Jojo Moyes – Mielőtt megismertelek

Előzmények:

Talán akkor hallottam először erről a könyvről, mikor elkezdték adni a belőle készült filmet. Annyira nem hozott lázba, hogy meg is nézzem (olyasminek tűnt, mint az Életrevalók vagy A belső tenger című filmek, nem hittem, hogy többet tud nyújtani ezeknél), de azért az eszembe véstem a címét, hogy egyszer talán majd elolvassam a könyvet.

Tartalom:

Általában saját tartalom-ismertetőt szoktam írni, de ennek a könyvnek elég jó a könyváruházak weboldalain fellelhető ismertetője is, úgyhogy bemásolom azt:

Louisa Clark elégedett az életével. Szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával együtt lakik. És talán még Patricket is szereti, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, Lou elvállalja egy harmincöt éves férfi gondozását, aki súlyos balesete után depressziósan és mogorván tölti a napjait. Will Traynor gyűlöli az életét. Hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínesnek tűnik. Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve sem találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és - pusztán a másik kedvéért - újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról? (Forrás: libri.hu)

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Lou és Will lassacskán megkedvelik egymást, Lou programokat, kirándulásokat szervez Willnek, hogy a férfi ne bezártságban töltse az egész életét.

Aztán Lou kihallgatja Will anyjának és nővérének beszélgetését, amiből megtudja, hogy Will öngyilkos akar lenni (egyszer már majdnem sikerült is neki). Az anyja hat hónapot kért tőle, beleegyezett, hogy ennek letelte után elviszik Willt Svájcba, ahol legális a támogatott öngyilkosság, s így véget vethet életének. A lány először fel akar mondani, azonban végül azt a küldetést tűzi ki maga elé, hogy meggyőzi Willt arról, kerekesszékhez kötötten, bénán is érdemes élnie.

A kirándulásaik közül van, amelyik nem sül el jól (pl. kimennek a lóversenypályára, de Will utálja a lovakat), van, amelyik igen (pl. koncert). Will többnyire inkább csak azért egyezik bele ezekbe a programokba, hogy tágítsa Lou látókörét, hogy a lány kimozduljon otthonról, Will szerint ugyanis Lou beszűkült életet él. Lou azt állítja, akkor vesztette el a kalandvágyát, mikor évekkel korábban többen megerőszakolták, mikor részegen mulatott egy társasággal.

Lou elkíséri a férfit volt barátnője, Alicia esküvőjére. A ceremónia és a lakodalom is igen fényűző, Willék jól szórakoznak, Lou a férfi ölébe ül a kerekesszékben, s így táncolni is tudnak.

Lou egy fantasztikus nyaralást szervez Willnek, amit megtud a barátja, Patrick, aki korábban is féltékeny volt már Willre, s megtiltja a lánynak, hogy elmenjen erre a nyaralásra. Lou azonban nem tágít, így szakítanak Patrickkel.

Elmennek a nyaralásra Will-lel, ahol a férfi valóban jól érzi magát. Az utolsó napon Lou megcsókolja Willt, s elmondja neki, hogy szereti és vele akar lenni. Will bevallja a lánynak, hogy öngyilkos akar lenni, ez a nyaralás sem változtatta meg az álláspontját, ha hazaérnek, egy hét múlva elutazik a szüleivel Svájcba. Arra kéri Lout, hogy menjen vele.

Lou kiborul, nem képes Willre nézni a nyaralás hátralévő idejében, miután hazaérnek, felmond és nem is keresi többet Willt. Behívják egy egyetemi meghallgatásra, amire nem akar elmenni, csak a nővére unszolására megy el végül, s fel is veszik.

Will anyja felhívja Lout és könyörög a lánynak, hogy utazzon Svájcba. A lány megteszi, elbúcsúzik Willtől. A férfi végrendeletében elég pénzt hagy Lou-ra ahhoz, hogy fedezni tudja az egyetemi tanulmányait, s utolsó levelében arra buzdítja a lányt, hogy éljen teljes, boldog életet, s ne sokat gondoljon őrá.

Vélemény:

Már agyalok rajta egy ideje, hogy mit írjak erről a könyvről, mert még nekem is kellemetlen, amiket gondolok róla, különösen Willről. Ügyhogy akkor inkább először Lou-ról írnék.

Lou sem volt nekem szimpatikus az elején. Amikor állást keres és a gondozói munkára azért mond nemet, mert az abból áll szerinte, hogy ki kell törölnie más seggét, és ezt háromszor is elismétli a hivatalban a nőnek, aki állást próbál keresni neki, akkor legszívesebben jól pofán vágtam volna. És nem azért, mert nem akar gondozó lenni, én se szívesen lennék, de nem a seggtörlős momentumok miatt. Hanem mert azok az emberek, akik ilyen ellátásra szorulnak, gyakran mogorvák, depressziósak, esetleg szellemileg leépültek, s minden nap ilyen emberek mellett tölteni az időm egy jelentős részét, engem tutira kicsinálna lelkileg.

Az se tetszett, és kifejezetten butának mutatta Lou-t, hogy amikor ki akarja vinni Willt a lóversenyre, előtte nem néz utána, hogy lehet-e rendesen parkolni ott, hogyan lehet bemenni kerekesszékkel, meg egyáltalán semminek. Így aztán a parkolóban a sáros földön ráncigálják Will kerekesszékét, mert nem veszik észre, hogy kicsivel odébb van lebetozott parkolóhely is a mozgássérülteknek, stb.

De Lou legalább változik, később már mindennek utánajár, mikor valami programot szervez Willnek. És ami tetszett benne, hogy ő mer őszinte lenni Will-lel, sokszor megmondja neki, hogy mi a véleménye róla. Már a könyv elején közli vele, hogy csak azért, mert a saját életét szarnak tartja, nem kell a körülötte élőkét is azzá tennie a folyamatos bunkóságával. És Will ezután kedvesebb lesz, tehát még valamennyire haszna is van az őszinteségének. Továbbá ő nem sajnálja Willt, hanem segíteni akar neki. És ezt jól is teszi: Will erre van rászorulva, nem a sajnálatra.

És akkor most jöjjön Will. Mondanám, hogy nem meghatározó körülmény vele kapcsolatban az, hogy baromi gazdag, csak ez sajnos nem lenne igaz. Szóval ő iszonyat gazdag. Ami pénzből megvehető, hogy könnyebbé tegye egy kerekesszékes életét, azt ő mind megvehetné magának. De ő jobbára csak otthon akar ülni. Én úgy éreztem a könyv olvasása közben, hogy ez később sem változik, halványan néha jól érzi magát egy-két alkalommal, de igazándiból már nem érdekli a világ, mert nem lehet olyan az élete, mint amikor még egészséges volt: siker a munkájában, sok utazás, sport, szex, stb. És ő azt akarja, ami volt, s amiről tudja, hogy nem kaphatja már vissza. Ami lehetne helyette, s esetleg valamennyire boldoggá is tenné, az neki nem kell.

Lou egyszer megkérdi tőle, hogy nem lenne-e könnyebb neki, ha korábban nem lett volna olyan sikeres, mozgalmas az élete. Erre valami olyasmit válaszol, nem akarná, hogy olyan élete legyen, amiben nem mozdul ki a porfészek szülővárosából. Pedig Lou szerintem nem ezt kérdezte. Hanem azt, hogy ha korábban nem kapott volna meg mindent, akkor jobban viselné-e, hogy életében egyszer – igaz, akkor jókora – csapás érte: lebénult. Azt hiszem, ahhoz nem kell pszichológusnak lenni, hogy az ember tényként állapíthassa meg: valaki, akit soha nem ért semmilyen nehézség, rosszabbul viseli, ha mégis elszenved egyet, mint az olyan ember, akinek általában véve van nehéz élete. Szóval én azt gondolom, Will igenis jobban tudta volna kezelni az új helyzetét akkor, ha nem lett volna korábban csupa királyság az élete.

A másik, ami nem tetszett Will-lel kapcsolatban, hogy – bár egy idő után már kedves Lou-val – jellemében alapvetően az maradt, aki korábban volt: elkényeztetett úrifiú, aki azt hiszi, mindent jobban tud, mint más. Felháborodottan kéri ki magának, hogy elveszik tőle a döntési jogát, csak azért, mert Lou elrángatja egy lóversenyre, pedig ő utálja a lovakat. Ugyanakkor Will arra feljogosítva érzi magát, hogy megmondja Lou-nak, hogy kellene élnie: menjen egyetemre, utazzon, stb. Vagyis azt nem szereti, ha neki mondják meg, mit csináljon, ellenben azt imádja, ha ő mondhatja meg másnak, hogyan éljen. És volt abban, amit Will csinált, egyfajta bújtatott értékítélet is: aki nem jár egyetemre, nem utazik, az alacsonyabbrendű, az nem is él. Iszonyúan taszító volt ez számomra. Félre ne értsétek, nem azzal volt bajom, amit mondott Lou-nak (hogy járjon egyetemre vagy utazzon), hanem ahogyan tette.

Szóval Willt nem igazán kedveltem meg. Az viszont benne és Lou-ban is szimpatikus volt, hogy van humoruk.

Ami a könyv mondanivalóját illeti, azzal gondban voltam. Mármint azzal, hogy rájöjjek, vajon mi lehet az. Will arról próbálja meggyőzni Lou-t, hogy csak akkor élet az élet, ha az fenékig tejfel és minél jobban kihasználjuk, míg Lou Willt arról akarja meggyőzni, hogy korlátozott keretek közt is lehet boldog életet élni. A két mondanivaló szerintem egymásnak ellentmond, de hogy melyik lehet a könyv üzenete, azt nem tudom. Lehet, hogy mindkettő?

UTÓLAGOS KIEGÉSZÍTÉS: A Mini-könyvklub új fordulójában (http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-6.html) ez a könyv lett a januári olvasmányunk, s ennek apropóján újraolvastam a kritikámat, s kissé gyűlölködőnek találtam Willt illetően. Gondoltam, finomítok rajta egy kicsit, de végül úgy döntöttem, nem nyúlok bele a régi értékelésembe, hanem csak inkább beszúrok ide egy kis kiegészítést. Szóval: nem utálom Willt, csak nem kedvelem és nem értek egyet vele.

Másrészt a kritikám újraolvasásakor rádöbbentem arra is, hogy eléggé az határozta meg az értékelésemet, hogy Willről mi volt a véleményem, azzal, hogy egyébként a könyv milyen, hihetőek-e a karakterek, a sztori, milyen az írásmódja, nyelvezete stb. nem nagyon törődtem. Úgyhogy akkor most ezekről is szólnék röviden.

Nos, az értékelésem alapján is egyértelmű, hogy Willt én elhittem, ha nem hittem volna, hogy létezhet ilyen ember, akkor nem tudott volna annyira irritálni, mint amennyire tette.

Lou-t már kicsit kevésbé tartom hihetőnek. Hogy abból a felszínes, butácska lányból, aki a könyv elején volt, az a törődő, talpraesett lány legyen, aki meg a regény közepén-végén volt, ez túl nagy metamorfózis szerintem. De még ezt is megettem, mert a későbbi jelleme tetszett nekem.

Nem értettem viszont Patrick karakterét, hogy hogy lehet együtt egy ilyen fiúval Lou, akivel ő sem törődött, s igazándiból a fiú sem ővele. Az ő kapcsolatuk volt messze a leghiteltelenebb az egész könyvben. Talán azt akarta mutatni ezzel az írónő, hogy a kezdeti, igénytelen Lou-nak még egy ilyen kapcsolat is megfelelt. Vagy csak nem akarta túl bensőségesre írni a kapcsolatukat, nehogy az olvasók elítéljék Lou-t, amiért kiszeret Patrickből? Nem tudom, de a kettejük közti jelenetek szörnyen hamisak voltak nekem.

A többi karakter nem zavart sok vizet, de ők viszonylag jól voltak megírva. Összességében jól eltalált karakterek voltak a könyvben szerintem.

Számomra a sztori is hihető volt, de itt ennél többet nem mondanék, mert spoileres lenne. Az írásmódja, nyelvezete a könyvnek pedig nagyon jó volt szerintem. A felszínes, butácska Lou és a gondoskodó, rátermett Lou is hihetően volt ábrázolva. Ahogy már említettem, Will is hihetőre – talán túl hihetőre is sikeredett. Ebből a szempontból is erős volt a könyv szerintem.

Szóval tulajdonképpen ez egy elég jó könyv szerintem, csak én túlságosan felhúztam magam Willen ahhoz, hogy ezt rögtön az olvasása után észrevegyem.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

A könyv végkifejletét már jóval azelőtt tudni lehetett, hogy Will közölte a nyaralásuk végén Lou-val, hogy egy hét múlva öngyilkos lesz. Onnan lehetett tudni, mert Willről a könyv elején kiderül, hogy öngyilkos akar lenni, sőt egyszer már meg is próbálta. És mivel Will személyisége semmit nem változik a könyv során, ezért egyértelmű volt, hogy ehhez a legvégén is ragaszkodni fog.

A könyvben egyedül Lou-nál figyelhetünk meg jellemfejlődést, Willnél szerintem egyáltalán nem. Ezért Lou-t a könyv közepén, végén már kedveltem, csak az elején nem. Willt viszont végig nem igazán bírtam.

És Will-lel nem az a bajom, hogy öngyilkos lesz a könyv végén. Én hiszek benne, hogy mindenkinek joga van dönteni arról, hogy akar-e élni, ha nem, akkor pedig egész nyugodtan öngyilkos lehet. A gondom Will öngyilkosságával is csak annyi, amennyi az egész jellemével volt: hogy kizárólag azért akarja megölni magát, mert nem lehet olyan az élete, mint régen. Will egyáltalán nem is akar alkalmazkodni az új helyzetéhez, Lou minden erőfeszítése lepereg róla.

El tudnám fogadni, ha azt mondaná, hogy a fájdalmai miatt akar meghalni, de ezekről alig van említés a könyvben. Vagy hogy azért akar meghalni, mert az állapota bármikor rosszabbodhat, teljesen ágyhoz kötötté is válhat, aki már tényleg nem tud csinálni semmit, csak vegetál. De ez az eshetőség is kb. egyszer van csak megemlítve a könyvben.

Persze rám is lehet mondani, hogy bunkó vagyok, milyen alapon ítélkezek valaki fölött, hogy ezért akar meghalni, nem amazért, ez mindenkinek a magánügye és kész. Persze így is van. De számomra elfogadhatatlan, hogy valaki úgy adja fel az életét, hogy valójában meg sem próbált, nem is akart együtt élni az új helyzetével. Ha megpróbálta volna, nem jön be neki, és ezután dönt a halál mellett, az oké lett volna nekem. De Will végig, megingathatatlanul meg akar halni. Lou azt mondja a könyv legvégén Willnek, hogy ez volt élete legjobb hat hónapja, mire Will azt feleli, hogy fura módon neki is. Ezt én hazugságnak tartom, ha igaz lett volna, nem öli meg magát. Will szerintem utolsó küldetésének tekintette, hogy „megjavítsa” Lou életét, és aztán lelkiismeret-furdalás nélkül hagyja magára. Szerintem csak Lou szerette Willt, Will valójában nem szerette Lou-t. Ha szerette volna, sokkal hamarabb elmondja neki, hogy öngyilkos lesz, nem csak miután a lány közli vele, hogy szereti.

Tetszési index:

70%