2017. november 22., szerda

Richard Preston – Halálzóna - Ebola: a gyilkos vírus

Tartalom:
„Az Ebola lángja fellobogott, megvillantotta halálos színeit, elemésztett mindent, és visszahúzódott az őserdőbe. Egyszer még visszatér” – írta Richard Preston közel két évtizede. Jóslata válóra vált. 2014-ben azelőtt soha nem látott erővel csapott le Közép-Afrikára bolygónk egyik legveszedelmesebb fertőző betegsége. Majd – a híradások szerint első alkalommal – Európába és Észak-Amerikába is eljutott a vírus. Valójában az Ebola már évtizedekkel korábban felütötte a fejét Amerikában, és kis híján el is szabadult Washingtontól kőhajtásnyira. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem száguldott végig a kontinensen, ahogy a középkorban a pestis Európában. Erről a döbbenetes epizódról, valamint az Ebola eredetéről, felbukkanásáról és terjedéséről szól az amerikai szerző lenyűgözően érzékletes tényirodalmi kötete, melyből már több mint ötmillió példány kelt el világszerte.
(Forrás: cartaphilus.hu)

Vélemény:
Furcsa, hogy ugyan elolvastam a könyv fülszövegét, mikor megvettem azt, mégis azzal az elvárással vágtam neki az olvasásnak, hogy ez a mű a valóság és fikció ötvözete lesz, vagyis amolyan Ebola-vírusos thriller. Pedig a fülszövegben benne van, hogy ez tényirodalmi kötet, mint ilyet egyébként azt hiszem, meg sem vettem volna, mert azt gondoltam volna róla, hogy uncsi lesz. Szövegértési problémámnak hála viszont mégis megvettem ezt a könyvet, és nagyon örülök neki, hogy így tettem, mert egy csomó mindent megtudtam belőle az Eboláról. Egy csomó mindent, amit egyébként lehet, hogy jobb lenne nem tudnom.
Nem azt mondom, hogy rémálmaim lettek a könyv hatására, de azért kicsit megingatja az ember hitét abban, hogy Európában élve, a viszonylag jó közegészségügyi körülmények közt (mármint Afrikához viszonyítva) semmi komoly baj nem történhet velünk. Komoly baj alatt értem például az Ebola vírust. Olvasható a könyv fülszövegében, hogy 2014-ben újfent pusztított Afrikában az Ebola, hogy mennyire burokban élek, mutatja, hogy nem is rémlik nekem, hogy három éve járvány pusztított Afrikában. Pedig illett volna hallanom róla, legalább a híradóból vagy a netes hírportálokat nézegetve. De nem. Még az is lehet, hogy hallottam róla, csak úgy voltam vele, olyan messze van, engem tuti soha nem fog érinteni ez a probléma, mi közöm hozzá, aztán gyorsan el is felejtkeztem róla. Nos, a könyv elolvasása után, ha valaha Ebola-járványról fogok hallani, arra tuti felkapom a fejem.
De mitől olyan maradandó élmény ez a könyv? A Marburg-vírus és az Ebola három fajtájának felbukkanásait mutatja be és azt, ahogy megfertőzik az embereket, ahogy a betegség elhatalmasodik rajtuk, ahogy lassanként szétbomlanak, cseppfolyóssá válnak a betegek. Borzasztó volt olvasni is, azoknak a szerencsétleneknek pedig át is kellett élniük. Bár a vírus az agyat is pusztítja, így remélhetőleg legalább egy idő után már nem tudták, mi történik velük.
Ijesztő volt olvasni, hogy milyen gyors lefolyású betegségek ezek, gyógymód nincs, a halálozási rátájuk pedig nagyon magas, a legpusztítóbb közülük az Ebola Zaire, aminek 90%-os a halálozási aránya. Addig olvastam viszonylag nyugodtan ezt a könyvet, amíg úgy tűnt, hogy az Ebola egyik fajtája sem terjed a levegőben. Arra gondoltam, hogy amíg csak a testnedvekkel adható tovább a vírus, addig legfeljebb a rossz köztisztasági viszonyokkal sújtott Afrikában lehetnek Ebola-járványok. Persze ennek sem örülök, de hát alapvetően mi közöm hozzá, nem ott élek szerencsére. Aztán viszont azt olvastam, hogy valószínűleg van olyan Ebola vírusfajta, ami a levegőben is terjed – csak ez az embert nem öli meg. Ekkor elgondolkoztam, hogy vajon mi lenne, ha kialakulna egy olyan típus, ami a levegőben is terjed és halálos az emberre, kellemesen cseppfolyóssá olvasztja néhány nap leforgása alatt. A válaszon nem kellett sokat gondolkodnom: valószínűleg az emberiség jelentős része kihalna.
Ezután már csak azon gondolkodtam el, hogy hogyan lehetséges az,hogy ez még nem történt meg. Pusztán szerencse? (Vallásosak mondhatják, hogy Isten akarata, de én mindenható istenekben nem hiszek, így nálam ez nem opció.) Vagy ha cinikus akarnék lenni, akkor mondhatnám azt is, hogy szerencsétlenség, hogy ez még nem történt meg. A könyv is utal rá, hogy bizony túlszaporodott faj vagyunk, a Föld számára megkönnyebbülés lenne, ha kicsit megritkulnánk.
Én két lehetőséget látok magunk előtt. Az egyik, hogy Afrikában idővel ki fogják irtani azt a természeti közeget vagy azokat az állatokat, amik terjesztik ezeket a vírusokat, s így el fognak tűnni ezek a vírusok. A másik pedig az, hogy előbb-utóbb a világ népességét megtizedelő járvány fog kitörni. Na jó, van egy harmadik lehetőség is: megtalálják rájuk a gyógymódot, de úgy tűnik, erre egyelőre semmi esély.
Nos, a magam részéről nem tudom, melyiket kívánjam. Természetesen nem szívesen adnám be a kulcsot Ebola-fertőzés következtében, de az is katasztrofális következményekkel jár, ahogy az emberiség gyarapszik és tönkreteszi a Földet.
(Zárójelben még annyit ide szúrnék, hogy meglepett, a szakemberek sokszor mennyire amatőr módon viselkedtek a könyvben. Így például volt olyan tudós, aki azt hitte, megfertőzhette az Ebola, mégsem mondta el a feletteseinek és mászkált tovább fel-alá a világban. Szemeteszsákokba bugyolált fertőzött majmokat szállítottak a kocsijukban, de még csak egy gumikesztyűt sem húztak fel hozzá.  És volt még pár hasonló furcsaság, csak már nem mindre emlékszem.)

Tetszési index:

90%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése