A lepkegyűjtő - színdarab a Centrál Színházban (SPOILER-es)

Aki nem ismeri a darabot vagy az annak alapjául szolgáló regényt, az a könyvről írt értékelésemben a történet lényegét megtalálja, úgyhogy erre itt külön nem térek ki.

A lepkegyűjtő mai előadását láttam a Centrál Színházban, amiben Ágoston Katalin játszotta Miranda Greyt és Bereczki Zoltán Ferdinand Clegget. Zseniális előadás volt, mindkét színész beleadott mindent a szerepébe. Bereczki jól adta a manipulatív, látszólag szerény és ártalmatlan kis alakot, akiben rengeteg agresszió, düh és kisebbrendűségi érzés van elfojtva (és szexuális kielégületlenség is, amit nem hajlandó beismerni), amiket végül Mirandán él ki. Ágoston Katalin pedig kiválóan játszotta kezdetben a rettegő lányt, majd azt a lányt, aki már beszól Ferdinandnak, szökni próbál, végül rá is támad a férfire, mert azt gondolja, az úgysem fogja őt bántani, hatalma van felette.

A jelenetekbe a színészek beleadtak mindent, például amikor Miranda Ferdinandra támad, mikor szökni próbál, vagy amikor a férfi dühöng, mert a lány egy olyan levelet próbál feladatni vele, amiben őrültnek nevezi őt, vagy amikor Miranda el akarja csábítani Ferdinandot, mindegyik abszolút hihető volt, feszültség és energia volt a jeleneteikben.

Amiben nagy eltérés volt a regényhez képest, az a vége. Itt ugyanis Ferdinand megöli Mirandát, mikor az megpróbálja elcsábítani őt. Nekem furcsa érzésem volt ettől, úgy éreztem, hogy kurtán-furcsán lett vége a darabnak, de lehet, hogy csak azért, mert arra számítottam, hogy - ahogy a könyvben - Miranda itt is hosszan fog haldokolni tüdőgyulladásban.

Gondolkodtam azon, hogy melyik a jobb befejezés. A regényben Miranda kvázi természetes úton hal meg, igaz, Ferdinand megmenthetné, ha orvoshoz vinné, ennyiben mégis csak vétkes a halálában, de azért mégsem ugyanaz, mintha leszúrná (mint a színdarabban). A könyvben csak nem szereti Mirandát annyira, hogy megmentse és aztán börtönbe menjen miatta, a darabban viszont saját kezűleg szúrja le. Lényegében kivégzi a lányt, amikor az úgy viselkedik, ami nem tetszik neki (megpróbálja elcsábítani). Egy pszichopatától ez nem teljesen váratlan húzás, de ha azt vesszük, hogy korábban mennyi mindent elnézett Mirandának, akkor nem tűnik túl következetesnek, hogy itt viszont rögtön megöli. Bár a könyvben is van rá utalás - ha jól emlékszem - hogy Ferdinand kiábrándult Mirandából, miután az megpróbálta elcsábítani őt. Sőt a regényben van egy durva rész, amikor a már beteg lányról készít meztelen felvételeket. Szóval a csábítási kísérlet után törés érezhető a könyvben is Ferdinand viselkedésén, viszonyulásán Mirandához, de azért nem akarja szándékosan megölni a lányt. Csak már nem adja elő, hogy tiszteli őt, hanem nyíltan szórakozik vele. A darabban viszont, azzal, hogy megöli a lányt, Ferdinand kiadja magából az addig elfojtott indulatait, a frusztráltságát. A csalódottságát, amiért a lány a valóságban nem olyan, amilyennek ő képzelte. Mégis én a könyv befejezését jobbnak tartom, valahogy jobban illik Ferdinand jelleméhez. Merthogy a regényben (és a színdarab nagy részében is) Ferdinand elfojtja az indulatait, nem viselkedik nyíltan agresszívan vagy erőszakosan.

Összességében ez egy nagyon jó színdarab, mindenkinek tudom ajánlani, akit nem taszítanak a pszichothrillerek.