Tartalom:
Clay Bennett falka nélkül,
emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre
tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját,
Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát,
a bűnhődését nem tudta enyhíteni. Talin McKade túlélte rettegéssel és
szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak,
amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének
legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a
találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay
segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival
is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben
tartotta őket.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Nem tudom, mi késztet mindig
arra, hogy folytassam ezt a sorozatot, pedig tudom, hogy nagyon sok részes és
csak az első öt jelent meg belőle magyarul, szóval sanszos, hogy soha nem fogom
megtudni, mi lesz a vége. (Bár lehet, ezzel a sorozattal kivételt kéne tennem, szerintem
eddig egyik résznek se volt annyira bonyolult a története, hogy akár szótárazás
nélkül is ne értsem meg a lényegét angolul.) Továbbá a romantikától eltekintve
annyira kevés történik egy-egy kötetben, hogy a végén eddig mindegyiknél
kiakadtam, hogy alig tudtuk meg, ki a gyilkos, ki, mit és miért szervezkedett
stb.
De azért csak elolvastam ezt a
részt is, és nekem még mindig tetszik ez a sorozat, bár elég értetlenül állok e
tény előtt. Tartottam ugyan egy laza egyéves szünetet az előző kötet és a
mostani közt, de így is viszonylag jól fel tudtam venni a fonalat, a fontosabb
dolgokra emlékeztem az előző kötetekből.
Itt végre egy ember lesz az
egyik főszereplőnk, ő Tally (Talin), persze azért neki is kell, legyen valami
különleges képessége: fotografikus memóriája van. Tally szemén át azt
láthatjuk, ahogy az emberek éreznek az alakváltókkal kapcsolatban: félnek tőlük
(vagy jobb esetben is tartanak tőlük). Tally konkrétan azért fél Claytől, mert
gyerekként végig kellett néznie, ahogy Clay széttépi a nevelőapját, aki amúgy
molesztálta és meg akarta ölni Tallyt, szóval annyira nem nagy kár érte. De a
lányt sokkolta az eset.
Ez még rendben is lett volna
nekem, de aztán annyiszor változott az ok, hogy miért menekült el Claytől (vagyis
hagyta, hogy az alakváltó azt higgye, meghalt), hogy már nem tudtam komolyan
venni az egészet. Később kiderül, hogy azért neheztelt Clayre, mert az magára
hagyta (igaz, hogy azért, mert javítóintézetbe dugták a gyilkosság miatt, de
Tallynek ez nem számított). Aztán meg még azért is, mert Clay nem mentette meg
hamarabb a pszichopata nevelőapjától (igaz, Tally nem mesélte el neki, hogy a
férfi erőszakoskodik vele, de mindegy). No de a könyv vége felé kiderül az
igazi ok, amiért menekült Claytől: félt attól, hogy Clay megundorodik majd tőle
(mert ő csak „egy elhasznált, kidobott szemétdarab”), és akkor végleg elhagyja.
Ezért inkább ő hagyta el előbb az alakváltót. Logikus, mi? Persze értem én,
hogy Tally sérült lelkileg és nincs tisztában a saját érzéseivel, de azért az,
hogy olyan sokáig Clayt hibáztatja, aztán hirtelen átvált arra, hogy saját
magát, elég fura volt nekem.
De ettől eltekintve Tally
szerethető karakter volt és bírtam Clayt is, nem volt rossz a románcuk
alakulása sem. De engem ebben a részben is jobban érdekelt volna, hogy mi
folyik a Mentál Tanácsban és a mentálhálón, kik a mentál lázadók, s erről nagyon
keveset tudhattunk meg ebben a kötetben. De pár érdekesség azért kiderült a
mentálokról és kaptunk egy új tanácsost is, szóval néhány morzsát azért szórt
nekünk az írónő. Mindenképpen folytatom
majd a sorozatot.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A Shine Alapítvány – ahol Tally
dolgozik és gyerekként támogatta is őt az Alapítvány – tehetséges, de nehéz
sorsú gyerekeknek segít. A könyv végére kiderül, hogy kizárólag mentálok leszármazottjainak.
Mert amikor az Elcsendesedést bevezették, azok a mentálok, akik ezzel nem
értettek egyet, leváltak a mentálhálóról és egy saját hálót hoztak létre. Aztán
emberekkel és alakváltókkal nemzettek gyerekeket, így az utódaik képességei már
gyengébbek vagy más jellegűek, mint a szüleiké, vagy nincs is mentál
képességük.
Ez a felfedezés izgalmakat
tartogathat, a lázadók a Shine Alapítvány védenceiben szövetségesre tehetnek
szert, együtt erősebbek lehetnek a Mentál Tanáccsal szemben. Persze ezt
egyelőre csak én képzeltem el, ebben a könyvben még csak annyi a szerepe a
Shine Alapítványnak, hogy Ming tanácsosnak van náluk egy beépített embere, így
jutnak el a gyerekekhez, akiket aztán elrabolnak. Az agyi implantátumok (amiket
Ming minden mentálba be akar építeni, hogy irányíthassa őket) fejlesztéséhez
használják őket kísérleti egérnek, lényegében kínozzák a gyerekeket, amiben
azok végül meghalnak.
Jonquil Duchslayát, Tally
védencét és egy kislányt, Noor Hassant sikerül megmenteni Tallynak és az
alakváltóknak. Ebben Ashaya Aleine volt a segítségükre, aki az Implantátum protokoll
vezető orvosa, de nem ért egyet magával a projekttel sem és a gyerekek
kínzásával különösen nem. Csak azért működik együtt Minggel (de a gyerekeket
nem ő kínozta meg), mert nála van a fia kvázi túszként. Egyértelmű, hogy ha a
fiát sikerül kimenteni, Ashaya át fog állni a lázadókhoz és ő is kiugrik majd a
mentálhálóról. Megnéztem és a sorozat következő része róla és Dorianról fog
szólni, remélem, abban végre felpörög kicsit a cselekmény is, nem csak a romantikában
dagonyázunk majd.
A Szellem ebben a könyvben csak
egyszer bukkan fel, még pedig akkor, amikor a lázadók bombát robbantanak, ő New
Yorkban egy előkelő étteremben üldögél egy alibi megbeszélésen. A bomba
egyébként Marshall tanácsnokot ölte meg, akinek a helyére Anthony Kyriakust,
Faith apját választják meg a Mentál Tanács tagjának Kaleb Krychek javaslatára.
Nos, mivel a Szellemnek fedősztorira volt szüksége a robbantás idejére, ezért
az a gyanúm, hogy magas rangú mentálnak kell lennie. Korábban arra gyanakodtam,
hogy Kaleb asszisztense a Szellem, de most azt tippelném, hogy Kaleb az,
esetleg Anthony. De inkább Kaleb, mert rá nem gyanakszik senki, így szabadon
tud cselekedni, míg Anthonyt valószínűleg megfigyeli a Tanács, hiszen a lánya
áruló.
És akkor szólnék pár szót a romantikus
szálról is: nem túl meglepő módon Clay és Tally egymásra talál. Sokáig azt
hiszik, Tallynek valamilyen halálos agyi betegsége van, de végül kiderül, hogy
ő részben mentál, ezért az agyának szüksége van visszacsatolásra (bár sokkal
kevesebbre, mint egy 100%-os mentálnak), és ezt meg is kapja, mikor Clayjel
párosodnak, így rögtön rendbe is jön. Más mentál jellemzőt nem mutat Tally, de
lehet, hogy később még felbukkan ilyesmi is. Én arra gyanakszom, hogy Clayjel
közösen fogják nevelni Jonquilt és Noort, mivel annyira csüngnek a gyerekeken
és azok is őrajtuk. Tán még örökbe is fogadják őket. Szóval szép happy endet
kaptunk a romantikus vonalon ezúttal is. Komolyan mondom, örülnék, ha lenne már
egyszer olyan is, amikor a főszereplők szerelme nem teljesül be (csak a
változatosság kedvéért). Tudom, gonosz vagyok…
Tetszési index:
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése