Dan Wells – Nem akarlak megölni (John Cleaver 3.)

Tartalom:

Dan Wells hátborzongató regényeiből már jól ismert John Wayne Cleaver élete legkomolyabb kihívásával néz szembe. A Nem vagyok sorozatgyilkosban szárnyait bontogató szociopataként követhettük nyomon, aki megszegte az összes saját maga által felállított szabályt, hogy megmenthesse szülővárosát a gonosztól. A Szörnyeteg úrban lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy őrült küzdelmet folytat önmagával. John időközben tökélyre fejlesztette beteges képességeit, és felvállalta a gyilkosok gyilkosának szerepét ­- ám rá kell döbbennie, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező lénnyel folytatott macska-egér játékban mindig az ember kényszerül az egér szerepébe. A Nem akarlak megölni cselekménye gyanakvással, ámokfutással, és holttestekkel telve száguld a mellbevágó végkifejlet felé.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Ez a rész elég izgalmas volt szerintem. Végig fenntartotta a figyelmemet a hajsza a Takarító után, tudni akartam, hogy ki/mi ő. Egy másik könyvre már ráhúztam, hogy akcióregény, erről is elmondható ugyanez, ugyanis szerintem remek akciófilmet lehetne belőle forgatni.

Tetszett, hogy John társra talált, nem csak a nyomozásban, hanem lelki társra is (feltéve, hogy Johnnak van lelke…). Kár, hogy ő erre nem ébredt rá.

És akkor jöjjön, hogy mi nem tetszett. Legfőképpen az, hogy ebben a részben John már egyáltalán nem küzdött szörnyeteg énje ellen, az mégsem uralkodott el rajta. Nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Most szociopatának tetszik lenni vagy sem? Ez alapján a könyv alapján nem. Az előző két rész alapján viszont nagyon is. Ez a következetlenség annyira nem tetszett, de azt el kell ismernem, hogy ha ebben a könyvben is John hülye szabályairól meg a lelki vívódásairól kellett volna folyamatosan olvasnom, azzal már nagyon tele lett volna a hócipőm. Szóval annak örülök, hogy ezt a részt nem kellett unnom, de a logikátlanságnak viszont nem. Igen, tudom, sok bajom van.

A történetszövésben is voltak logikátlanságok, amik szintén kicsit zavartak. Viszont voltak érdekes fordulatok. Na, és a vége… Én már a Szörnyeteg úr elolvasása után is aggódtam, hogy ez a sorozat a továbbiakban olyan lesz, mint a Buffy, a vámpírok réme (szörnyvadászós akció izé). És egyébként eléggé olyan is volt ez kötet is, de biztos vagyok benne, hogy a következő rész még inkább olyan lesz. Eddig elborzasztott ez az eshetőség, de most már nem vagyok benne annyira biztos, hogy ez olyan rossz lenne. Végül is jó kis akcióregény volt ez, és most valahogy még a démon-faktor, a misztikusság se zavart annyira.

Tetszési index:

80%