Előzmények:
Már nem tudom, pontosan, hogy
nekem mikor és miért jutott eszembe, hogy el kéne olvasnom ezt a könyvet. Talán
tetszett a címe, meg olvastam róla, hogy ez egy kultuszkönyv, és ennyit elégnek
is éreztem hozzá, hogy elolvassam. Aztán – kb. 3 hónapja – ki is vettem a
könyvtárból. A borítója – amit ide is feltettem – kapásból nem tetszett,
úgyhogy vagy 2 hónapig ki se nyitottam a könyvet. Az óriáspénisz, ami kinő a
pasi hasából, elég taszító volt. Persze lehet, hogy az egy narancsgerezd akart
lenni, mégse ez jut először az ember eszébe, ha a borítóra néz.
Holnap viszont vissza kell vinnem
a könyvtárba a könyvet, főleg ennek köszönhető, hogy végül rohamtempóban
átrágtam magam e művön, bár még most se tudom, hogy ezt jól tettem-e, nem
kellett volna-e inkább olvasatlanul visszavinnem.
Alex és haverjai (az ő
szóhasználatukkal: drúgjai) betöréses lopásokat követnek el, poénból vernek
össze embereket és nőket erőszakolnak. Saját nyelvet beszélnek, amiben rengeteg
szlávos hangzású szó van. Egyik áldozatuknál egy Gépnarancs című irományt
találnak, a szerzőt összeverik, feleségét megerőszakolják.
Miután kiszórakozta magát az
éjszakában, Alex hazamegy mamihoz és faterhoz – Alex ugyanis még kamasz, a
szüleivel él és iskolába jár (már amikor bemegy). Kiderül, hogy szereti a
klasszikus zenét (Beethovent, Mozartot), azt hallgat otthon. Másnap
meglátogatja a nevelőtiszte (Alex korábban volt már javítóban), csak hogy
lássa, jól viseli-e magát, mert egy verekedés kapcsán felmerült a neve. Alex
azt hajtogatja, hogy ő ellene aztán nincsen bizonyíték.
SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a
bekezdéseket.)
Alex drúgjai fellázadnak azellen,
hogy Alex a főnök, ezért kettőt közülük összever, ezután már nem vitás, hogy ő
a főnök. Be akarnak törni egy idős hölgyhöz, hogy kifosszák, a nő rengeteg
macskával él együtt. Alex az ablakon mászik be, míg a haverjai kinn várnak. Az
idős hölgy és a macskák Alexra támadnak, Alex egy szoborral leüti az asszonyt.
Jönnek a rendőrök (a milicilik),
mert a nőnek még volt ideje hívni őket, mielőtt Alex rátámadt. Alex menekülne,
azonban az egyik drúgja, Balfék, akit összevert korábban, bosszúból az arcába
vág egy lánccal, amitől Alex egy időre megvakul, így nem tud menekülni,
elkapják a rendőrök.
Az idős nő belehal a
fejsérülésébe, így Alexet 14 évnyi börtönbüntetésre ítélik. Jóban van a
börtönlelkésszel, ő állítja össze a zenét a zsoltárénekléshez a misén, olvassa
a Bibliát, ami tetszik neki, mert sok benne az erőszak. Jó úton halad afelé,
hogy elengedjenek a büntetéséből. Egy nap azonban új cellatársat kapnak, aki nagyhangú
szájhős, a többi cellatársával együtt annyira összeverik, hogy belehal. A
többiek Alexra vallanak, akinek ezért felajánlják a lehetőséget, hogy alávetheti
magát a Ludovico-eljárásnak, ami végérvényesen megjavítja az embereket, ezért a
kezelés után szabadon is engedik őket. Alex lelkesen rááll.
A Ludovico-eljárás lényege, hogy
brutálisan erőszakos jeleneteket ábrázoló filmeket vetítenek le Alexnak, előtte
azonban olyan injekciót kap, amitől a film alatt végig rosszul lesz. Egy idő
után már akkor is rosszul lesz a film alatt, amikor nem kap injekciót, vagyis
kialakul nála egy reflex, hogy az erőszak látványától, illetve már csak a
gondolatától is rosszul lesz. A filmeken zenei aláfestés is van, így Alex a
zenehallgatástól magától is rosszul lesz a kezelés hatására. Alex azonban
valójában nem változik meg, ugyanúgy vannak erőszakos gondolatai, mint régen, viszont
rosszul lesz azoktól, ezért kénytelen azokkal ellentétesen viselkedni.
A kezelés után Alexet szabadon engedik.
Hazamenne szüleihez, akik azonban egy bérlőt fogadtak Alex szobájába, így
Alexnek nincs hely. A fiú elmegy, úgy dönt, nem akar így továbbélni, ezért a
könyvtárba megy, hogy olyan módszert keressen, amivel könnyen és gyorsan
megölheti magát. Ott azonban felismeri egy korábbi áldozata, egy idős úr, s az
idős emberek Alexre támadnak. Kihívják a rendőrséget, s az egyik rendőr Alex
korábbi társa, Balfék. A rendőrök autóval kiviszik vidékre, s összeverik
Alexet, majd otthagyják. Alex becsönget egy házba, segítséget kér. Az ott lakó
férfi beengedi, szívesen látja. Alexnek ismerős a hely, s egy idő után ráébred,
hogy a Gépnarancs szerzőjénél van, de a férfi nem ismeri fel őt. A férfi – akit
F. Alexandernek hívnak – elmondja, hogy ő a kormány elnyomása ellen küzd, ami
gépet csinál az emberből. Kiderül az is, hogy a felesége időközben meghalt. Alex
elmeséli neki a történetét, annyi szépítéssel, hogy a betörésre szerinte a
haverjai kényszerítették, az idős nő pedig szívinfarktusban halt meg. A férfi
cikket akar írni Alexról, mint a kormány és a rendőrség áldozatáról. Alexet
azonban csak az érdekli, hogy őt gyógyítsák meg, hogy olyan lehessen, mint
régen.
Alex elszólja magát, ezért F.
Alexander gyanakodni kezd, hogy ő lehetett az egyik támadó, aki megerőszakolta
a feleségét. F. Alexander társai egy lakásba viszik Alexot, ott megkérdik tőle,
hogy tényleg ő volt-e a támadó, Alex mentegeti magát, hogy megbűnhődött érte. A
lakásban hagyják, Alex másnap arra ébred, hogy hangos zene szól, rosszul lesz,
a lakásból nem tud kijutni, az ajtó zárva. Ezért úgy dönt, kiugrik az ablakon,
meg akar halni. Túléli a zuhanást, sokáig ápolják kórházban, látja, hogy az
újságokban cikkek jelentek meg arról, hogy ő az átnevelő eljárás kiskorú áldozata.
Mikor jobban van már, meglátogatja a belügyminiszter, elmondja, hogy ők mindent
megtettek érte, semlegesítették a Ludovico-eljárás hatását benne, s F.
Alexandert, aki a vérét követelte, elrekkentették. Cserébe azt várják, hogy
Alex mosolyogva pózoljon a miniszterrel, amit a fiú meg is tesz.
Alexnek állást szereznek az
Országos Gramodiszk Archívumban, a zenei osztályon, ő azonban éjszaka visszatér
a régi életéhez, új drúgjai vannak és új balhéi, de újabban már csak utasítja a
többieket az erőszakra, maga nem vesz részt benne. S fásult is az egésztől egy
kicsit. Találkozik egy régi drúgjával, akinek immár felesége van és állása.
Alex arra jut, hogy neki is kellene egy gyerek, ehhez azonban először kerítenie
kell egy nőt, aki szül majd neki. Bölcselkedik egy sort, hogy az ő fiatalkori
ostobaságait bizonyára az ő fia is el fogja majd követni, s ő nem fog tudni
tenni ellenne, mert ilyen a fiatalság: olyan mint egy állat, vagy inkább mint
egy gép, amit felhúznak és mindennek nekimegy.
Vélemény:
A könyv első harmadának (ami
kizárólag arról szólt, hogy bemutatta, Alexék mekkora állatok) elolvasása után
felmerült bennem a gondolat, hogy lehet, nekem végig se kéne olvasni ezt a
könyvet, mert iszonyúan taszít az egész. Aztán jött egy fordulat, ami miatt
mégis továbbolvastam, és a történet onnantól már egész érdekes volt, de ettől még
se Alexet, se a könyvet nem szerettem meg.
Engem idegesített a szlávos
zagyvanyelv is, amit Alex és haverjai beszélnek, nagyon egyedi, bizonyára, de
engem akkor is irritált.
Rájöttem továbbá, hogy nem
szeretem az olyan könyveket, ahol minden szereplő hazug, sunyi, aljas,
kétszínű, erőszakos, vagy a saját hülye, elvakult elveinek rabja. Itt pedig
mindenki olyan, hogy a fenti jelzők közül legalább egy illik rá. Ezért nem is
találtam olyan karaktert, akit megkedveltem volna. (Ezt a spoileres
véleményemben majd ki is fejtem jobban.)
Nem állítom, hogy semmi
mondanivalója nincs a könyvnek, csak azt, hogy nekem még nem sikerült rájönnöm,
mi az. És ez most nem irónia akar lenni, de tényleg. A neten ugyanis olvastam
olyan értelmezéseket, hogy Alex és haverjai az erőszakkal és sajátos
zagyvanyelvükkel akarnak kitörni az elembertelenedésből, az elnyomásból, így
akarnak valakik lenni a sok egyforma senki közt. Továbbá hogy „az erőszak paradox módon már a
méltóság megőrzésének egyetlen eszköze, amikor az állati ösztönöknek kell
eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember
maradhasson.” (Forrás: bookline.hu) Szerintem azonban legfeljebb felszínes
olvasás után juthat az ember a fenti értelmezésre, de ezt szintén a spoileres
véleményemben fejtem ki részletesebben.
Igazándiból nem tudok mit mondani
most erre a könyvre, egyedi volt, mondanivalója is volt, de valahogy irritált,
nem szerettem olvasni. Bár ki tudja, lehet, hogy nem csak az lehet jó könyv,
amit szeretünk olvasni. De ettől ez még nekem nem tetszett és kész.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
Először is arra térnék ki, hogy a
fontosabb szereplőket miért nem szerettem.
