Tartalom:
A közeljövő Amerikájában
játszódó, sugárzóan szellemes, éleslátó regény egy valamikori jómódú család
négy generációját követi nyomon, amint keresztülbotorkálnak a – nagyon is
ijesztően valóságosnak tűnő – országos méretű adósságválságtól romokban heverő
amerikai gazdaságot megrázó utórengéseken.
Az Egyesült Államok 2029-ben
vérontás nélküli világháborúba keveredik, amely idővel amerikai családok
millióinak megtakarítását teszi semmivé. A nemzetközi devizatőzsdén a
„mindenható dollár” értéke egyik napról a másikra óriásit zuhan, és helyét egy
új globális fizetőeszköz, a bancor veszi át. Az elnök megtorlásul bejelenti,
hogy Amerika nem tesz eleget hitel-visszatérítési kötelezettségeinek. Számlái
fedezésére a kormány pénzt nyomtat. Ami kevés tényleges valuta a
takarékoskodóknál megmarad, azt egykettőre elnyeli az elszabadult infláció.
A Mandible család kilencvenhét
éves pátriárkájuk halála után jókora örökségre számított. Miután szülői jussuk
semmivé porlad, a kezdeti szimpla csalódás a puszta túlélést jelentő kihívásba
torkollik.
Avery ingerült, amiért nem
vásárolhat olívaolajat, Florence nővére viszont földönfutóvá lett családtagokat
kénytelen befogadni szűkös háztartásába. Nollie nénikéjük, a külföldön élő
írónő hetvenhárom évesen egy olyan országba tér haza, amelyre rá sem ismer.
Nollie fivére, Carter azon
füstölög, hogy megtébolyodott mostohaanyjukról neki kell gondoskodnia, mert
idősek otthonára immár nem telik. Az egykor jobb napokat látott amerikai
családot csupán Florence csodabogár tinédzser fia, Willing, a közgazdasági
autodidakta menti meg az utcára kerüléstől.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Ebben a regényben igen részletesen
ismerhetjük meg egy gazdasági válság folyamatát és okait – egy olyan gazdasági
válságét, ami (még) meg sem történt. Van egy közgazdász a Mandible famíliában,
de nem csak ő, hanem mások is a családból igen nagy éleslátásról tesznek
tanúbizonyságot. Ha nem is előre (mint a kis zseni Willing), de utólag már jól
látják, hogy mi miért történt.
A Mandible család elég kiterjedt
és mindenféle vagyoni helyzetű ember megtalálható benne, így viszonylag jól
mutatja be azt is a könyv, hogy hogyan érintette a válság a lakosság különböző
rétegeit. Ami nem igazán volt hihető nekem, hogy mennyire hiányzott az agresszió
ebből a könyvből. Egy totális pénzügyi összeomlás esetén biztos, hogy igen
hamar fosztogatni kezdenének az emberek és elszabadulna az anarchia. Van is
utalás a regényben a rablásokra, házfoglalásokra, de a Mandible család maga
annyira sokára lesz érintve ezekben, és ezeket is olyan rendezetten vészelik
át, hogy egyszerűen nem éreztem benne semmi drámait.
Általában véve is furcsa volt
nekem, hogy milyen sztoikus nyugalommal tűrte a Mandible család (és egyébként a
teljes amerikai lakosság is) életkörülményeik folyamatos romlását. Ennek talán
az volt az oka, hogy nem egyszerre szenvedtek el nagy visszalépést az
életszínvonalukban, hanem fokozatosan. Ha azonnal az utcára kerültek volna,
biztos, hogy tüntetések, sőt zavargások lettek volna, s az amerikai elnök rákényszerült
volna, hogy a világtól való gazdasági elkülönülést célzó politikájával
felhagyjon. Ez az egy, a gazdasági csődbe süppedő ország lakosainak passzív
tűrése nem volt hihető nekem, de a fene tudja, lehet, hogy az írónőnek igaza
volt és az elkényelmesedett amerikaiak tényleg ennyire birkák.
És a többségnek kezdetben
alighanem tetszettek is az elnök intézkedései: a magánkézben lévő arany
államosítása (hiszen csak a gazdagoknak vannak aranyrudaik otthon, aztán mikor
a jegygyűrűket is be kellett szolgáltatni, sokan meglepődtek), illetve az
államadósság fizetésének beszüntetése (a többség nem vásárolt állampapírt).
Szóval eleinte a többség azt gondolhatta, hogy csak a gazdagokat, a
kiváltságosakat érintik majd hátrányosan az elnök intézkedései, így bejött
nekik az „unortodox” gazdaságpolitika.
Összességében ez a könyv egy
hihető jövőképet tár el elénk, ugyanakkor egy helyütt elhangzik benne, hogy a
sci-fi írók mindig rosszabb jövőt képzelnek el, mint ami végül megvalósul (ld.
például Orwell 1984-ét). Remélhetőleg azzal, hogy Shriver megírta ezt a
könyvet, elérte azt is, hogy ne történjen meg az, amit leír benne. De fikciós
műként olvasva is elgondolkodtató ez a regény.
Még egy apróság: a könyvben a
fiatalok szlengje elég sajátságos volt (csótányparány, nyuggerpuki, töpörc,
zselé stb.), nem tudom, az angol eredeti is annyira mókás hangzású-e, mint a
magyar fordítás, de nekem ez picit sok volt, kicsit mintha gúnyolódott volna a
fiatalokon az írónő.
Végezetül rajzolnék ide egy
családfát a Mandible famíliáról. Nekem a könyv elején nehezen állt össze, hogy
ki kinek a kicsodája, nektek így hátha könnyebb dolgotok lesz olvasás közben.
Mandible család:
Douglas (Manna) –
Mimi (volt feleség), jelenlegi felesége: Luella (vele nincs közös gyerekük)
/ \
Enola (Nollie) Carter –––––––––––Jayne
/ | \
Esteban – Florence Avery ––– Lowell Jarred
/ / | \
Willing Savannah Goog
Bing
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A regénynek nagyjából az első
háromnegyede szól az USA fokozatos gazdasági összeomlásáról és ennek a Mandible
családra gyakorolt hatásáról. Az utolsó negyede arról szól, hogy milyen ára
volt a gazdaság stabilizálásának.
Az USA elvesztette nagyhatalmi
pozícióját, új pénznemet vezettek be (a dollár elinflálódott), s a dólar nuevót
a bancorhoz rögzítették. A szövetségi kormány államosította a farmokat, ami népszerű
intézkedés volt, az emberek nyerészkedőknek tartották a farmereket (akinek
nincs semmije, annak, ugye muszáj gyűlölnie azt, akinek van). Totális kontrollt
valósítottak meg az állampolgáraik felett azzal, hogy chipet ültettek beléjük,
amin minden adatukat, vagyonukat nyilvántartják. A kereseteknek csak a
megélhetéshez elengedhetetlenül szükséges részét nem vonják el adók formájában.
Mivel a fiatalok előtt nincs perspektíva, így életuntak (Willing is kiégett,
nem érzi szabadnak magát, a chipbeültetésére a megerőszakolásaként tekint
vissza).
Halvány reménysugárként ott van
Nevada, a Szabad Állam, ami elszakadt az USA-tól. Viszont aki egyszer elmegy
Nevadába, az sosem tér vissza, nem tudni, mi történik velük. Ennek ellenére
Willing és Nollie el akarnak jutni ide, sikerül is nekik, s csak annyi „bajuk”
esik, hogy Willing chipje lenullázódik, eltűnik a megtakarított pénze.
Kiderül, hogy Nevadában nem
működnek a chipek, egyetlen fajta, alacsony mértékű adó van, nagyon kicsi az
állami szféra (minimális rendfenntartás van csak), nincsenek közszolgáltatások
(pl. egészségügy), állami ellátások sem (pl. nyugdíj, munkanélküli segély).
Willing hátrahagyott családja
(barátnője, unokatestvérei, nagynénje és nagybátyja) is áttelepülnek végül
Nevadába, s Nollie sok éven át rejtegetett aranyrudainak köszönhetően jól is élnek
ebben az országban.
Ezt a boldog lezárást én kicsit
álszentnek éreztem, mivel Nollie vagyona nélkül ebben a csodás országban ők
ugyanúgy nyomorogtak volna, mint az USA-ban, sőt valószínűleg még jobban is.
Nollie sem élt volna 103 évig, előbb elviszi valamilyen betegség.
Számomra sem az USA totalitárius
rendszere, sem Nevada liberális mentalitása nem tűnt optimális
államberendezkedésnek. Az előbbi túl nagy felügyeletet és ellenőrzést valósít
meg az állampolgárai felett, az utóbbi túl keveset.
Tetszési index:
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése