Előzmények:
Egy blogon olvastam ajánlást erről a könyvről. Az író neve ismerős volt,
de amennyire tudom, nem olvastam még tőle semmit. De az, hogy Robin Cook orvos,
és könyveiben a krimi műfajába oltva ad át orvosi ismereteket, érdekesnek tűnt,
úgyhogy ki is kölcsönöztem ezt a könyvét.
Elisabeth Stewart 1692-ben élt Salemben, módos férjével és gyermekeivel.
Határozott, erős asszony. Sokat jótékonykodik: babákat varr az árváknak,
rozskenyeret ad a szegényebb családoknak. Egy nap azonban egy náluk vendégeskedő
gyerek furcsa rohamot kap. Később egyre többen kapnak hasonló rohamokat, s az
emberek kezdik azt hinni, hogy boszorkányok idézik elő ezeket. Több
asszonyt megvádolnak boszorkánysággal, köztük Elisabetht is. Férje, Ronald
próbálja menteni az asszonyt, sokáig ártatlannak tartja. Azonban mikor
meglátja, milyen bizonyíték szól felesége ellen, végül ő is elhiszi, hogy
Elisabeth boszorkány.
Kimberly Stewart Elisabeth leszármazottja. 1994-ben járunk, üzletember unokatestvére,
Stanton összeismerteti a lányt Edward Armstronggal, aki kutatóorvos, rendkívül
sikeres a szakmájában, azonban igen gátlásos. Kim nemrég szakított korábbi
kedvesével, Kinnarddal, aki szintén orvos. Kim és Edward hamar egymásra
találnak, közös vonásuk, hogy mindketten gátlásosak, sokszor ok nélkül
szoronganak.
Edward érdekesnek tartja Kim boszorkány ősének történetét, azt, hogy a
Stewart család a mai napig szégyelli ezt a felmenőjét. Elmeséli Kimnek, hogy
van egy olyan elmélet, mely szerint anyarozsmérgezés okozhatta a furcsa
rohamokat (hallucinációkat) Salemben. Kim elhívja Edwardot régi családi birtokukra,
ahol Elisabeth is élt, s mintát vesznek az ott tartott edényekből. A Claviceps
nevű penészgombának próbálják nyomát találni (ez okozza az anyarozsmérgezést),
azonban mást találnak helyette, amiből, úgy tűnik, akár dollármilliókat érő
gyógyszer is fejleszthető.
SPOILERES TARTALOM: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
A talált szer oldja a szorongást, azonban a hallucinogén hatását meg kell
szüntetni, hogy gyógyszerként használható lehessen. Ha depresszív szorongás
ellen hatásos lesz, akkor Stanton szerint milliárdokat is érhet. Stanton és
Edward vállalkozást alapít, melyet Kimék salemi családi birtokára telepítenek,
s itt Edward és Kim együtt is él. Kimet a ház felújítása és az Elisabeth elleni
perdöntő bizonyíték megtalálása köti le, Edwardot pedig a gyógyszer
kifejlesztése, el is távolodnak egymástól.
Edward és a többi kutató, akit felvettek a cégükhöz, úgy dönt, hogy a
gyorsabb haladás érdekében magukon tesztelik az új szert. Edward egyre
magabiztosabb lesz tőle, azonban a viselkedése időnként agresszívvá válik.
Kimék házának környékén valamilyen vadállat gyilkolja a háziállatokat, Edward
kutyája is áldozatul esik. Aztán egy csavargót is holtan találnak, akinek a
holttestébe bele is ettek. Edwardon és a többi kutatón sérülések vannak,
amikről ők maguk sem tudják, honnan származnak. Reggel mocskosan ébrednek az
ágyukban, mintha éjjel álmukban elmászkálnának. Gyanakodni kezdenek, hogy nem-e
ők az éjszakai randalírozók. Csökkentik a gyógyszeradagjukat, de ezután is
járkálnak éjszaka úgy, hogy nem emlékeznek rá. Végül teljesen leállnak a
szerrel, de ez sem segít.
Kim kideríti, hogy Elisabeth egy torzszülött csecsemőnek adott életet,
emiatt hitték azt róla, hogy az ördöggel cimborál. Szól Edwardnak, hogy a
gyógyszerük magzati fejlődési rendellenességet okozhat, de a férfit ez nem
érdekli túlságosan, mert már tudja, hogy ennél jóval súlyosabb mellékhatása is
van a szernek.
Edward és kollégái egy éjszaka majdnem szétmarcangolják Kimet. A ház
kigyullad, a legtöbb kutató bent ég. Csak Edward és egy kollégája menekül meg,
azonban ők is borzasztóan megégnek. És bár teljesen leálltak a szer szedésével,
mégis időnként változatlanul vadállattá változnak, ezért bezárva tartják őket.
Kim tanúja Edward átváltozásának, mikor meglátogatja. Kinnard és Kim újra közel
kerülnek egymáshoz.
Vélemény:
Olvasmányos könyv volt. Engem ezek a kérdések érdekeltek belőle: Mi volt
az a bizonyíték, ami alapján mindenki elhitte Elisabethről, hogy boszorkány?
(Én nem jöttem rá magamtól.) Mi lesz Kim és Edward kapcsolatából? (A
végkifejlet itt is meglepetés volt nekem.) Lesz-e gyógyszer, abból a gombából,
amit Kimék találtak, ha igen, milyen hatása lesz? (Itt volt, ami kitalálható
volt előre, volt, ami nem.) Alapvetően meglepetés volt nekem a könyv vége, és
voltak durva dolgok is benne, de ezt majd a spoileres részben fejtem ki.
Nekem Kim és Edward karaktere nehezen volt hihető abból a szempontból,
hogy nem értettem, hogy intelligens, s munkájukban sikeres emberek hogy
lehetnek ennyire gátlásosak.
Még azon is elgondolkodtatott kicsit a könyv, hogy valóban jobb-e
közvetlen, laza személyiségnek lenni, mint gátlásosnak, tartózkodónak. Én
inkább utóbbi vagyok, de azért szerintem nem olyan szélsőségesen, mint Kim és
Edward. (Bár most ezen eltöprengtem kicsit, bizonyos szituációkban, pl. vizsga,
tudok olyan szélsőségesen szorongó lenni, mint ők.) Mindenesetre bevallom, néha
meg szokott fordulni a fejemben, hogy nem lenne-e jobb extrovertáltabbnak
lennem. Bár én nem szoktam erre olyan egyértelmű igennel felelni, mint ahogy Edward
teszi.
Magamon túl vizsgálva a dolgot, elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne, ha
egy csodabogyó mindenkit laza, könnyed, társasági emberré tudna varázsolni
(mint amilyen Stanton a könyvben)? Jó lenne ez? Jó lenne ennyire egyformának
lenni? Hatékonyabbak lennének-e ezek az emberek a munkájukban, vagy éppen hogy
nem? Könnyebben találnának társat, barátokat, ezek mennyire lennének valódi,
tartós kapcsolatok? Hát tudja a fene, nekem ezekre nem volt válaszom.
És még az is felmerült bennem kérdésként, hogy ha az orvostudomány képes
előállítani a fentebb említett csodabogyót, azt feltétlen meg is kell tennie?
Vagy esetleg azon kívül, hogy lenne-e rá kereslet (erre tutira igen a válasz),
más szempontokat is mérlegelniük kellene?
Szóval összességében jó kis könyv volt ez, bár nem volt egetrengetően
megrázó vagy elgondolkodtató, de azért valamennyire igen. És a végén kicsit
rágtam a körmeimet, hogy ugye, nem az lesz a vége, hogy…? Nem az lett a vége,
amitől tartottam, hanem más, de az is elég durva lett.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
Nekem azért volt nagy meglepetés a könyv vége, mert Edwardot elég csúnyán
intézte el benne az író. Persze láttam én is, hogy a kezdeti szimpatikus
emberből fokozatosan egy egocentrikus, önző, felelőtlen fazon lett, ennek
ellenére nem gondoltam volna, hogy Edwardnak olyan sors jut, amilyen jutott.
Majdnem szétmarcangolja a barátnőjét, Kimet, utána pedig gyakorlatilag ketrecbe
zárják, mint egy vadállatot (mivel az is).
Ebből a végkifejletből én azt a következtetést vontam le, hogy az író nem
híve a gyógyszeres viselkedés-befolyásolásnak. Edward az általa kifejlesztett
szertől lesz előbb más ember, majd vadállat, és még az is lehet, hogy gyilkos.
De az is lehet, hogy csak a felelőtlen kutatók (akik magukon vagy máson előzetes
tesztelés nélkül, engedély nélkül próbálják ki a gyógyszereiket) ellen kelt ki
az író.
Én azt is beleláttam ebbe a könyvbe, hogy nem tekinti jobbnak az
extrovertált, magabiztos viselkedést az introvertált, szorongó személyiségnél.
Sőt az előbbit (pl. Stanton, később Edward is) könnyelműnek, felelőtlennek,
gátlástalannak mutatja, s inkább az utóbbi (Kim) a szimpatikus. Ami egyébként
éppúgy torzítás, mintha az ellentettjét mutatná. Egy szorongó ember is lehet
felelőtlen, és egy közvetlen, magabiztos személyiség is lehet felelősségteljes.
A végén Edward már olyan szinten nem volt szimpatikus, hogy én komolyan
tartottam tőle, hogy ő meg a kedves kollégái szétmarcangolják Kimet. De az író
csak Edwardot büntette a végén szerencsére, bár őt annál kegyetlenebbül.
Mondjuk Kimet lehet, hogy azzal büntette, hogy újra összehozta Kinnarddel. Nem
értettem, ezt miért kellett, ha már a könyv elején elhangzott, hogy nem illenek
össze, utána meg látjuk azt is, hogy milyen infantilis a férfi viselkedése. Ha
ez akart a happy end lenni, jelzem, nálam ez nem volt az.
Tetszési index:
82%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése