Jeff Lindsay – Drága, dolgos Dexter (Dexter 2.)

Előzmények:

Az Agave Kiadó egy nyári akció keretében igen olcsón árulta a Dexter sorozat részeit (kivéve az első kötetet), úgyhogy úgy voltam vele, megveszem a 2. és 3. részt, aztán ha tetszenek, könyvtárból vagy máshogy beszerzem a többit is. Nem ítéltem fontosnak az 1. rész elolvasását, mivel a sorozatot végignéztem, úgy voltam vele, a lényegével tisztában kell lennem.

Tartalom:

Amikor éppen nem a miami rendőrség kötelékében dolgozik, Dexter minden rendelkezésre álló szabadidejét barátnőjével, Ritával és annak két tüneményes gyermekével tölti. Sörözik, tévét néz, bújócskázik, és a legjobb úton halad afelé, hogy sorozatgyilkosból ideális családapává váljon. De mennyi időnek kell eltelnie, amíg a benne lakozó Sötét Utas nem kényszeríti Dextert arra, hogy engedje újra szabadon dühödt démonait?
Aztán egy különösen brutális és perverz sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait Miamiban, akinek a módszerei még magát Dextert is megrémisztik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a szörnyeteget csak egy másik szörnyeteg kaphatja el.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Ami tetszett a könyvben, az Dexter gyilkos humora, s ugyanez volt az oka annak is, hogy annak idején végignéztem a filmsorozat összes epizódját. Hitelesnek találtam, hogy Dexter mindent szenvtelenül ír le, a többi emberről, pláne azok érzéseiről elég felszínesen tud csak nyilatkozni. Ugyanakkor ettől meglehetősen sivár lett a könyv, azt a látszatot keltette, mintha a többi szereplőnek sem lennének érzelmei, nem csak Dexternek. Így nem tudtam megérteni, hogy Deborah miért szeretett bele Chutskyba, vagy Rita miért Dexterbe.

Voltak utalások a könyvben az első részben történtekre, de csak röviden és azoknak az eseményeknek nem volt különösebb jelentőségük az ebben a kötetben történtek szempontjából. Úgyhogy szerintem ez a könyv az első rész olvasásának mellőzésével is jól követhető (igaz, én láttam korábban a filmsorozatot, úgyhogy nekem nem ez a könyv „mutatta be” Dextert).

Érdekes volt, hogy a szereplők közül Dexter volt a legjobb nyomozó, pedig jó pár rendőr karakter volt a könyvben (többek közt Dex húga, Deborah), ami azt eredményezte, hogy ők elég ostobának tűntek. De hát lehet, hogy azok is...

Összességében az a véleményem, hogy ez a könyv jól ábrázolja, hogy milyen lehet egy sorozatgyilkos lelkivilága (bár gyanítom, a valóságban közel sincs annyira jó humora az átlag sorozatgyilkosnak, mint Dexternek). Ugyanakkor a szenvtelen elbeszélésmód azt eredményezte, hogy nem izgultam igazán semmiért és senkiért. Nem érdekelt kinek és hány végtagját vagdossa le a könyv főgonosza (aki nem Dexter) vagy hogy ki hal meg a könyv végéig (mivel azt tudtam, hogy Dexter és Deborah tuti életben maradnak). Szóval jó volt, jó volt, de különösebben mély nyomot bennem biztos, hogy nem fog hagyni ez a mű.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdést.)

Furcsa volt, hogy bár Dexter agymunkával könnyen megtalálja a végtagtalanító sorozatgyilkost a könyv végén, az mégis túljár az eszén és elkapja őt. És a végén Deborahnak kell megmentenie Dexet! Ez nagyon furcsa leosztás volt nekem.

Tetszési index:

70%