A film alapjául szolgáló könyvről írtam már ajánlót a blogon, gondoltam,
most írok a filmről is egyet. A filmet láttam már korábban, mikor adták a
mozikban (ez még azelőtt volt, hogy olvastam volna a könyvet), de most
újranéztem, hogy összehasonlíthassam a könyvvel. A film meglepően hű a könyvhöz
és szerintem elég jó. Azért pár különbséget felfedeztem a könyv és a film közt.
Az egyik különbség, hogy a Teddy által nácinak tartott orvos megpróbálja
benyugtatózni őt, de végül Teddy döfi bele a tűt az orvosba. Erre gondolom
azért volt szükség, hogy megmutassák, Teddy agresszív. Egy másik különbség,
hogy a kompos menekülési kísérletét kihagyták a filmből (gondolom, hogy ne
legyen még hosszabb a film). Aztán különbség még, hogy a film végén a
világítótoronyban fegyverrel támad az orvosokra Teddy, a könyvben emlékeim
szerint nem volt ilyen. Ez is, gondolom, azért kellett, hogy mutassák, Teddy
habozás nélkül képes lenne embert ölni, ezért muszáj ártalmatlanítani. És
különbség az is, hogy az orvosokkal való beszélgetés végén rosszul lesz, s akkor
rögtön beugrik neki, hogy mi a valóság, míg a könyvben aludnia kell rá egyet, s
azután világosodik csak meg. Gondolom, ez a változtatás azért volt, hogy ne
kelljen megtörni a filmet egy szundival, ami után meggyógyul, aztán rögtön
utána még eggyel, amiből felébredve vissza is esik. Különbség az is, hogy a
filmben a felesége néha olyankor is megjelenik neki, mikor ébren van, a
könyvben nem volt ilyen, csak az álmaiban jelent meg a nő. Igazándiból, mikor
először láttam a filmet, emiatt a pasinak nagyon gyanúsnak kellett volna
lennie, hogy dilis, de úgy voltam vele, csak maga elé képzeli a nőt, mert
hiányzik neki, nem pedig hallucinál.
Vagy éppen hallucinálhat is, de akkor amiatt, mert az orvosok tudtán
kívül begyógyszerezték. Szóval nekem meglepi volt a film vége, ami ciki, tudom.
Aztán van pár lényegtelen eltérés, pl. a filmben a feladvány jóval
egyszerűbb, mint a könyvben. Más a neve Andrew és Dolores fiainak, mint a
könyvben (de a lányuk ugyanúgy Rachel). Ez mondjuk logikus változtatás, a könyv
írója részéről azért kicsit túlzás volt, hogy olyan neveket adott a fiúknak,
amikből anagrammaként majdnem kijön az apjuk neve (Daniel és Edward, valamint
Andrew Laeddis, csak egy s-sel kell több az utóbbi névhez). Véletlenül nem
kaphattak ilyen neveket a fiúk, ha pedig Andrew szándékosan ilyen neveket adott
a fiainak, akkor már normális korában is kicsit fura kellett, hogy legyen.
Biztos vannak még más, apróbb eltérések is, csak én már nem emlékszem annyira a
könyvre.
Eszembe jutott még egy nagyobb különbség: a könyvben mintha Rachel
Solando fotójaként a feleségéről, Doloresről készült képet adnának Teddynek. De
akkor érthetetlen, hogy nem esett le neki, hogy ez az egész átverés. Nagyon
hinni akart a téveszméiben, még azt a tényt is képes volt ignorálni, hogy
Rachel és Dolores egyforma. A filmben a
feleség szőke, Rachel barna és egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Így a
filmben érthető, hogy nem jön rá, hogy a feleségéről van szó.
És nagyon nagy különbség van a film legvégén, amire már a regényről írt
kritikámban is utaltam. A filmben, miután Teddy azt mondja Chucknak, hogy
lépjenek meg a szigetről, még hozzáteszi azt is, hogy elgondolkodtatja ez a
hely, hogy melyik rosszabb, szörnyetegként élni vagy jó emberként meghalni. És
utána nyugodtan az ápolókkal megy, tehát tudnia kell, mi következik, mert ha
még rendőrbírónak képzelné magát, akkor menekülni próbálna. A könyvben nincs
ilyen egyértelmű utalás arra, hogy Andrew valójában eszénél van, ott inkább úgy
tűnik, hogy valóban visszaesik.
Kérdés, hogy melyik a jobb vég. A filmbeli abból a szempontból nyilván
jobb, mert így Teddy/Andrew valamennyire szimpatikus karakter lehet a végén,
aki végre szembenéz önmagával, de úgy dönt, nem akar a valódi múltjával együtt élni,
inkább az (agy)halált választja. Persze ezt felfoghatjuk gyáva menekülésnek is,
ízlés kérdése. A könyvben viszont egy szerencsétlen lesz a végén, aki képtelen
szembenézni a múltjával és vállalni a felelősségét abban, ami történt (hogy a
felesége azért ölhette meg a gyerekeiket, mert ő nem vett tudomást Dolores
betegségéről). Bizony, a könyv vége nem ad feloldozást sem Teddynek, sem az
olvasónak, így az még nyomasztóbb, mint a film.
Nekem összességében tetszett a film, bár újranézve már nem volt olyan
izgi, mint a moziban, ott majd betojtam, és persze nem jöttem rá, hogy Teddy a
hunyó. De még így másodjára is elég hátborzongató volt, szóval szerintem jó kis
film ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése