Előzmények:
A könyvből készült filmet láttam
anno moziban, az annyira nem hatott meg, de valamennyire azért kíváncsivá tett
a regényre. No, azért nem nagyon, mert csak most jutottam el oda, hogy
elolvassam és most is csak azért, mert kezembe akadt a könyvtárban.
Tartalom:
Patnek van egy elmélete,
miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője
is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek
csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított
próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy
elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a
másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex,
kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább
Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha
házasságtörésre biztatná a gyógyulást elősegítendő. És ha ez még nem lenne
elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra
invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül
szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat
filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Nagyon elcsúsztam az értékelések
írásával, ezt a könyvet is már kb. három hete befejeztem, úgyhogy lehet, hogy
kicsit elnagyolt lesz ez az értékelés, nem fogok mindenre pontosan emlékezni a
könyvvel kapcsolatban. Arra az egyre viszont biztos jól emlékszem, hogy négy
másik regényt is elspoilerez: A nagy Gatsbyt, a Búcsú a fegyverektől-t, A
skarlát betűt és Az üvegburát. Én ezek közül csak A nagy Gatsbyt olvastam,
szóval kicsit morcos lettem, amiért a másik háromnak a végét elárulta a könyv,
illetve egészen pontosan Pat.
Láttam anno a filmet és az
alapján nekem az volt a benyomásom, hogy ez a történet inkább Tiffanyról szól,
de nem, elvileg Pat a főszereplő, ő a regény elbeszélője is. Patet elmegyógyintézetben
kezelték sokáig, s kiestek neki dolgok (például azzal sincs képben, hogy mennyi
időt töltött ott), nem tudja azt sem, hogy miért került oda, ahogy arra sem
emlékszik, miért hagyta el a felesége. Sőt azt sem tudja elfogadni, hogy
elhagyták, ragaszkodik ahhoz, hogy most csak egy kis „különidő”-t töltenek Nikkivel.
Pat teljes viselkedését az
határozza meg, hogy megfeleljen vele a feleségének, ezért gyúrja hülyére magát
(illetve nyilván feszültség-levezetésnek se rossz), ezért kezd olvasni (Nikki irodalomtanár),
ezért akar mindenkivel kedves és megértő lenni (Nikki sokszor mondta neki, hogy
nem az).
Nem tudom, milyen az, ha
valakinek pszichés problémái vannak, de itt Pat sokszor nagyon durván beszűkült
tudatállapotban volt, a nyilvánvalóról sem volt hajlandó tudomást venni, és
szerintem kb. egy ötéves gyerek szellemi színvonalán nyilvánult meg. Ahogy a
napos oldalt hajszolta (vagyis, hogy előbb-utóbb boldognak kell lennie
Nikkivel), ahogy méregbe jött, ha az olvasott könyvnek nem happy end volt a
vége (és a négy közül egyiknek sem volt az), ahogy dührohamok törtek rá, ha
valaki szembesíteni próbálta a valósággal, engem egészen komolyan egy hisztis
ötévesre emlékeztetett. Elhiszem, hogy ezzé tesz egy történelemtanárt az, ha
elmebeteg (vagy esetleg csak az elmegyógyintézetben alkalmazott kezelés hatása
lett ez?), de engem egy idő után irritált a stílusa.
Bevallom, én Tiffanyt se tudtam
megérteni, vajon miért akaszkodik rá egy másik „dilinyósra”, Patre, mit akar
tőle? Igaz, mindkettejük múltja csak a könyv végén derül ki pontosan (addig
hadd agyaljon rajta a kedves olvasó, ugyebár), de számomra attól sem váltak
szimpatikusabbá, hogy megtudtam, mitől „borult el az agyuk”.
Nekem az is érthetetlen volt,
hogy a férfi szereplők egymással értelmesen kb. csak a fociról tudtak
beszélgetni, s ez volt a barátságok, de a Pat és apja közti viszony fő meghatározója
is. Hát ööö… az amerikai fociról éppen fogalmam sincs, de én más sportra sem
vagyok így rákattanva, szóval ezt se tudtam hova tenni.
Szóval úgy általában véve ez a
könyv idegen volt nekem, nem tudtam azonosulni a szereplőkkel, nem értettem a
viselkedésüket, és hogy egészen őszinte legyek, én a regény befejezését se
tudtam hova tenni. Valamennyire azért érdekes volt egy pszichés beteg
gondolataiba, gondolkodásmódjába belelátni, de annyira azért nem voltam odáig
ettől a könyvtől.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A könyv végén kiderül, hogy Pat
azét került elmegyógyintézetbe, mert mikor Nikkit rajtakapta a szeretőjével,
majdnem megölte a férfit. Nikki ezután természetesen elvált tőle, és a szeretőjével
alakított új családot, született két gyerekük is. És ezeket az információkat
Pat kitörölte az agyából, de miért? Hogy rajonghasson egy olyan nőért, aki
megcsalta és elhagyta? Érthetetlen volt ez nekem. Egyébkén már nem emlékeztem a
filmből arra, hogy mi a helyzet Nikkivel, szóval egy ideig azt hittem, hogy Pat
esetleg megölte őt.
Nem vagyok pszichiáter, de azt
se értettem, hogy Pat miért dilizett be ettől az esettől évekre. Oké, nyilván
nem volt boldog tőle, hogy megcsalta a felesége, még azt is el tudtam fogadni,
hogy úgy elborult az agya, hogy majdnem megölte a szeretőt, de ez legfeljebb
egy átmeneti beszámíthatatlanságot okozhatott szerintem. Annyi kiderült azért a
könyvből, hogy a Nikkivel való kapcsolata korábban sem volt tökéletes, közel nem
volt annyira oda a feleségéért (mint mondjuk a bedilizése után), akkor Pat miért
nem tudott továbblépni? Miért menekült tagadásba és abba, hogy imádja Nikkit,
amikor ezt korábban nem érezte iránta?
Tiffany története kicsit
szimpatikusabb volt: a rendőr férjét úgy csapta el egy részeg sofőr, hogy mikor
utoljára beszélt vele, azt mondta neki, hogy kicsit kevesebbet kéne
szeretkezniük, és ezen a férje megsértődött. Ezért aztán Tiffanyt bűntudat
gyötörte és bárkivel lefeküdt csak, hogy közben a férjére gondolhasson.
Tiffanyval jobban együtt tudtam érezni, mint Pattel, de nekem ez is nagyon fura
volt, hogy valaki a gyásztól szexmániás lesz. Értettem volna, ha depressziós
vagy meg akarja ölni magát, de hogy nimfománná váljon tőle… És azt se értettem,
hogy mitől szeret bele Patba? Csak mert ő nem akarja megdugni, mint a többi
férfi?
És akkor a regény legvége az, hogy
Pat közli Tiffanyval, neki is szüksége van rá. Legalább nem hazudja azt, hogy
szereti. Merthogy nem, előtte levág egy olyan dumát, amiből kb. az derül ki,
hogy ha Niki nem lehet a párja, akkor jó lesz Tiffany is, hiszen Tiffany
legalább törődik vele, Niki meg nem… Nem tudom, ezt happy endnek szánta-e az
író, én nem éreztem annak. Szerintem Tiffany jobbat érdemelne Patnél.
Tetszési index:
67%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése