Tartalom:
Charlotte Brontë leghíresebb
regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul szerzőjéről: életrajzi elemekből építi
fel Jane gyermekkorának keserves éveit, és lelke legmélyéből veszi hősnőjének
törhetetlen, makacs jellemét is. A regény romantikus cselekménye és érzelmessége
révén már első megjelenésekor nagy sikert aratott.
Címszereplője koldusszegény
árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így
Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg,
valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny,
szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz
szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy
hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja,
mikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt
nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is de egy felfedezésre váró titok
árnyékot vet minderre.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Jane életét gyerekkorától
végigkísérhettük, és érdekes volt látni, hogyan fejlődik a lány személyisége. A
kis Jane még haragtartó volt, túlfejlett igazságérzékkel bírt, és zavarta, ha
mások rosszat gondoltak róla. Fiatal felnőttként már inkább a jót értékeli az
emberekben, nem gyűlölködik sok évvel korábban történt dolgok miatt. És persze
kislánynak is és felnőttnek is elég okos volt. Összességében Jane karaktere jól
kidolgozott volt, könnyű volt azonosulni vele.
Mr. Rochester jóval
szeszélyesebb, ő hol kedves, hol gunyoros, de mindkettő mögött csak az
önutálatát rejtegeti. Nekem ő nem volt egy kifejezetten szerethető figura, és
nem csak azért, mert be akarta csapni Jane-t.
De ettől még ő is egy jó karakter volt, összetett, hihető, emberi.
Igazándiból ez a könyv kettejükről
szólt, a többi szereplő nem volt túl fontos, de azért szépen asszisztáltak
ahhoz, hogy elérjünk a végkifejlethez és nekik is jól kidolgozott személyiségük
volt, ők is hihetőek voltak.
A regényből készült filmet már
láttam és a fontosabb fordulatokra emlékeztem is, így nem a története miatt
volt érdekes számomra ez a könyv. Hanem az összetett, hiteles jellemábrázolása,
a szép nyelvezete, a szellemes párbeszédei és amiatt a tanulság miatt, hogy ha
az életed nem tökéletes is és te sem vagy tökéletes, attól még lehetsz boldog.
Azt hiszem, hogy nem igazán
sikerült visszaadnom azt, hogy mitől olyan jó ez a könyv, úgyhogy végezetül
csak annyit mondanék: ez a regény szép. Olvassátok el és ti is meglátjátok.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
A filmből emlékeztem rá, hogy Mr.
Rochesternek van egy őrült felesége, akit a házában rejteget, így ezen a
fordulaton nem lepődtem meg, inkább azon, hogy erre Jane magától nem jött rá.
Vagy legalább arra, hogy valakit bújtatnak a házban.
Azon a jeleneten, amikor a
meghiúsult esküvőjük után Mr. Rochester arra kéri Jane-t, hogy maradjon vele
(gyakorlatilag a szeretőjeként, bár ezt így nem mondja ki) meghatódtam, pedig szerintem
viszonylag ritkán érzékenyülök el könyveken. Mert az önző kérése mögött az is
ott lapult, hogy nagyon szerette Jane-t, nem akarta elveszíteni.
Az, hogy Mr. Rochester jó ember,
nekem abból volt egyértelmű, hogy nem ölte meg az elmebeteg feleségét. A
legtöbben az ő helyében megtették volna, legkésőbb akkor, amikor az asszony az
életére tört.
A regény végén a csúnyácska
nevelőnő és a majdnem vak, félkezű úr egymásra találása azért volt szép, mert
azt mutatta, hogy nem kell tökéletesnek vagy gazdagnak lenni ahhoz, hogy
boldogok lehessünk. Ez a mai szépség- és pénzközpontú világban elég szokatlan
elképzelés, és valószínűleg régebben is az lehetett, hiszen a könyvben is akad
egy pár szereplő, akinek igen fontos a pénz vagy a szemrevaló külseje. És bár
Jane-nek és Mr. Rochesternek lesz elég vagyona a regény végén, mégis az ő
házasságukat nem a pénz fogja egyben tartani, hanem a szerelem, a szeretet és
egymás becsülése.
Ugyanakkor abból a szempontból
kicsit sablonos volt a regény, hogy a végén Jane a szenvedéseiért cserébe csak
elnyeri méltó jutalmát, a gazdagságot, Mr. Rochester pedig a bűneiért (szép, de ostoba
nőket szeretett fiatal korában, Jane-t bigámiába vitte volna) a méltó büntetését
(majdnem teljesen megvakul és elveszti az egyik kezét). Mr. Rochester vezeklése miatt azonban a könyv
befejezése nem volt az a makulátlan, tökéletes happy end, mint amit a romantikus regények
végén megszokhattunk, de ettől volt ez reálisabb és meghatóbb is.
Tetszési index:
89%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése