2016. november 2., szerda

Margaret Atwood – Az özönvíz éve (VadÁdám trilógia 2.)

Előzmények:
Nem olyan régen olvastam a trilógia első részét, a Guvat és Gazellát, olvasható is a kritikám a blogon. Az a könyv nagyon tetszett, ezért sort kerítettem most a folytatásra.

Tartalom:
Ugyanabba a világvégébe csöppenünk, mint amit a trilógia első részéből már megismerhettünk. Itt azonban más szereplők szemszögéből látjuk az emberiség pusztulását, az azt követő, s megelőző világot. Mert bizony Jimmy-n és a guvatkákon kívül mások is túlélték az emberiség nagy részének kihalását. Ren és Toby is köztük van. Ren  a Pikkelyek és Farkak fantázianevű szexklubban volt elzárva, mert tartottak tőle, hogy egy harapós vendégtől elkapott valamit (Ren a klubban dolgozott – többek közt – trapéztáncosnőként), míg Toby a MegÚj Spa luxusfürdőjében barikádozta el magát, így nem kapták el a fertőzést. Mindketten Isten Kertészei voltak korábban. Ez egy olyan szekta volt, ami a környezettudatosságot tette meg vallásának, s előre készültek a világvégére (a Száraz Özönvízre), készleteket halmoztak fel.
Ren és Toby megtalálják-e egymást, s találnak-e még mást is életben a Kertészek közül? Ren régebben Jimmy szeretője volt, de Jimmy összetörte a szívét. Rálelhet-e az elpusztult világban régi szerelmére? Ezekre ad választ a könyv.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Elég hosszú ez a könyv, de a története lényegében semmit nem ad hozzá ahhoz, amit már a Guvat és Gazellából megtudhattunk a világvégéről és okairól, ezért annyira részletesen nem ismertetném ennek a könyvnek a tartalmát. Ráadásul sokszorosan tagolt a felépítése, hol Ren, hol Toby nézőpontjából látjuk a történéseket, néha Ádám Egy (az Isten Kertészei szekta vezetője) ad elő egy prédikációt, s énekel el egy zsoltárt, de az idősíkok közt is ugrálunk, hol a járvány kitörése után vagyunk, hol sok-sok évvel előtte. Ezt a felépítést nehéz lenne lekövetnem, s valószínűleg nem is nagyon lehetne érteni, hogy most épp melyik időpontban vagyunk. Úgyhogy én most csak a járvány pusztítása után játszódó eseményeket írnám le.
Amanda, aki korábban szintén Isten Kertésze volt, s gyerekkoruk óta jó barátnők Rennel, megtalálja Rent a szexklubban, s kiszabadítja. Elindulnak a MegÚj Spa felé, mert Ren tudja, hogy Toby ott dolgozott korábban, s reméli, hogy életben találhatja. Útközben azonban néhány börtönből szökött, elállatiasult férfi elkapja és szexrabszolgaként használja őket. Ren kiszabadul, eljut Tobyhoz, aki gondjaiba veszi.
Ren Amanda keresésére akar indulni. Tobyval arra jutnak, hogy Amanda és fogvatartói valószínűleg a tengerhez mehettek, mert ott tudnak halat fogni. Így Ren és Toby is arra indulnak el. Út közben összetalálkoznak egy műhajbirkákat terelő Isten Kertészével, s csatlakoznak hozzá. Kiderült, sokan életben vannak még a szekta korábbi tagjai közül.
Zeb (Ren mostohaapja) és több társa már jóval a járvány kitörése előtt kivált a szektából. Az Isten Kertészei békések voltak, Zebék azonban úgy vélték, tenni is kell valamit azért, hogy megóvják a környezetüket. A Kihalósdi játékon keresztül szerveződtek, ők voltak a VadÁdám (az első kötetben GyagyásÁdámnak van fordítva). A VadÁdám elnevezés egyébként onnan ered, hogy a szektában Zebet gyakran így szólították. Létrehoztak aszfaltevő mikrobákat, autókra támadó egereket, semmi olyat, ami az emberekre is veszélyes lenne, de erőszakos dolgokat is rájuk fogtak, ezért a SzeKúr (kvázi rendőrség) a nyomukba eredt. Guvat adta fel őket, mivel a VadÁdám géntechnológusait annál a cégnél akarta alkalmazni, amelyiknek ő is dolgozott. S így rá tudta őket kényszeríteni erre. Így végül ők is részt vettek a guvatkák létrehozásában, s abban is, hogy a GyönyörGyöngy révén elterjedt a járvány. Azt mondják, Guvat rendelte el, hogy az anyagot beletegyék a szuperszextablettába. A túlélő Kertészek és VadÁdámok elmesélik Renéknek, hogy nem sokkal korábban két sugárpisztolyos férfi és egy nő járt náluk, a férfiak el akarták cserélni a nőt sugárpisztolytöltetekre és élelemre, de ők nem kötöttek velük üzletet. Tudnak arról is, hogy a guvatkák és egy furcsa férfi a tengerparton élnek.
Zeb és néhány társa Ádám Egyet és a vele lévő Kertészeket akarja megtalálni, így Ren és Toby egyedül – bár fegyveresen – indul Amandáék után. A tengerparton meg is találják őket, azonban pont ekkor lel rájuk Hóember, azaz Jimmy is. Jimmy alig van magánál, annyira elfertőződött a lábán a sebe, de sugárpisztolyt fog a férfiakra, le akarja lőni őket. Renék közbelépnek, lefegyverzik a férfiakat. Ren felismeri Jimmyt, de Jimmy nagy sokára – ha egyáltalán – ismeri fel csak Rent. Jimmy azt mondja neki, néha azt hiszi, mindenki halott. Amanda sokkos állapotban van, nyugtatni próbálják. Csontlevest főznek, s azt eszik, mikor egyre közeledő énekszót hallanak. Aztán már látják a fáklyák fényét is. És itt a vége.

Vélemény:
Furcsa, hogy lényegében ugyanazt a sztorit mondta el ebben a könyvben az írónő, mint a Guvat és Gazellában és mégis érdekes tudott lenni. Valószínűleg azért, mert Ren és Toby nézőpontja egészen más volt, mint Jimmyé az első kötetben. Jimmy egy balfék volt, aki csak a szerencséjének és Guvatnak köszönhette, hogy nem halt még meg, míg Toby egy igazi túlélő, Ren kevésbé, de még ő is talpraesettebb, mint Jimmy. Az egész könyvet átitató vallásos környezettudatosság, vagy inkább környezettudatos vallásosság pedig egészen különös hangulatot adott ennek a könyvnek.
Különbség az is az első részhez képest, hogy ott majdnem végig abban a hiszemben vagyunk, hogy az emberek közül csak Jimmy és a guvatkák élték túl a járványt, míg itt látjuk, hogy vannak más túlélők is. Az a könyv Jimmy vergődéséről szólt, a világvégéről, emez pedig arról, hogy hogyan kell túlélni, hogy valami van a világvége után is. Valahogy reménytelibb volt ez a könyv, s részben ezért, részben pedig azért, mert már ismertem a világvége történetét az első kötetből, ez a könyv kevésbé volt sokkoló számomra, s kevésbé kötött is le, mint az első.
Ugyanakkor el kell ismerjem, hogy részletgazdag, hihető világot mutat be itt is az írónő, s ezzel tovább árnyalja azt a világot, amit már az első kötetben megismertünk. Élethűek, hitelesek a karakterek is – még a mellékszereplők is. Összességében eléggé tetszett az írónőnek ez a könyve is. Eléggé ahhoz, hogy elszánjam magam, hogy el fogom olvasni a trilógia befejező részét is, angolul (magyarul még nem jelent meg), mert tudni akarom, hogy mi lesz a világvége vége.

Tetszési index:
78%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése