Paula Hawkins – A lány a vonaton

Előzmények:

Az új Mini-könyvklub keretében ez a könyv a szeptemberi olvasmányunk. Örültem neki, hogy ezt is megszavaztuk olvasásra, mert már jó ideje el akartam olvasni és így most akkor sort is kerítettem rá.

Tartalom:

Rachel ingázó. Minden reggel elvonatozik Ashburyből Londonba, este pedig vissza. A vonatablakon keresztül figyeli az elsuhanó házakat. Egy hibás fénysorompónál a vonat gyakran megáll, s ilyenkor Rachel pont rálát a kedvenc házára, a tizenötösre: egy pár lakik ott, Rachel Jessnek és Jasonnak hívja őket magában. Rachel az ő életükről fantáziál, tökéletesnek képzeli őket. Kiderül, hogy Rachel korábban abban az utcában lakott, ahol most Jessék, csak ő a huszonhármas szám alatt. Most egy barátnőjénél, Cathynél lakik. Rachel hazafelé többnyire iszik a vonaton, aztán otthon is. Ittasan gyakran a volt férjét, Tomot hívogatja telefonon. Ez a férfi új feleségét, Annát egyre jobban idegesíti.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Visszaugrunk egy évvel korábbra, s egy új nézőpontból, Meganéből látjuk az eseményeket. A férjével, Scottal lakik együtt egy házban. Megan korábban egy galériában dolgozott, most Tom és Anna gyerekére vigyáz időnként, aztán elege lesz belőle, felmond. El szeretne utazni messzire. A bátyjával, Bennel tervezték, hogy utazni fognak, Ben azonban meghalt egy balesetben. Megan gyűlöl csak feleség lenni, éjszaka nem tud aludni. A férje bátorítására terapeutához kezd járni.

Visszaugrunk Rachelhez. Egy nap, a vonattal a sorompónál vesztegelve Rachel azt látja, hogy Jess a házuk kertjében egy férfival van, aki nem Jason. A férfi megcsókolja Jesst. Rachel megdöbben, eszébe jut, hogy ő miként jött rá, hogy Tom csalja őt Annával. Elönti a keserűség: Anna elszerette a férjét, s most együtt él vele Tom és Rachel régi házában, s már született egy kislányuk is. Rachel egy szombat este részegen elhatározza, hogy elmegy Jasonék házához.

Rachel másnap reggel Cathynél, a szobájában, meztelenül tér magához. A feje megsérült, a ruháját a bejárati ajtónál hagyta el. Nem emlékszik semmire az előző estéből. A telefonján egy üzenet várja Tomtól: a férfi azt kiabálja, hogy elege van belőle, majdnem egy órán keresztül kereste tegnap Rachelt ide-oda furikázva. Azt akarja, hogy Rachel hagyja békén őket, nagyon megijesztette Annát.

Visszaugrunk Meganhoz, már csak kb. fél évvel korábbra, mint Rachel ideje. Megan találkozgat a szeretőjével. Hazudik neki magáról, de nem érzi magát rosszul emiatt, biztos benne, hogy a férfi is hazudik őneki. Megan tudja, hogy a férje, Scott kutakodik utána, elolvassa az e-mailjeit, ezért nagyon óvatos. Továbbra is jár a terapeutához, Dr. Kamal Abdichoz.

Visszaugrunk Rachelhez. A neten olvassa, hogy eltűnt egy nő, Megan Hipwell, mégpedig azon a szombat estén, amelyik teljesen kiesett Rachelnek. Rájön, hogy Megan azonos Jess-szel.

Visszaugrunk Meganhoz. Elmeséli Kamalnak, hogy a bátyja, Ben halála után elszökött otthonról. Három évig – 19 éves koráig – egy idősebb férfival, Mackel élt együtt, aztán Mac elhagyta. A terápiáról hazaérve rákeres a neten a Craig McKenzie névre, de több ezer ilyen nevű férfi van és úgy tűnik, egyik sem az ő Macje. Scott megnézi Megan böngészési előzményeit, és veszekedés lesz belőle, mikor megtudja, hogy Mac a volt barátja. A legközelebbi ülésen ezt elmeséli Kamalnak, aki azt kérdi Megantól, nem félt-e a férjétől. Megan határozottan nemet válaszol, s mikor Kamal felveti, hogy az sem normális, hogy Scott nyomoz utána, ellenőrzi, a nő arra is azt mondja, hogy őt ez nem zavarja, Scott csak féltékeny típus. Aztán Megan kikezd Kamallal, de a férfi azt mondja, ezt nem szabad.

Visszaugrunk Rachelhez. Mindent elolvas Megan eltűnésével kapcsolatban. Megant utoljára szombat este látták, a vasútállomás felé ment. Megan munkanélküli, Scott informatikus, három éve házasok. Rachel gyanítja, hogy a férj lehet az első számú gyanúsított. Úgy véli, Megan barátjáról nem tudhat a rendőrség.

(Ez eddig kb. a könyv negyede, ha lesz kedvem, időm, majd leírom a folytatást is, a fontosabb dolgok úgyis kiderülnek a spoileres véleményemből is.)

Vélemény:

A könyv krimi része viszonylag könnyen kitalálható volt. Vagy legalábbis seperc alatt leszűkíthető volt a lehetséges tettesek köre két emberre, s nekem igazándiból nem számított, végül melyik lesz a valódi tettes, mert a jelleme alapján mindkettő lehetett volna. Úgyhogy ez a könyv számomra nem ettől volt érdekes, hanem a karakterek miatt: mindenki defektes legalább egy kicsit, de mindenki másképp. Van itt minden: alkoholizmus, társfüggőség, depresszió, önmarcangolás, céltalanság, félrelépés, családon belüli erőszak. Határozottan rossz érzés volt olvasni ezt a könyvet, s tényleg nem azért, mert halálra izgultam magam, hogy ki a tettes, hanem mert rossz volt a szereplők lelki nyomorával azonosulni. És én nem tudtam nem azonosulni velük, mert olyan mennyiségben és annyira hihetően volt bemutatva a fontosabb karakterek lelkivilága, hogy nem tudtam kívülről nézni őket. Valahol szánandó volt mindegyikük, ugyanakkor hihetetlenül balféknek és szemétládának is találtam őket. Néhány helyen viszont szerintem kicsit összeférhetetlenek voltak a szereplők cselekedetei a jellemükkel, múltjukkal, ezt majd a spoileres részben ki is fejtem.

Összességében nem volt rossz könyv, de maradandó nyomot, nem hiszem, hogy fog bennem hagyni. Tényleg hihető volt a szereplők vergődése, de annyira egyikük sorsa sem hatott meg, hogy hosszabb távon is emlékezzem rájuk. A könyv lényegében annyit mond el, hogy az élet szar, az emberek esendőek, és ennyi.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Ami a gyilkos személyének kiszámíthatóságát illeti:

Meganról kiderül, hogy már az előtt is volt szeretője, hogy kikezdett volna Kamallal. Erről a titokzatos szeretőről az is kiderül, hogy családos ember, de a neve nem hangzik el és semmi más lényeges infót nem tudunk meg róla. Mivel szó szerint nincs más férfi szereplő a regényben, csak Scott, Kamal és Tom, és Scott a férj, Kamal a második számú kedves, így nem marad más a titokzatos szerető szerepére, csak Tom. Abból pedig, hogy akkora titokként kezeli a könyv, hogy Tom a szerető, az következik, hogy vagy ő, vagy becses neje kell legyen a gyilkos. Azt kell, hogy mondjam, személyiségük alapján mindkettejük lehetett volna az, vagy akár ketten együtt is. Amiért inkább Annát véltem a gyilkosnak, az az, hogy a Holtodiglanhoz hasonították ezt a könyvet, illetve azért is, mert olyan ribancnak van lefestve. Tom viszont az „annyira tökéletesnek látszik, hogy az már nem lehet igaz” jelenség miatt volt gyanús. Számomra hamar kiderült, hogy ő Megan szeretője, s bár ettől még nem automatikusan gyilkos, később egyre több hazugsága bukott ki, ami még gyanúsabbá tette.

Nem tagadom, kettejük közül mégis inkább Annára tippeltem sokáig, tehát ha úgy vesszük, tévedtem a gyilkost illetően, s így akár mondhatnám azt is, hogy kiszámíthatatlan volt a regény vége. De Tom és Anna személyisége annyira hasonló, a motivációjuk pedig ugyanaz lett volna (családi fészek védelme), bármelyikük is a gyilkos, így én annak már túl nagy jelentőséget nem tudtam tulajdonítani, hogy nem Anna, hanem Tom.

Most a karakterekről ejtenék pár szót, mert szerintem alapvetően jól eltaláltak voltak.

Rachel alkoholista és társfüggő – egészen konkrétan Tomfüggő. Az alkoholizmusával tisztában van, azzal is, hogy le kéne állnia az ivással, mégis mindig talál rá ürügyet, hogy miért ne aznap tegye ezt meg (ma túl nehéz napom volt, stb.) Hogy Tomtól mikor vált függővé, az számomra nem derült ki pontosan. Rachel régebben erős nő volt, valószínűleg a meddősége és alkoholizmusa tette önállótlanná és társfüggővé. Rachel viselkedése szánalmas, de valahol érthető is. Aztán a regény végén egyszerre gyógyul ki Tomból és az alkoholizmusból. Rachel számára valahol happy endes ez a sztori.

Megan unatkozó feleség. Nem tudja, mit kezdjen magával, mégis mindent és mindenkit akar, de soha nem elég neki, amit megkap. Szenved a bátyja halála miatt meg a gyereke halála miatt, de azért alapvetően egy önző, egocentrikus ember. Azt nem értettem, hogy ha nyomasztja a gyereke halála, a férjével sem mer emiatt gyereket vállalni, akkor miért járt át Tomékhoz gyerekpesztrának? Nyilván Tom miatt, de a gyerektől hogyhogy nem irtózott? Ezt nem értettem. Bár nekem ebben a könyvben az összes gyerekkarakterrel kapcsolatban olyan érzésem volt, hogy ők csak kiegészítők, amik igazán senkinek sem fontosak, csak jó ürügyül szolgálnak erre meg arra.

Annát röviden úgy jellemezném, hogy számító ribanc. Aki valahol mérhetetlenül ostoba, mert habár Tom az előző feleségét megcsalta - Annával, mégis szinte az utolsó pillanatig fel sem merül benne, hogy Tom őt is csalhatja, neki is hazudhat. Aztán a regény végén ő az, aki befejezi Tom kivégzését. Őszintén mondom, szerintem Anna éppannyira lehetett volna Megan gyilkosa, mint Tom.

És akkor nézzük a férfiakat, róluk kevesebbet tudunk meg. Scott féltékeny, birtokolni vágyó férfi, de úgy tűnt nekem, őszintén szerette Megant. Tom viszont mániákus hazudozó, manipulatív figura, aki bántalmazta az alkoholista feleségét. Valószínűleg pszichopata. Viszont ha Racheltől már undorodott, mint a regény végén mondja, akkor miért játszotta azt sokáig, hogy törődik vele, miért védte meg Annával szemben, miért nem volt hajlandó elköltözni a régi házukból? Ezt nem értettem. Talán úgy volt vele, ha nem jön össze a házassága Annával, Rachel jó lesz tartaléknak? Vagy mégis vonzódott még hozzá? A könyv végén már kifejezetten sátáninak van beállítva Tom figurája, de a könyv elején meg ő maga a földre szállt angyal, elég nehéz azt mondani erre a két személyiségre, hogy ugyanahhoz az emberhez tartoznak. Lehetett volna koherensebb Tom személyisége, szerintem pl. nem kellett volna asszonyverőnek lennie és Megant megölhette volna hirtelen felindulásból. A könyv szerint először hirtelen felindulásból üti meg a nőt, utána viszont „ha már elkezdtem, akkor be is fejezem” alapon veri agyon. Vagyis nem dühből vagy féltékenységből öli meg Megant, hanem hideg számításból: azért, hogy a nő ne okozzon neki több gondot. Ez elég durva. Ahogy az a szenvtelenség is, ahogy Rachel ledöfi Tomot. Mintha Rachel is valaki más lenne, mint aki korábban volt. Nem azt vonom kétségbe, hogy jogos önvédelem volt, amit tett, hanem pusztán azt furcsállom, hogy pár napja még mániákusan Tom után futott, most meg lazán nyakon szúrja.

Tetszési index:

81%