Alex: Agresszív, nem érez
megbánást a cselekedetei után. Lelkiismeret-furdalás nélkül fogadja el egy
olyan ember segítségét, akit korábban összevert, s akinek a feleségét
megerőszakolta. Mikor a Ludovico-eljárás révén rákényszerítik, hogy jól
viselkedjen, annyira szenved, hogy öngyilkos akar lenni. Ő egy legalja, szemét
féreg, aki szerintem mindent megérdemelt, amit kapott, sőt még kaphatott volna
többet is (mármint több rosszat). Alex javára legfeljebb annyit tudok írni,
hogy szilárd jellem, végig ugyanaz marad, aki volt: lelkiismeret nélküli,
erőszakos állat. Az a befejezés, hogy Állam Bácsi felkarolja, ő meg úgy kb. rendes
polgári életet kezd élni és gyereket akar, nekem teljesen hihetetlen és
hiteltelen volt.
Balfék és a többi drúg: Agresszív
állatok, pont olyanok mint Alex, esetleg kicsit butábbak. Amelyikük megéri a
felnőttkort, az betagozódik a rendes emberek közé, Balfék rendőr lesz, egy
másik drúgnak állása és felesége lesz. Kérdés, melyik az igazi, saját személyiségük,
mert mindkettő nem lehet. Szerintem a lelkük mélyén agresszív állatok, s csak
azért hagynak fel a bűnözéssel, mert életben akarnak maradni.
F. Alexander: Alexék összeverik
őt, a feleségét megerőszakolják, ennek ellenére mikor évekkel később Alex segítséget
kér tőle, ő azonnal beengedi és segít neki (igaz, nem ismeri fel a fiút). Erre még
mondhatjuk, hogy ő jó ember, nem pedig ostoba, aki nem tanult abból, amit
tettek vele. Viszont az számomra érthetetlen, hogy a kormányt és a rendőrséget
tartja elnyomónak, nem a bűnözöket állatnak, sőt őket sajnálja! Aztán amikor
rájön, hogy Alex erőszakolta meg a feleségét, a fiú vérét kívánja. De ő lehet,
nem is érzékeli, hogy ez ellentétes a nagy elveivel.
Ami a könyv egészének
értelmezését illeti, én az alábbiakra jutottam.
Első körben mondhatjuk azt, hogy
az elnyomás elleni lázadás az erőszak. Ebben az értelmezésben a gépnarancsok a
felnőttek, akik behódolnak az elnyomásnak. De kérdem én, mi lázadás van abban,
hogy olyan embereket vernek meg, rabolnak ki, erőszakolnak meg, akik ugyanúgy
elnyomásban élnek, mint ők? Miért lennének ők ettől inkább emberek, mint azok,
akik birkaként élnek az elnyomásban? Ha az elnyomó hatalom ellen lázadnának,
akkor érteném, hogy ők mekkora hősök, de ha a hatalommal kerülnek szembe, pl.
Alex nevelőtisztje, rendőrök, akkor behúzzák fülüket-farkukat. Szóval ők
szerintem egyszerűen élvezik az erőszakot és ennyi.
A könyv végén Alex maga villant
fel egy olyan értelmezést, hogy a „lázadó” fiatalok a gépek. Vagyis az
ösztönszerű, állati viselkedés nem választás részükről, hanem a hormonok
tombolása, vagy ilyesmi, s így valójában ők is gépnarancsok, ők se maguk
választanak. Annak alátámasztására, hogy valójában nekik sincsenek saját
gondolataik, saját egyéniségük, fel tudom hozni azt, hogy Alex többször
eldicsekszik vele, hogy ő és a drúgjai a legújabb divat szerint öltöznek.
Vagyis bennük is megvan a konformitásra való igény, csak ők legfeljebb egy
szubkultúrához hasonulnak, nem az uralkodó társadalomhoz. Viszont attól, hogy
ők mást majmolnak, mint a többség, még nem lesznek egyéniségek és nem lesznek
igazi lázadók. Végül azért sem lehetnek igazi lázadók, mert végül mind betagozódnak
a többségi társadalomba, s úgy tűnik, ez meg is felel nekik.
Ha Alexék nem igazi lázadók,
akkor itt van még F. Alexander és társai, talán ők lennének azok? Nekik vannak
elveik, ők felismerik, hogy elnyomásban élnek és változtatni akarnak ezen.
Alexra azonban inkább csak eszközként tekintenek, ami segítheti elérni a
céljaikat, mint ember nem érdekli őket valójában. Nem derül ki egyértelműen a
regényből, de lehet, hogy szándékosan kínozták meg Alexet a zenehallgatással,
mikor bezárták a lakásba. S F. Alexander is már a vérét kívánja, mikor rájön,
mit tett a fiú vele és a feleségével. Ők sem makulátlanok tehát, nem biztos,
hogy egy sokkal jobb világ lenne az, amiben ők képviselik a hatalmat.
Tetszési index:
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése