Amin Maalouf - Taniosz sziklája

Előzmények:

Tavaly vettem ezt a könyvet az Alexandra nyári kiárusításán, azért keltette fel a figyelmemet, mert nem amerikai vagy európai a szerzője, s így azt reméltem, hiteles betekintést fog adni egy másik kultúrkörbe.

Tartalom:

"A faluban, ahol születtem, a szikláknak nevük van. Hajó, Medvefej, Leshely, Fal, azután az Ikrek, amelyeket a Ghoul kebleinek is hívnak. A legnevezetesebb a Katonakő: régen itt álltak őrt, amikor a hadsereg a felkelőket üldözte; nincs ennél legendásabb és nagyobb tisztelettel övezett hely. Mégis, amikor gondolatban újra látom gyermekkorom tájait, egy másik szikla jelenik meg a szemem előtt. Fenséges ülőhely formájú, olyan mélyedéssel, amely mintha egy fenék helye volna, magas, mindkét oldalán könyöklő módjára lejtő, egyenes háttámlával... azt hiszem, ez az egyetlen, amely ember nevét viseli: Taniosz sziklája."

Így kezdődik a libanoni származású Amin Maalouf Goncourt-díjas regénye, amely Libanon égbe nyúló, sziklás hegyei közé, a múlt század közepére, az egyiptomi pasa és a török szultán háborúzásának, az európai nagyhatalmak közel-keleti diplomáciai mesterkedéseinek az idejébe vezeti vissza az olvasót. Kicsoda Taniosz, ez a tizennyolc évesen már hófehér hajú, hányatott sorsú ifjú, akinek a nevét a szikla viseli, s akit a véletlen vagy a végzet egy különös legenda hősévé avat?

Megtudhatjuk Maalouf egyszerre idegfeszítően izgalmas és költőien szép művéből, amelyből nem hiányoznak a kalandregény és a romantikus szerelmi történet kellékei - véres csaták és még véresebb gyilkosságok, lángoló szenvedélyek és hideg fejjel kitervelt árulások, rejtélyek és misztikus fordulatok - sem, ám amely mégis jóval több ennél: egy különös világ különös tükre.

(Forrás: libri.hu)

Vélemény:

Azzal kezdeném, hogy nagyon lassan haladtam ezzel a könyvvel. Pedig volt benne szerelem, politika, árulás, gyilkosság, szóval elvileg minden adott volt, hogy izgalmas lehessen ez a regény - számomra mégsem volt az. Ennek több oka is lehetett. Az egyik, hogy több helyen is úgy mesélte el az író ezt a történetet, hogy odaírta, hogy ez nem is biztos, hogy így történt, hanem lehet, hogy amúgy, és ettől valahogy az egész nem tűnt túl hitelesnek. A karakterekkel sem nagyon tudtam azonosulni, egyikük jelleme sem volt túl mélyen bemutatva, egyszerűen nem tudtam izgulni a sorsuk miatt. És végül a környezet, a kultúra, amiben játszódott a regény, nagyon idegen volt nekem, s a könyv sem tudta ezeket közel hozni hozzám. (SPOILER: Például érthetetlen volt számomra, hogy a regény végén az emberek örülnek a zsarnok sejkjük visszatértének - igaz, a többi uruknál valószínűleg még mindig jobb volt a sejk.)

Szóval ez a könyv minden szempontból távol áll tőlem. Pedig próbáltam nyitottan hozzáállni a más kultúrához, más életszemlélethez, ami ebből a regényből áradt, de képtelen voltam azonosulni vele, s ezért nem is nagyon érdekelt.

Tetszési index:

65%