Joanne Harris – Urak és játékosok

Tartalom:

Alig ​kezdődik meg az új tanév a tekintélyes, nagy hagyományokra visszatekintő St. Oswald Fiúgimnáziumban, a tanárok és a diákok máris az iskolai lét sűrűjében találják magukat. A versengések, szerelmek és féltékenykedések, kisstílű viszályok hátterében azonban valami sötét árny is megmozdul. Egy tizenöt éven át rejtegetett sérelem végül félelmetes alakot ölt. Kit rejt a „Tégla” álnév, ki az, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, majd gyilkosságba torkollnak? És hogyan dönt romba iskolai rendszabályokat, barátságokat és szerelmeket, megállapodott életeket egy rég elfelejtett botrány?

„Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkon. Akkor kezdődnek a legnagyobb barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, aminek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később megbosszulja önmagát. Ez nem igaz történet. De az is lehetne” – írja a Szederbor, a Partvidékiek, a Szent bolondok világhírű szerzője.

Vélemény:

Eleinte azt hitten, hogy ez a könyv inkább csak azért lesz érdekes, mert bemutatja egy fiúgimnázium belső világát, hogy milyen rivalizálás folyik nem csak a diákok közt, hanem a tanároknál is. És azt is, hogy milyen az, amikor egy okos gyereket kizárnak ebből a világból, ahol pedig helye lehetne. Megtudhatjuk azt is, mivé teszi ezt a gyereket a kirekesztettség, a keserűség, a gyűlölet.

De nem csak ezek miatt volt érdekes, sőt lebilincselő ez a regény, hanem volt benne egy nagy csavar is. Ezt elsőre picit furának éreztem, kicsit talán erőltetettnek is, de mindenképp meglepő volt, s azt eredményezte, hogy új szemmel kellett néznem az egész történetre és a szereplőkre. Lehet, hogy nem ártana újraolvasnom is a könyvet, hogy már ezzel az új nézőponttal lássam végig a szereplőket, lehet, hogy nagyon máshogy éreznék az egész történettel kapcsolatban.

A regényben két elbeszélő szemszögéből kapunk betekintést a St. Oswald Fiúgimnázium életébe: egyikük az iskola tanára sok éve már, másikuk pedig valaki, aki valaha szeretett volna az iskolához tartozni, de most már csak tönkretenni akarja azt. Azt követhetjük nyomon, hogy ez sikerül-e neki. Mivel az intrika nem áll távol az iskola életétől amúgy sem, így van miből merítenie, a dolga lényegében annyi, hogy kicsit szítsa az iskolán belüli feszültségeket, s az ennek nyomán kitörő botrányokat nyilvánosságra hozza. És ha eközben gyilkosságot kell elkövetnie, hát megteszi azt is. De nemcsak a jelen eseményeit követhetjük végig, a gyilkos sokszor visszaemlékezik gyerekkorára, s így lassanként kiderül az is, hogy miként lett ő azzá, ami.

Engem végig lekötött ez a könyv, még úgy is, hogy biztos voltam benne, hogy tudom, ki az iskola rossz szelleme, a titkos bajkeverő. Egy dolog volt kicsit zavaró számomra, hogy a két elbeszélő beszédstílusa, előadásmódja nagyon hasonló volt, így volt, hogy csak jó pár mondat után jöttem rá, hogy megint narrátort váltottunk. (Aztán egy idő után megvilágosodtam, hogy a fejezetek elején lévő fehér, illetve fekete sakkfigura is egyértelműen mutatja a váltást.) De végül is az iskola rosszakarója a lelke mélyén olyan akart lenni, mint a tanárok, ezért nem meglepő, hogy a modorában is hasonulni tudott hozzájuk.

Összességében ez egy kiváló krimi, ugyanakkor ad egy hitelesnek tűnő betekintést is egy fiúgimnázium életébe. És volt benne egy – számomra biztosan – nagy és meglepő fordulat is, így még olyankor is tovább tudta fokozni az izgalmakat, amikor erre már nem is számítottam. Szóval ez nagyon jó volt!

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Ebben a könyvben több kérdés is sokáig nyitva marad a gyilkosságokkal kapcsolatban, egyrészt természetesen az, hogy ki a gyilkos, másrészt az is kicsit kiszámíthatatlan, hogy kik lesznek halottak a regény végén.

A legelső oldalon a gyilkos narrátorunk kijelenti, hogy az elmúlt tizenöt évben megtanulta, hogy a gyilkosság nem nagy ügy. Ebből lehet tudni, hogy 15 évvel korábban már elkövetett egy gyilkosságot. Aztán ahogy megjelenik Marlene és kiderül, hogy meghalt a gyereke, aki a St. Oswaldba járt, egyből gyanús lett, hogy ő lehet az. Aztán narrátorunk feleleveníti, hogy hogyan találkozott Leonnal, s bár rögtön kedvelték egymást, nekem valahogy az volt az érzésem, hogy Leon már nem élte meg a felnőttkort. Viszont ahogy egyre jobban összebarátkoztak, elbizonytalanodtam, hátha mégsem ő lesz az áldozat. Aztán kb. a regény harmadánál megtudjuk az elhalálozott fiú nevét: Mitchell. S Leon vezetékneve bizony ez, így innentől már csak az nem volt világos jó sokáig, hogy miért öli meg őt.

A regény legvégén kiderülnek ennek a 15 évvel korábbi gyilkosságnak a körülményei. Julia Snyde (ő az egyik narrátorunk) lökte le Leont az iskola tetejéről, mert a fiú kigúnyolta, s Julia ráébredt, hogy ők sosem lesznek egyenrangúak. Ezt még meg is értettem volna (mondjuk), ha Julia nem állítja azt, hogy szerelmes Leonba. Bár nem tartom kizártnak, hogy Julia agya itt borult el teljesen, s egy elmebeteg sok mindenre képes.

Szóval az áldozat kiléte számomra nem volt igazán rejtély, viszont a gyilkosé az volt. Illetve róla is azt gondoltam, hogy tudom, kicsoda. Az iskola új tanárai közül kellett lennie valakinek, s én teljesen biztos voltam benne, hogy Mr. Keane, az angol tanár az. Merthogy a gyilkos gyerekkorában egy fiúiskolába lógott be, szóval magától értetődő volt, hogy fiú kell legyen, s a férfi tanárok közül egyedül ő viselkedett gyanúsan, ráadásul ugyanabba a gimibe járt, mint a gyilkos.

Pedig voltak árulkodó jelek. A gyilkosnak képzettsége semmi, viszont az utóbbi években Párizsban élt, akkor miért angol tanárként szivárog be az iskolába, nem franciaként? Gondoltam én, biztos könyvtárban szerzett angol irodalmi műveltséget. De gyanakodhattam volna, hogy a francia nyelvi ismereteit hasznosítja. De ez fel sem merült bennem, így csak nagyon-nagyon sokára esett le, hogy Dianne Dare, az új francia tanárnő a tettes. (A Dianne Dare felvett, hamis név, az igazi neve, ugye Julia Snyde.)

De gyanús kellett volna, hogy legyen a noteszes eset is. Keane elhagyta a jegyzetfőzetét, amibe az iskola tanáraival és tanulóival kapcsolatos megfigyeléseit véste fel, olykor gúnyos rajzok kíséretében. Roy Straitley találja meg a noteszt, belenéz, aztán elteszi, majd eltűnik a jegyzetfüzet. Azt gondolja, Keane vette vissza, s ezért nem is említ neki az esetet. De amikor átváltunk a gyilkos nézőpontjára, akkor ő „terhelő bizonyítékokkal teli notesz”-ről beszél, nem pedig arról, hogy az ő notesza volt az. Merthogy nem is az övé volt. Aztán Keane később megkérdi Straitley-t, hogy nem látta-e a noteszt, én gondoltam, biztos csak azért érdeklődik nála, hogy kiderítse, belenézett-e. De nem, Keane tényleg nem tudta, mi lett a jegyzetfüzetével.

Különös volt, hogy Leon és Julia kapcsolatát újra kellett értelmeznem, merthogy rájuk sokáig mint két fiúra gondoltam. Julia Leon előtt a Julian Pinchbeck nevet használta, szóval a fiú sokáig nem tudta, hogy barátja lány. Kicsivel a tetőről való zuhanása előtt tudta meg az igazat. Különös volt, hogy sokáig Julia(n) tűnt melegnek, aztán mikor Leon rámászott volna (mert ő tényleg meleg, esetleg biszexuális), akkor kiderült, hogy Julia lány, s ettől Leon megutálta (meg mert kiderült az is, hogy a St. Oswald kapuőrének gyereke, vagyis proli).

Különös volt Julia és Roy Straitley viszonya is. A könyv legelején Julia gyakorlatilag beismeri, hogy 15 évvel korábban gyilkolt, mégis a regény végén meg akarja győzni arról Mr. Straitley-t, hogy az ő (Straitley) hibája volt Leon halála. Ez önbecsapás Julia részéről, vagy csak Straitley-t akarta kínozni? Nem tudom, valószínűleg az utóbbi.

És még egy megdöbbentő dolog kiderül a regény végén: Straitley látta az iskola ablakából, hogy Julian (a fiúnak öltözött Julia) lökte le Leont a tetőről, de mélyen hallgatott erről. Juliának elárulta, hogy csak a St. Oswald miatt, nem akarta, hogy az iskolát tönkretegye egy ilyen botrány. Durva, hogy erre képes volt, eltusolni egy gyilkosságot az iskola jó híre miatt. S a könyv végén úgy tűnik, a St. Oswald nem megy tönkre az újabb botrányokban sem, vagyis Straitley erőfeszítései nem voltak hiábavalóak.

Julia végül nem öli meg Straitley-t, bár az eredeti terve ez volt. Tanítómesterének érezhette az idős férfit, kicsit talán még szerelmes is volt belé. És Straitley-vel egy őszinte beszélgetést folytatnak a regény végén, ez is fontos lehetett Juliának, hogy Straitley emberszámba vette őt.

Tetszési index:

95%