ennyi fura alakot
a könyvébe.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A könyv hangulata azért volt alapvetően pozitív, mert Polly - ha olykor rosszkedvű volt is - sosem merült el mélyen az önsajnálatban, hanem próbálta a legjobbat kihozni a helyzetéből. Ezt eléggé bírtam benne.
Ugyanakkor Polly és sok más szereplő viselkedése is elég következetlen vagy szimplán fura volt, ami engem egy idő után már zavart. Végigvenném az összes fontosabb karaktert ebből a szempontból.
Polly: Ő egy elég okos csaj, aki tisztában volt vele, hogy a barátjával, Chris-szel vezetett közös vállalkozásuk halálra van ítélve. Ennek ellenére hagyta, hogy Chris csődbe vigye nem csak a vállalkozást, de őket magukat is. És a végén még csak nem is balhézott vele emiatt, hanem neki kellett sajnálnia Christ... Tudom, a szerelem teljesen hülyévé tesz, ezt érzem egyedüli "ésszerű" magyarázatnak arra, hogy miként történhetett ez meg Pollyval. Viszont ezt követően nagyon ügyesen hozta ki a maximumot sanyarú anyagi helyzetéből, úgyhogy alapvetően kedveltem őt.
Ami kevésbé tetszett benne, az az volt, hogy egy darabig hol azt mondogatta, hogy utálja az új életét Mount Polbearne-ben, hol azt, hogy szereti, attól függően, hogy éppen kivel beszélt, vagy épp milyen hangulata volt. Persze értem, hogy az irodai munka után a pék mesterség kemény meló volt neki és az új környezetet is szoknia kellett, de azért nem kellett volna ennyire szélkakasnak lennie. Mindenkinek úgy nyilatkozott Mount Polbearne-ról, ahogy a beszélgetőtársa elvárta.
Tarnie: Én őt eleinte idősebb úrnak gondoltam (talán mert az egyik halászhajó kapitánya volt), és ezért azt gondoltam, hogy kb. atyai jóindulatból segít csak Pollynak. Így aztán nagyon furán éreztem magam, mikor kiderült, hogy Tarnie olyan korú, mint Polly és rá is hajtott a lányra. Össze is jöttek egy csöppet. De mondom, oké, legyen. Viszont végül kiderült, hogy Tarnie nős... Nem értettem, hogy egy ilyen aprócska közösségben ez hogyhogy nem derült ki hamarabb Polly számára. Miért nem mondta neki senki? Tarnie mit gondolhatott, hogy soha nem fog kiderülni, hogy nős? Vagy tudta, hogy lebukik, csak szórakozni akart egy kicsit előtte Pollyval? De nem tűnt ilyen nőkkel szórakozós típusnak. Akkor beleszeretett Pollyba? Ez sem lehet, mert - miután lebukott - simán tudta hanyagolni Pollyt, ha a lány nem megy oda hozzá, lehet, hogy soha nem tisztázzák a dolgokat. Szóval nagyon nem értettem, hogy Tarnie miért játszott Polly érzéseivel. Így - bár eleinte szimpi volt nekem - a könyv jelentős részében nem kedveltem Tarnie-t. (De azért azt túlzásnak éreztem az írónő részéről, hogy a férfinak vezeklésképpen meg kellett halnia.)
Huckle: Benne azt nem értettem, hogy bár okos, jó kiállású fickónak tűnt, mégis mindig ötletszerűen sodródott az eseményekkel. Elhagyta a barátnője, ezért elköltözött Savannah-ból Mount Polbearne-be és ott méhészetet hozott létre. A nagy szerelmi csalódása miatt sokáig nem akar összejönni Pollyval, viszont mikor végül rászánja magát, hogy megcsókolja a lányt, teljesen kiakad azon, hogy Polly nem omlik rögtön a karjaiba. Ezért hazamenekül Savannah-ba. Aztán Reuben és Kerensa esküvőjén tisztázzák Pollyval az érzéseiket, ekkor viszont Huckle azt várná el, hogy Polly menjen vele Savannah-ba. Mikor erre Polly nem hajlandó, egy darabig még tartják a kapcsolatot, de Huckle végül szakítana a lánnyal. Azonban megtudja, hogy távollétében Polly gondozta a méheit és ettől meggondolja magát! Rögvest feladja az életét Savannah-ban és Mount Polbearne-be megy. Szóval Huckle szerintem teljesen ostoba okokból hozott meg lényeges döntéseket. Nem mondom, hogy rosszul döntött, mikor visszament Pollyhoz, de komolyan a méhei voltak perdöntőek ebben a kérdésben??? Nem pedig az, hogy mondjuk szereti Pollyt...
Reuben: Ő szerintem szándékosan volt nevetséges, de aranyos figura. Pökhendi, hencegő multimilliomos, de legbelül egy jólelkű gyerek. A Star Wars-os esküvőjük Kerensával viszont már megfeküdte a gyomrom, nekem az nagyon giccses és gejl és fúj volt. Sajnálom.
Kerensa: Eleinte ő tűnt a józan gondolkodású barátnőnek Polly oldalán. A megfontolt befektetési tanácsadó, akinek azért van humora és kiáll a barátnője mellett a nehéz helyzetekben is. Aztán összejöttek Reubennel és ezzel annyi lett a megfontolt nőnek. Nem értettem, hogy ez hogy történhetett meg. Bár tény, hogy Reubennel jó befektetési döntést hozott, mivel elég pénzes pasi...
Neil: Ő volt a cukiság faktor a könyvben, egy lunda, aki kutyaként ragaszkodott Pollyhoz. Polly simogatta őt (egy madarat!), Neil a lundamenhelyről is visszatalált Pollyhoz, tisztára, mint Lessie... Nekem ez teljesen hihetetlen volt, könyörgöm, ez csak egy madár, azok nem viselkednek így, nem kötődnek ennyire az emberhez.
Mrs. Manse: A fülszövegben emlegetett "esküdt ellenségek" volt ő egy személyben. Polly a kenyérsütésével Mrs. Manse pékségével konkurált, ami miatt az idős hölgy megorrolt rá. Csak azt nem értettem, miért, hiszen a könyv végén kiderült, hogy Mrs. Manse valójában utált pék lenni, örömmel hagyta Pollyra a pékség üzemeltetését. Szóval az ő viselkedése is elég következetlen volt számomra. Azt is nagyon eltúlzottnak találtam, hogy sok év után sem tudta feldolgozni a férje és fia halálát (egy viharban vesztek oda) és kijárt éjjelente a tengerpartra hazavárni őket...
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A könyv hangulata azért volt alapvetően pozitív, mert Polly - ha olykor rosszkedvű volt is - sosem merült el mélyen az önsajnálatban, hanem próbálta a legjobbat kihozni a helyzetéből. Ezt eléggé bírtam benne.
Ugyanakkor Polly és sok más szereplő viselkedése is elég következetlen vagy szimplán fura volt, ami engem egy idő után már zavart. Végigvenném az összes fontosabb karaktert ebből a szempontból.
Polly: Ő egy elég okos csaj, aki tisztában volt vele, hogy a barátjával, Chris-szel vezetett közös vállalkozásuk halálra van ítélve. Ennek ellenére hagyta, hogy Chris csődbe vigye nem csak a vállalkozást, de őket magukat is. És a végén még csak nem is balhézott vele emiatt, hanem neki kellett sajnálnia Christ... Tudom, a szerelem teljesen hülyévé tesz, ezt érzem egyedüli "ésszerű" magyarázatnak arra, hogy miként történhetett ez meg Pollyval. Viszont ezt követően nagyon ügyesen hozta ki a maximumot sanyarú anyagi helyzetéből, úgyhogy alapvetően kedveltem őt.
Ami kevésbé tetszett benne, az az volt, hogy egy darabig hol azt mondogatta, hogy utálja az új életét Mount Polbearne-ben, hol azt, hogy szereti, attól függően, hogy éppen kivel beszélt, vagy épp milyen hangulata volt. Persze értem, hogy az irodai munka után a pék mesterség kemény meló volt neki és az új környezetet is szoknia kellett, de azért nem kellett volna ennyire szélkakasnak lennie. Mindenkinek úgy nyilatkozott Mount Polbearne-ról, ahogy a beszélgetőtársa elvárta.
Tarnie: Én őt eleinte idősebb úrnak gondoltam (talán mert az egyik halászhajó kapitánya volt), és ezért azt gondoltam, hogy kb. atyai jóindulatból segít csak Pollynak. Így aztán nagyon furán éreztem magam, mikor kiderült, hogy Tarnie olyan korú, mint Polly és rá is hajtott a lányra. Össze is jöttek egy csöppet. De mondom, oké, legyen. Viszont végül kiderült, hogy Tarnie nős... Nem értettem, hogy egy ilyen aprócska közösségben ez hogyhogy nem derült ki hamarabb Polly számára. Miért nem mondta neki senki? Tarnie mit gondolhatott, hogy soha nem fog kiderülni, hogy nős? Vagy tudta, hogy lebukik, csak szórakozni akart egy kicsit előtte Pollyval? De nem tűnt ilyen nőkkel szórakozós típusnak. Akkor beleszeretett Pollyba? Ez sem lehet, mert - miután lebukott - simán tudta hanyagolni Pollyt, ha a lány nem megy oda hozzá, lehet, hogy soha nem tisztázzák a dolgokat. Szóval nagyon nem értettem, hogy Tarnie miért játszott Polly érzéseivel. Így - bár eleinte szimpi volt nekem - a könyv jelentős részében nem kedveltem Tarnie-t. (De azért azt túlzásnak éreztem az írónő részéről, hogy a férfinak vezeklésképpen meg kellett halnia.)
Huckle: Benne azt nem értettem, hogy bár okos, jó kiállású fickónak tűnt, mégis mindig ötletszerűen sodródott az eseményekkel. Elhagyta a barátnője, ezért elköltözött Savannah-ból Mount Polbearne-be és ott méhészetet hozott létre. A nagy szerelmi csalódása miatt sokáig nem akar összejönni Pollyval, viszont mikor végül rászánja magát, hogy megcsókolja a lányt, teljesen kiakad azon, hogy Polly nem omlik rögtön a karjaiba. Ezért hazamenekül Savannah-ba. Aztán Reuben és Kerensa esküvőjén tisztázzák Pollyval az érzéseiket, ekkor viszont Huckle azt várná el, hogy Polly menjen vele Savannah-ba. Mikor erre Polly nem hajlandó, egy darabig még tartják a kapcsolatot, de Huckle végül szakítana a lánnyal. Azonban megtudja, hogy távollétében Polly gondozta a méheit és ettől meggondolja magát! Rögvest feladja az életét Savannah-ban és Mount Polbearne-be megy. Szóval Huckle szerintem teljesen ostoba okokból hozott meg lényeges döntéseket. Nem mondom, hogy rosszul döntött, mikor visszament Pollyhoz, de komolyan a méhei voltak perdöntőek ebben a kérdésben??? Nem pedig az, hogy mondjuk szereti Pollyt...
Reuben: Ő szerintem szándékosan volt nevetséges, de aranyos figura. Pökhendi, hencegő multimilliomos, de legbelül egy jólelkű gyerek. A Star Wars-os esküvőjük Kerensával viszont már megfeküdte a gyomrom, nekem az nagyon giccses és gejl és fúj volt. Sajnálom.
Kerensa: Eleinte ő tűnt a józan gondolkodású barátnőnek Polly oldalán. A megfontolt befektetési tanácsadó, akinek azért van humora és kiáll a barátnője mellett a nehéz helyzetekben is. Aztán összejöttek Reubennel és ezzel annyi lett a megfontolt nőnek. Nem értettem, hogy ez hogy történhetett meg. Bár tény, hogy Reubennel jó befektetési döntést hozott, mivel elég pénzes pasi...
Neil: Ő volt a cukiság faktor a könyvben, egy lunda, aki kutyaként ragaszkodott Pollyhoz. Polly simogatta őt (egy madarat!), Neil a lundamenhelyről is visszatalált Pollyhoz, tisztára, mint Lessie... Nekem ez teljesen hihetetlen volt, könyörgöm, ez csak egy madár, azok nem viselkednek így, nem kötődnek ennyire az emberhez.
Mrs. Manse: A fülszövegben emlegetett "esküdt ellenségek" volt ő egy személyben. Polly a kenyérsütésével Mrs. Manse pékségével konkurált, ami miatt az idős hölgy megorrolt rá. Csak azt nem értettem, miért, hiszen a könyv végén kiderült, hogy Mrs. Manse valójában utált pék lenni, örömmel hagyta Pollyra a pékség üzemeltetését. Szóval az ő viselkedése is elég következetlen volt számomra. Azt is nagyon eltúlzottnak találtam, hogy sok év után sem tudta feldolgozni a férje és fia halálát (egy viharban vesztek oda) és kijárt éjjelente a tengerpartra hazavárni őket...
Tetszési
index:
79%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése