Agatha Christie – Gyilkosság az Orient Expresszen

Tartalom:

Hercule Poirot a Közel-Keletről tér vissza Londonba. A legalkalmasabb közlekedési eszköznek az Orient expressz ígérkezik, Isztambultól Calais-ig. De legnagyobb megrökönyödésére már nincsen szabad hálófülke a közvetlen kocsiban. Pedig tél derekán nem szoktak ennyien utazni. És milyen különös társaság gyűlt össze! Orosz hercegnő, olasz utazó, magyar gróf, angol katonatiszt - és egy kellemetlen amerikai férfi. Vajon hova tartanak? Lehet-e köztük bármiféle kapcsolat?
A Balkánon aztán egy éjjel elakad a vonat egy hófúvásban. És gyilkosság történik... Még szerencse, hogy Poirot-nak szerzett ágyat régi barátja, M. Bouc. Ezért, mire az expressz továbbindul, sikerül felgöngyölíteni az egyik legrejtélyesebb esetet, amely Agatha Christie tolla alatt született.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

A 2017-ben készült filmet láttam a moziban tavaly. Teljes lelki nyugalomban ültem be a vetítésre, mondván, hogy én ezt könyvben már tuti olvastam, majd beugrik a film alatt az is, hogy ki a tettes, nem lesz itt semmi meglepetés. Aztán mégis volt… Szóval rájöttem, hogy mégsem olvastam a könyvet, vagy ha mégis, hát annyira régen, hogy semmire nem emlékeztem belőle.

Annyit mondok csak, szokatlan vége lett a filmnek, el is döntöttem hát, hogy a könyvet is el fogom olvasni. Így is tettem. Mivel tudtam a végkifejletet, így a tettes személyén nem kellett agyalnom, csak azon töprenghettem, hogy mennyi gyanús jel volt, ami elvezethet a megoldáshoz. Nos, szerintem sok volt, de azt hiszem, ha előbb a könyvet olvasom, akkor ott is csak azon a ponton jöttem volna rá a dolgokra, ahol a filmen, vagyis már nagyon a vége felé. Így, azt hiszem, igazán izgalmas kis krimi lett volna.

A film adott pár nevetséges jelenetet a könyvhöz, de pár része meg pont, hogy hihetőbb volt, mint a könyv. Így elég jól kiegészítették egymást.

Agatha Christie-nek ebben a könyvében sem ismerjük meg mélyen egyik szereplőt sem, egyikükkel sem lehet nagyon azonosulni, de pörögnek az események, s a lezárás az, ami a legmeglepőbb ebben a történetben. Főleg az, hogy milyen kurta-furcsa. A filmet ebből a szempontból jobbnak tartom, ott megmagyarázzák, hogy miért az a vége, ami.

Ettől még ez egy remek krimi, s csak azért nem tudok lelkendezve nyilatkozni róla, mert már ismertem a végét, így számomra nem volt izgalmas. De az nem a könyv hibája, hogy én előre lelőttem magamnak a poént a film megnézésével, hanem az enyém…

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Az áldozatunk sok évvel korábban megölt egy kislányt, Daisy Armstrongot, ami közvetve a kislány szüleinek halálát is eredményezte. A Daisy és szülei baráti és családi köréből, volt alkalmazottaikból, s pár más érintettből összeálló társaság közösen gyilkolta meg a gyilkost, így igazságot szolgáltatván.

Nagyon agyafúrtan felépített krimi volt ez, olyan emberek igazoltak egymásnak alibit, akik elvileg nem ismerték egymást korábbról, így érdekük sem fűződhetett hazudni a másik érdekében. Tulajdonképpen Poirot-nak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy nem ők tették, de ő természetesen rájött, hogy együtt követték el a gyilkosságot. Különösen, miután sorra derült ki a hálókocsi utasairól, hogy mindüknek volt valami közük az Armstrong-ügyhöz. A filmen nekem is ez lett gyanús: amikor már a harmadik utasról is kiderült, hogy köze volt Armstrongékhoz, egyértelmű lett, hogy ez nem lehet véletlen, s hogy mindenki benne kellett, hogy legyen a gyilkosságban.

A filmben felmerült az a lehetőség, hogy a gyilkos társaság megöli az őket leleplező Poirot-t, azonban végül – annak alátámasztásául, hogy ők nem is gyilkosok voltak, hanem igazságosztók – elvetik ezt a lehetőséget, s bajszos, belga barátunk ítéletére bízzák magukat, hogy az átadja-e őket a rendőrségnek. S ő úgy dönt, hogy futni hagyja őket, merthogy ők maguk is áldozatok, s csak egy férget öltek meg. A könyvben viszont fel sem merül a tettesekben, hogy ha Poirot-t megölik, akkor megúszhatnák a gyilkosságot. És nekem furcsa volt az is, hogy a könyvben Poirot milyen lazán futni hagyta a gyilkosokat, tulajdonképpen arra a két utasra bízta a döntést, akik őrajta kívül nem voltak még benne a gyilkosságban.

No igen, Agatha Christie könyvei nem a mély drámáiról, kemény morális kérdéseiről híresek, pedig ezt a történetet igazán könnyen megírhatta volna jóval drámaibbra, megindítóbbra, lehetett volna az egy nehéz morális döntés Poirot számára, hogy futni hagy-e gyilkosokat. De Agatha Christie a csavaros történetei miatt lett híres, nem komoly filozófiai kérdések boncolgatása vagy szépirodalmi alkotásai miatt. Így tulajdonképpen azt kaptam, amit vártam: egy pörgős, nem mindennapi krimit.  

Tetszési index:

80%