Tartalom:
A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a
legjobb a szakmában - abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez
elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását.
Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael
fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette.
Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete - még akkor sem, ha
lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel,
lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni.
Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik
halandó játékszereiket…
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Nalini Singhtől már olvastam az Egy világ - két
faj - állandó küzdelem sorozatának első három részét és azok
tetszettek, a romantika, az akció és a krimi is viszonylag jól
működött bennük és ezeken kívül a fantasy világ, amiben
játszódott, szintén jól kidolgozott volt.
A romantika ebben a könyvben se volt rossz, de
ezen kívül nem sok minden tetszett benne. Az angyalok és vámpírok
uralta világ nekem nem jött be igazán, szerintem elég
logikátlannak rakta össze az írónő és a krimi része se volt
érdekes, mivel végig tudni lehetett, hogy ki a városban vérengző
fenevad. A happy end sem lehetett kérdéses, így nem tudtam nagyon
izgulni a főszereplők sorsa miatt sem. Bár az tény, hogy egy
nekem váratlan fordulat azért volt a végén... És azt sem
tagadhatom, hogy elég gyorsan a végére értem ennek a könyvnek,
szóval olvasmányos és szórakoztató volt, de maradandó nyomot
nem hagyott bennem és most úgy hiszem, nem is fogom folytatni ezt a
sorozatot.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez
egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Kicsit sok volt nekem, hogy az angyalok
teremthetnek vámpírokat és angyalokat is, csak az egyiket egyik
testnedvükkel, a másikat másikkal, plusz egyéb fura feltételeknek
is teljesülnie kell hozzá... Illetve Urram megfertőzött egy lányt
valamivel, de még az angyalok se tudták, hogy mivel és mi lett a
lányból, szóval akkor ő már egy harmadik fajta lény, amit
teremteni tudnak. Ezzel az erővel akkor már teremthettek volna
mindent ők a világban, az embereket is...
Mást se értettem. Így például Lijuan - a
legidősebb és vélhetőleg legerősebb arkangyal - képessé vált
a holtak feltámasztására. Ehhez nagy hatalommal kellett
rendelkeznie, viszont kiderült, hogy aztán ezekből az
élőhalottakból az arkangyal erőt merít. Nem értem, valami, ami
nem él, csak egy másik lény mozgatja az akaratával, az hogy tud
energiát vagy bármit termelni.
Az is kicsit hihetetlen volt, hogy Urram és
Raphael végső összecsapását az döntötte el, hogy Elena lelőtte
Urramot. Ugyan előtte mindenféle hihetetlen erős energiákkal
támadta egymást a két angyal, de azokkal nem tettek semmi súlyos
kárt egymásban. Bezzeg egy pisztolygolyó, az már valami...
Elena családi tragédiája homályban maradt, ez
lehetett volna izgalmas, de valahogy nem tudott érdekelni. Viszont a
családi viszályuk így eléggé érthetetlen volt végig, ahogy az
is, ha a családja ennyire utálja Elenát, akkor a lány miért
törődik velük még mindig.
Az, hogy Elena a könyv végén angyallá vált,
nekem túl korai volt. Nem tudom, miről fog szólni a sorozat többi
része, de ha arról, hogy ő és Raphael mindenható lényekként
majd jól rendet tartanak a világban, akkor az nekem uncsi lesz.
Tetszési index:
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése