Lionel Shriver - Beszélnünk kell Kevinről

Tartalom:

Eva soha nem akart igazán anya lenni, és semmiképpen nem egy olyan fiúénak, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt.

Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.

Eva egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat verő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

A legtöbb könyvről nem szokott drasztikusan megváltozni a véleményem olvasás közben. Mármint, ha az elején uncsi a sztori, rosszak a karakterek és az író stílusa, akkor általában a végén is ez lesz a helyzet, és ha izgis a történet, jók a karakterek és jó az elbeszélésmód, akkor nem tud elromlani a végére sem a könyv.

Ennél a regénnyel kapcsolatban viszont elég hullámzóak voltak az érzelmeim olvasás közben. Az elején megismertünk egy öntudatos, sikeres nőt, Evát, és javíthatatlan optimista férjét, Franklint. Az elbeszélő Eva, ezért csak azt tudjuk meg, hogy az ő fejében mi játszódik le. És ő nem volt biztos benne, hogy akar gyereket. Végül azért döntött mégis úgy, hogy gyereket fog vállalni, hogy történjen valami új az életükben, illetve főleg azért, mert úgy hitte, a férje szeretne gyereket. Ez tetszett: végre egy könyv, ami kimondja, hogy nem mindenkinek való a gyerek, pusztán azért, mert tudsz szaporodni és pénzed is van a gyerek eltartására, még nem muszáj szülnöd.

Aztán megszületett Kevin és Eva nem érzett semmit iránta. Nem volt az a rózsaszín tündérmese az anyaság, aminek ő képzelte, ezért Eva csalódott.

Eddig a pontig nagyon jó volt a könyv, abszolút átérezhető volt Eva hezitálása a gyerekvállalással kapcsolatban, aztán a csalódottsága is, még az is, hogy megbánta, hogy gyereket szült.

Ezután viszont az jött, hogy végigkövettük Kevin felcseperedését. Végig érzéketlen, elutasító kisfiúnak mutatta őt az anya szemszöge. Kevin az apja felé színlelt, neki eljátszotta a jó kisfiút, de az anyjának nem. Ha elhittük Eva meglátásait, akkor arra kellett jutnunk, hogy Kevin szociopata. Nekem viszont azon a ponton lett kérdéses az ő leírása, amikor Kevin nagyon beteg lett és rögtön normális kisfiúvá vált, érdekelte, hogy mit főz neki az anyja és hogy melyik pizsamáját adja rá. Ez alapján a minden és mindenki felé közömbös kisfiú arca csak álarc volt korábban.

Másrészt nagyon furcsa volt nekem, hogy bár Kevin egyre szörnyűbb dolgokat tett, az apja mégis minden helyzetben kiállt mellette, így az anyja sem tudott fellépni ellene, bár ő tudta, hogy milyen Kevin valójában. Nekem az olyan képtelen horrorfilmek jutottak róla eszembe, amikben pl. az egyik szereplő tudja, hogy a szomszédja sorozatgyilkos, de senki nem hisz neki, aztán el is hallgattatják szegényt végül... Szóval az volt az érzésem, hogy ilyen egyszerűen nincs. Még egy szerető édesapa sem lehet annyira vak és hülye, hogy a sokadik furcsa baleset után se vegye észre, a fiának köze lehet hozzájuk, és hogy a fiával egyszerűen nem stimmel valami. Emiatt a regénynek ezt a részét nem tudtam annyira komolyan venni, azt pedig, hogy Kevint teljesen lelketlennek mutatta, nem tartottam reálisnak.

Ezután pedig következett Kevin mészárlása. Nem tudtuk meg, hogy pontosan miért tette, amit tett, de azért az kiderült, hogy több körülmény is közrejátszhatott a dologban. Ez a része a regénynek újra érdekes volt számomra és viszonylag hihető is. Kevin okai azonban szerintem alapvetően mások voltak, mint ami az átlagos iskolai lövöldözős fiúé lehet. Az "átlagos" fiút szerintem a frusztrációi vezérlik, az, hogy agresszióval vezeti le a benne felgyülemlett feszültséget, sértettséget. Kevin viszont - a könyv szerint - egész életében színlelt, nagyon erős önuralma volt. Volt a tettében valamennyi feszültséglevezetés is, de nem ez volt Kevin fő motivációja. Bár Kevin szerintem atipikus elkövető, azért kaphatunk némi rálátást a tipikus lövöldözések okaira is.

Így például az, hogy a gyerek otthon bármit megtehet és mindent megkap, amit akar. Így semmiért nem kell küzdenie, nincsenek céljai. Legfeljebb az, hogy szétverje a kényelmes kis világát.

Az, ha a szülők nem értik meg a gyereket, vagy nem szeretik, vagy nem nevelik, nem korlátozzák szintén közrejátszó tényező lehet. Ugyanígy a szerelmi csalódás is.

Érdekes volt belelátni Kevin fejébe is, bár ilyesmire csak néha volt lehetőségünk. Bár a fiú egyértelműen nem tűnt normálisnak, a gondolatai mégis többnyire logikusak voltak. Ez elég furcsa volt.

A könyv vége elég meglepő volt számomra, úgyhogy a regény utolsó részét kb. lesokkolva olvastam el, így biztos, hogy maradandó nyomot hagy bennem. Bár ütős volt, ez biztos, de nem tudom, hogy mennyire hihető.

Mindenképpen érdekes, hatásos olvasmány ez a könyv, de nem jó érzés olvasni.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Kevin igazi személyiségébe csak néha tudtunk bepillantani. Ahogy az étteremben beolvasott az anyjának, hogy ő is olyan tahó, öntelt amerikai, mint akiktől ő maga viszolyog (Eva nem szereti Amerikát), az elég ütős volt - és a legtöbb dologban igaza is volt Kevinnek.

Aztán kiderül, hogy Kevin a börtönben csak az anyja fotóját tartja magánál, és egyedül az anyjáról nem hajlandó lenézően nyilatkozni a sajtónak. Ez azt sugallja, hogy Kevin szereti az anyját, s egész életében szenvedett attól, hogy ő nem szereti viszont. Az apját és a húgát pedig azért gyűlölte, mert őket szerette Eva. Persze ez elég leegyszerűsítő magyarázat lenne Kevin viselkedésére és tetteire, de ez is egy tényező, ami közrejátszott abban, hogy ő milyen emberré lett.

Nekem nagyon sokáig nem esett le, hogy Kevin megölte az apját és a húgát is. Csak ott kezdtem gyanakodni, mikor Eva elmeséli, hogy a lövöldözés napjának reggelén Kevin gúnyosan megkérdezte tőle, hogy szeretne-e még egyszer elbúcsúzni Celiától indulás előtt, s hogy neki ezt a tanácsot meg kellett volna fogadnia. De még itt is csak sejtettem, de nem akartam elhinni. Így nekem csak akkor lett biztos, hogy ezt tette, mikor Eva elmondja, hogyan találta meg Franklin és Celia holttestét otthon. Nem is tudom, hogy éreztem ekkor. Nem mondom, hogy meggyűlöltem Kevint - hiszen még Eva sem gyűlölte, akkor én milyen alapon tenném - de már nem akartam őt megérteni. Már nem érdekeltek a mentségei. Nagyon gyorsan jött nekem, hogy Eva viszont nem sokkal ezután (a könyv legvégén) kijelentette, hogy végre szereti a fiát. Neki már két év telt el azóta, hogy meghaltak a szerettei, úgyhogy nem teljesen tarthatom őrültnek, amiért ilyet mond, de akkor is nehezen érthető volt ez a fordulat nekem. Ha a bűntelen, csecsemő fiát nem, akkor ezt a szörnyet hogyan lehet képes szeretni? Csak azért, mert Kevin mutat egy ici-pici emberi gesztust felé a börtönben? Vagy mert nem maradt neki senki más, akit szerethetne? Vagy mert azt hitte, az tette szörnyeteggé a fiát, hogy ő nem szerette?

A nagy kérdés, vagyis hogy kinek a bűne az, amit Kevin tett, számomra megválaszolatlan maradt. Illetve a válasz az, hogy sok mindenki hibája, nem lehet egyetlen embert felelőssé tenni érte. Eva hibája lenne, mert nem volt szerető anya? Mondhatnánk, hogy igen, de lehet az valaki bűne, ha nem tud egy másik embert szeretni, még ha az a saját gyereke is? A szeretet vagy van, vagy nincs, nem tudatos döntés következménye szerintem. És Eva képes volt a szeretetre, hiszen a férjét és a lányát szerette. Mondhatjuk akkor azt, hogy Kevin hibája volt, hogy az anyja nem szerette? De hiszen Eva már a születésekor nem érzett semmit a fia iránt, hogy lehetne ez a csecsemő hibája? A másik kézenfekvő magyarázat, hogy Kevin szociopata volt és pusztán ezért gyilkolt. De sok szociopata hajlamú emberből nem lesz gyilkos (hanem például politikusnak áll :)). A rossz genetika nem lehet magyarázat mindenre. Ott volt még az, hogy Kevin úgy tudta, a szülei válni készülnek, hogy a lány, aki tetszett neki, valószínűleg rá se bagózott, hogy nem talált értelmet az életében, ezért azt gondolta, jó dolog lesz, ha híres (hírhedt) lesz. Persze mindez a tényen, hogy Kevin volt az, aki gyilkolt, nem változtat. Kevinnek lehettek okai arra, amit tett, de ettől még nem lett volna muszáj megtennie. És ő pontosan tudta, hogy mit tesz.

Tetszési index:

88%