Ugron Zsolna – Hollóasszony

Előzmények:

Kb. 1-2 éve olvastam két könyvét is az írónőnek: az Erdélyi menyegzőt és A nádor asszonyait. Mindkettő tetszett, az Erdélyi menyegző kicsit jobban, mert ott teljesen Báthory Anna sorsára koncentrált az írónő, az ő érzései, gondolatai, a vele történt események mind hitelesnek tűntek és érdekesek voltak. A nádor asszonyai történetszövése kicsit csapongóbb volt, darabosabb, s Báthory Anna kalandjai is helyenként hihetetlennek tűntek, annyira nem tudtam magam beleélni abba a történetbe. De a karakterek mindkét könyvben eltaláltak voltak szerintem. Így kíváncsi lettem az írónő új könyvére is.

Tartalom:

Nem írtam most saját ismertetőt, mert a könyv fülszövege a lényeget jól foglalja össze:

Ugron Zsolna új regényében megkapó érzékenységgel ábrázolja Szilágyi Erzsébetet, a „nagy dolgokra hivatott, isteni küldetéssel felruházott lelket”. A meggyötört és különc lányt, aki képtelen közel engedni bárkit is magához. A határozott és okos nőt, aki megtanul érvényesülni egy férfiak uralta világban. Az anyát, aki bármire képes, hogy megvédje gyermekeit. Az asszonyt, aki naggyá válni segítette a Hunyadiakat.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Szilágyi Erzsébet okos, talpraesett kislány volt, olvasni is tudott, ami abban a korban ritkaság volt, különösen egy nőtől. Alig serdül, mikor a férfi, akivel eljegyezték, megerőszakolja. Apja megöli az erőszaktevőt, azonban a lány lelkén mély nyomot hagy, amit a férfi tett vele. Elveszti az érdeklődését a férfiak iránt, mindig egy tőrt tart magánál, hogy meg tudja védeni magát, szüntelen retteg, éjszaka nem tud aludni.

Hunyadi Jánoshoz sem szerelemből, hanem azért megy hozzá, mert úgy véli, a férfi meg fogja őt védeni. Nem kívánja sem őt, sem más férfit, csak gyermekre vágyik. Két fia születik, László, majd sok évvel később Mátyás. Lászlót rajongásig szereti, mindentől óvni próbálja.

A birtokokat nagy gonddal kezeli, így azok jó jövedelmet hajtanak, s kell is a pénz, mert a török ellen harcolnak folyamatosan, amire Erzsébet mindig buzdítja is férjét.

A rigómezei vereség után Hunyadi János Brankovics fogságába kerül. Erzsébet aranyakkal kiváltja urát, s Brankovicssal megegyezik, hogy unokáját, a kis Cillei Erzsébetet eljegyzi Hunyadi Mátyással. Cillei Erzsébetet el is küldik Hunyadiékhoz, azonban a lány hamarosan megbetegszik, s meg is hal. Anyja, Brankovics Katalin Szilágyi Erzsébetet hibáztatja lánya haláláért, bosszúból merénylőt küld rá, aki azonban nem jár sikerrel.

Császár Katalin, I. Murád Budán élő szép unokája, előbb Szilágyi Erzsébet bátyjának, Mihálynak volt a szeretője, majd később fiának, Hunyadi Lászlónak. Az utóbbit őszintén szerette, s a férfi viszontszerette őt.

Nem sokkal nándorfehérvári győzelme után Hunyadi János meghal. A király, László, visszatér az országba, az új kormányzó Cillei Ulrik lett. A király és Cillei Ulrik haddal érkezik Nándorfehérvárhoz, de csak a kíséretükkel és fegycertelenül engedik be őket a várba. A királyi várakat követelték volna vissza a Hunyadiaktól. Hnyadi László és Cillei Ulrik összeszólalkoznak, maj összeverekednek, aminek a végén Cillei Ulrikot levágják. A király látszólag megbocsát, megesküszik, hogy nem bántják  Hunyadiakat, cserébe ők megígéri, hogy visszaadják a királyi várakat. A király megkívánja Császár Katalint, a nő azonban visszautasítja.

A török elleni háború ürügyén a király Budára hívja Hunyadiékat, s bár Szilágyi Erzsébet tartóztatná fiát, Hunyadi László Budára megy, s viszi magával öccsét, Mátyást is. Ott elfogják őket, Lászlót lefejezik. Az anyja arannyal próbálja megvásárolni az életét, azonban nem jár sikerrel. Az asszony bánatában teljesen megőszül. Mátyás fogságban marad, Szilágyi Erzsébet először mindenét felajánlja fiáért cserébe, bátyja, Szilágyi Mihály azonban megakadályozza. Ő fenyegetéseket üzen a királynak, s sereget toboroz. Ebben aztán Erzsébet is segítségére lesz. Zsoldosokat fogadnak, akik rabolnak, gyilkolnak az országban. A török nő, Császár Katalin a király szeretője lesz, s titokban mérgezi a királyt, míg végül az meg nem hal.

A Hunyadiak tizenötezer fegyveressel érkeznek Pestre, nem lehet kérdés, hogy Mátyás lesz a király. Hogy ebben biztosak lehessenek, felhergelik a népet azzal, hogy azt mondják nekik, az urak nem Mátyást akarják a királynak. A nemesek a Duna jegén kivivátozzák Mátyást.

Mátyás szeretője, Edelpeck Borbála ikreket szül, azonban a kislány holtan születik, a kisfiúnak pedig kacska a lába. Szilágyi Erzsébet először ki akarja cserélni a kisfiút egy egészséges gyermekre, aki jó lenne örökösnek, de Borbála könyörgésére eláll ettől. Mikor a fiúcska, János nagyobb lett, Szilágyi Erzsébet elvette az anyjától, s maga nevelte szeretettel.

Az utolsó fejezetben Corvin János emlékezik meg nagyanyjáról, kit halála után sokszor hiányolt.

Vélemény:

A könyvben különböző nézőpontok váltakoznak, s maga Szilágyi Erzsébet alig szólal meg a regényben. Ez részben zavaró volt, mert engem az ő szemszöge érdekelt volna a leginkább, másrészt ugyanakkor érdekes volt olvasni, hogy a többi elbeszélő mit gondol Szilágyi Erzsébetről. A különböző karakterek látásmódja, stílusa eltérő volt, nem volt olyan érzésem, hogy mindig mintha ugyanaz az ember mesélne. Szóval a váltott nézőpontok hitelesek voltak, és külön tetszett, hogy többnyire nők szemszögéből mesélt a könyv.

Ugyanakkor nekem nem állt össze ez a könyv kerek történetté. Kiragadott egy-egy fontosabb eseményt Szilágyi Erzsébet életéből, s azt bemutatta az egyik szereplő szemszögéből. Mivel az elbeszélő többnyire nem Szilágyi Erzsébet volt, így az ő érzései, gondolatai, hogy miként viszonyult férjéhez, gyerekeihez, hogy vészelte át az őt ért csapásokat, nem volt túl mélyen bemutatva. Így volt egy távolságtartás a könyvben, megtudtam belőle ugyan, hogy milyen különleges asszony volt Szilágyi Erzsébet, de nagyon azonosulni vele nem bírtam.

A könyvben több fontos történelmi esemény is szerepel, pl. Hunyadi János halála, Cillei Ulrik megölése, Hunyadi László kivégzése, Hunyadi Mátyás királlyá koronázása, de ezekből egyet se mutat be részletesebben a regény, nem derül ki mindig, hogy az egyes történésekhez mi vezetett. S többnyire nem közvetlenül látjuk az eseményeket, hanem valaki hallomásból mondja el, ami szintén csökkenti a történések átláthatóságát, átérezhetőségét szerintem.

Annyi azért így is kiderült a regényből, hogy Szilágyi Erzsébetnek kalandos, küzdelmekkel teli, s jórészt boldogtalan élete volt. Ebből a szempontból talán jobb is, hogy nem tudtam magam annyira beleélni a sorsába, mert elég lehangoló lett volna.

Nagyon rövid volt ez a könyv, kb. 150 oldal, úgy, hogy vannak benne képek is (amik egyébként szépek, sőt a borító is tetszetős szerintem), ami nagyon-nagyon kevés ahhoz, hogy bemutassa egy fontos történelmi szereplő életét.

Összességében az a véleményem, hogy az írónő a váltott nézőpontot jól alkalmazza, de mindegyik elbeszélő túl rövid ideig „szerepel”, túlságosan darabos a történet, ami gátolja, hogy igazán beleéljük magunkat akár Szilágyi Erzsébet, akár más bőrébe. Kicsit olyan érzésem volt a könyv befejezése után, hogy félkészen adták ki ezt a könyvet, csak mert karácsony előtt gyorsan kellett egy új Ugron Zsolna könyv.

Tetszési index:

68%