Tartalom:
Egy zaklatott kora hajnalon Lear
király úgy dönt, hogy a birodalmat felosztja három lánya között. Szokatlan
döntését szokatlan órában hajtja végre, pillanatnyi szeszélyétől vezéreltetve
összehívja a királyi udvart, majd leányaihoz a mesékből jól ismert, de a birodalom
életében előzmény nélküli kérdést intézi: "Ki az közületek, ki legjobban
szeret?" A legkisebb lány, Cordélia megtagadja a nyilvános vallomástételt,
és ez olyan váratlanul éri a szeszélyes uralkodót, hogy legszeretettebb lányát
kitagadja az örökségből, annak ellenére, hogy a hűséges Kent gróf figyelmezteti
a királyt szörnyű esztelenségére. A legkisebb lánynak hozomány nélkül kell
távoznia az udvarból, megalázottan és eltaszítottan, a francia király
feleségeként. Goneril és Regan, a szeretetüket egymással versengve kifejező
nővérek azonban hamar megtagadják apjukat, egyre terhesebbé válik számukra a
királyságot átruházó, de a királyi címmel járó hódolathoz tovább is ragaszkodó
Lear.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Számomra ez a színmű a
szülő-gyermek viszonyról szólt. Hogy elsősorban nem az számít, hogy mit mond az
ember, hanem az, hogy mit tesz a szülőjéért, amikor az segítségre szorul.
Cordelia nem mondott nagy szavakat az apjának a szeretetéről, de amikor
kellett, kiállt érte, még a saját élete kockáztatása árán is. Persze ez nem
jelenti azt, hogy szavakban kifejezni a szeretetet szükségtelen, vagy
automatikusan hazug dolog lenne, nyilván nem. Azért jól eshet a másiknak az is,
ha szóban (is) kimutatjuk a szeretetünket. De figyelemmel kell lenni arra is,
hogy ez nem mindenkinek megy könnyen. Aki nem a szavak embere, az is tud
szeretni.
Lear karakterét nem igazán
értettem, bevallom. Az, hogy a királysága felosztását attól teszi függővé, hogy
melyik lánya szereti a legjobban, s ennek bizonyítékaként nem kíván mást, csak
a szavukat, nekem nagyon fura volt. Az eljárására az egyik magyarázat az, hogy
időskori elbutulásban szenvedett, ezért csinált ilyen hülyeséget. A másik
magyarázat az, hogy eredetileg egyenlő arányban akarta felosztani az országot három
lánya közt, mert biztos volt benne, hogy mindegyik gyermeke határtalan
szeretetét fogja kinyilvánítani iránta. Csak vágyott egy kis hízelgésre, eszébe
nem jutott, hogy erre Cordelia nem lesz hajlandó. Bármi is volt az ok, Lear
viselkedése később sem vall mély bölcsességre. Ahogy kiszalad a viharba, miután
sem Goneril, sem Regan nem hajlandó király voltához illő kíséretével együtt
elszállásolni, az elég nevetséges.
A testvérek közti viszonyról is
szólt ez a darab, hogy irigységet szülhet köztük az, ha egyikük megkap valamit,
amit a másik nem. Bár az olyan extrém reakció, mint itt (a hanyagolt tesó el
akarja veszejteni a bátyját és apját is, hogy a vágyott vagyonhoz jusson), a
mindennapi életben valószínűleg nem túl gyakori.
Számomra zavaró volt, hogy
voltak jelenetek, ahol a Bolond, a megbolondult Lear és a magát bolondnak
tettető Edgar társalgott zagyva beszédeket intézve egymáshoz, melynek hol volt
némi értelme, hol nem. (Ahogy a Hamletnél, Shakespeare itt is megjátszotta azt,
hogy bolond beszédbe rejtett bölcs mondásokat. Én ezt kicsit szájbarágósnak
találtam egy idő után.)
Összességében nem volt rossz ez
a darab, de azért nem dobtam hátast a sok-sok bölcs gondolattól, ami felbukkant
benne. A Hamletnél mindenképpen jobban tetszett, de azért nem lett a szívem
csücske.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Kicsit szólt a házastársi
hűségről (hűtlenségről) is ez a színmű. Regan a férje elhunyta utáni napon már
másik férfi, Edmund után koslat. Goneril ugyanezen férfi után vágyódik, s meg
is öletné vele saját férjét, hogy így Edmund felesége lehessen. Szóval ebben a
darabban a nők nem túl hűségesek. Talán Cordelia kivétel ebben is, de az ő és a
férje viszonyáról nem derül ki semmi a darabban.
A színmű végén tömegmészárlást rendezett
Shakespeare, nem értettem, ez minek kellett. Meghalt Goneril és Regan. Elhunyt Cordelia (bár Lear úgy látja, még él, de valószínűleg téved, hiszen
felakasztották a nőt), s a Bolond is. Kilehelte a lelkét Edmund és apja,
Gloster is. Végül meghal Lear is. Így a darab végén a fontosabb szereplők közül
egyedül Alban fejedelem (Goneril férje), Kent gróf és Edgar (Gloster törvényes
fia) marad csak életben.
Úgy tűnik, csak a teljes
mértékben bűntelenek maradtak életben, s így egyfajta isteni
igazságszolgáltatást kaptunk. Alban nem támogatta Gonerilt az apja
elüldözésében és a Cordelia elleni harcban sem. A darab végén visszaadja
Edgarnak és Kentnek javaikat, jutalommal megtűzve. Alban az igazságos és bölcs
uralkodó mintaképe. (Igaz, kicsit gyengekezű, Goneril azt csinált mellette,
amit akart.) Kent végig kitartott királya mellett, ő a hűséges alattvaló
mintapéldánya. Edgar pedig szerette apját, s még áskálódó öccsének, Edmundnak
is vakon hitt. Ő a szerető gyermek és jó testvér mintapéldánya, hibája
legfeljebb annyi, hogy naiv.
De m volt az elhunytak bűne?
Goneril és Regan nem tisztelte atyját; Cordelia hibája, hogy nem tudta szóban
kifejezni a szeretetét vagy talán az, hogy túl jó; Edmund testvére, apja és
Cordelia életére tört; Gloster ostoba volt, mert vakon elhitte Edmundnak, hogy
másik fia, Edgar el akarja veszejteni; Lear pedig szintén ostoba volt, mert
készpénznek vette lányai szavait arról, mennyire szeretik. A Bolond kicsit
kilóg a sorból, az ő bűne talán az lehetett, hogy túl okos volt… Látszik,
többük vétke csekély, mégis meg kellett halniuk. Shakespeare igen szigorú ítész
volt.
Egy másik lehetséges értelmezés,
hogy egyedül Cordelia volt bűntelen és jó, ezért mindenkinek, akinek része volt
a halálában, vesznie kellett.
Tetszési index:
66%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése