2018. május 22., kedd

William Shakespeare – Lear király


Tartalom:
Egy zaklatott kora hajnalon Lear király úgy dönt, hogy a birodalmat felosztja három lánya között. Szokatlan döntését szokatlan órában hajtja végre, pillanatnyi szeszélyétől vezéreltetve összehívja a királyi udvart, majd leányaihoz a mesékből jól ismert, de a birodalom életében előzmény nélküli kérdést intézi: "Ki az közületek, ki legjobban szeret?" A legkisebb lány, Cordélia megtagadja a nyilvános vallomástételt, és ez olyan váratlanul éri a szeszélyes uralkodót, hogy legszeretettebb lányát kitagadja az örökségből, annak ellenére, hogy a hűséges Kent gróf figyelmezteti a királyt szörnyű esztelenségére. A legkisebb lánynak hozomány nélkül kell távoznia az udvarból, megalázottan és eltaszítottan, a francia király feleségeként. Goneril és Regan, a szeretetüket egymással versengve kifejező nővérek azonban hamar megtagadják apjukat, egyre terhesebbé válik számukra a királyságot átruházó, de a királyi címmel járó hódolathoz tovább is ragaszkodó Lear.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Számomra ez a színmű a szülő-gyermek viszonyról szólt. Hogy elsősorban nem az számít, hogy mit mond az ember, hanem az, hogy mit tesz a szülőjéért, amikor az segítségre szorul. Cordelia nem mondott nagy szavakat az apjának a szeretetéről, de amikor kellett, kiállt érte, még a saját élete kockáztatása árán is. Persze ez nem jelenti azt, hogy szavakban kifejezni a szeretetet szükségtelen, vagy automatikusan hazug dolog lenne, nyilván nem. Azért jól eshet a másiknak az is, ha szóban (is) kimutatjuk a szeretetünket. De figyelemmel kell lenni arra is, hogy ez nem mindenkinek megy könnyen. Aki nem a szavak embere, az is tud szeretni.
Lear karakterét nem igazán értettem, bevallom. Az, hogy a királysága felosztását attól teszi függővé, hogy melyik lánya szereti a legjobban, s ennek bizonyítékaként nem kíván mást, csak a szavukat, nekem nagyon fura volt. Az eljárására az egyik magyarázat az, hogy időskori elbutulásban szenvedett, ezért csinált ilyen hülyeséget. A másik magyarázat az, hogy eredetileg egyenlő arányban akarta felosztani az országot három lánya közt, mert biztos volt benne, hogy mindegyik gyermeke határtalan szeretetét fogja kinyilvánítani iránta. Csak vágyott egy kis hízelgésre, eszébe nem jutott, hogy erre Cordelia nem lesz hajlandó. Bármi is volt az ok, Lear viselkedése később sem vall mély bölcsességre. Ahogy kiszalad a viharba, miután sem Goneril, sem Regan nem hajlandó király voltához illő kíséretével együtt elszállásolni, az elég nevetséges.
A testvérek közti viszonyról is szólt ez a darab, hogy irigységet szülhet köztük az, ha egyikük megkap valamit, amit a másik nem. Bár az olyan extrém reakció, mint itt (a hanyagolt tesó el akarja veszejteni a bátyját és apját is, hogy a vágyott vagyonhoz jusson), a mindennapi életben valószínűleg nem túl gyakori.
Számomra zavaró volt, hogy voltak jelenetek, ahol a Bolond, a megbolondult Lear és a magát bolondnak tettető Edgar társalgott zagyva beszédeket intézve egymáshoz, melynek hol volt némi értelme, hol nem. (Ahogy a Hamletnél, Shakespeare itt is megjátszotta azt, hogy bolond beszédbe rejtett bölcs mondásokat. Én ezt kicsit szájbarágósnak találtam egy idő után.)
Összességében nem volt rossz ez a darab, de azért nem dobtam hátast a sok-sok bölcs gondolattól, ami felbukkant benne. A Hamletnél mindenképpen jobban tetszett, de azért nem lett a szívem csücske.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Kicsit szólt a házastársi hűségről (hűtlenségről) is ez a színmű. Regan a férje elhunyta utáni napon már másik férfi, Edmund után koslat. Goneril ugyanezen férfi után vágyódik, s meg is öletné vele saját férjét, hogy így Edmund felesége lehessen. Szóval ebben a darabban a nők nem túl hűségesek. Talán Cordelia kivétel ebben is, de az ő és a férje viszonyáról nem derül ki semmi a darabban.
A színmű végén tömegmészárlást rendezett Shakespeare, nem értettem, ez minek kellett. Meghalt Goneril és Regan. Elhunyt Cordelia (bár Lear úgy látja, még él, de valószínűleg téved, hiszen felakasztották a nőt), s a Bolond is. Kilehelte a lelkét Edmund és apja, Gloster is. Végül meghal Lear is. Így a darab végén a fontosabb szereplők közül egyedül Alban fejedelem (Goneril férje), Kent gróf és Edgar (Gloster törvényes fia) marad csak életben.
Úgy tűnik, csak a teljes mértékben bűntelenek maradtak életben, s így egyfajta isteni igazságszolgáltatást kaptunk. Alban nem támogatta Gonerilt az apja elüldözésében és a Cordelia elleni harcban sem. A darab végén visszaadja Edgarnak és Kentnek javaikat, jutalommal megtűzve. Alban az igazságos és bölcs uralkodó mintaképe. (Igaz, kicsit gyengekezű, Goneril azt csinált mellette, amit akart.) Kent végig kitartott királya mellett, ő a hűséges alattvaló mintapéldánya. Edgar pedig szerette apját, s még áskálódó öccsének, Edmundnak is vakon hitt. Ő a szerető gyermek és jó testvér mintapéldánya, hibája legfeljebb annyi, hogy naiv.
De m volt az elhunytak bűne? Goneril és Regan nem tisztelte atyját; Cordelia hibája, hogy nem tudta szóban kifejezni a szeretetét vagy talán az, hogy túl jó; Edmund testvére, apja és Cordelia életére tört; Gloster ostoba volt, mert vakon elhitte Edmundnak, hogy másik fia, Edgar el akarja veszejteni; Lear pedig szintén ostoba volt, mert készpénznek vette lányai szavait arról, mennyire szeretik. A Bolond kicsit kilóg a sorból, az ő bűne talán az lehetett, hogy túl okos volt… Látszik, többük vétke csekély, mégis meg kellett halniuk. Shakespeare igen szigorú ítész volt.
Egy másik lehetséges értelmezés, hogy egyedül Cordelia volt bűntelen és jó, ezért mindenkinek, akinek része volt a halálában, vesznie kellett.

Tetszési index:
66%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése