Előzmények:
A könyv kiadójától kaptam elolvasásra
egy recenziós példányt, ezúton is köszönöm nekik.
Tartalom:
Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták
szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt. A társaimból
toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy
ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A
legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat.
De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a
szabadságom.
A korai huszadik század
Európájában a kálvinista Hollandia az uralkodó hatalom, köszönhetően egy
németalföldi matematikusnak, aki a tizenhetedik században forradalmi (és
mágikus) ötletével felborította a kontinens hatalmi egyensúlyát. Mechanikus
katonákat alkotott, amelyek mindenben engedelmeskednek mestereiknek. E
fáradhatatlan harcosoknak köszönhetően az 1900-as évek elején már nincs olyan
hatalom, ami ellen tudott volna állni a holland csapatoknak, kivéve egy apró,
ma is harcoló frakciót, a francia katolikusokét, akik az újvilágba kellett,
hogy áttegyék a székhelyüket.
A történet egyik főszereplője
Jax, a mechanikus szolga, aki teremtői parancsait teljesíti, miközben felébred
benne a szabadság utáni vágy. A regény másik fő alakja a francia kémfőnök
Berenice Charlotte, akit olthatatlan bosszúvágy hajt a hollandok ellenében. E
két karakter sorsa egy sok titokkal terhelt, érdekes és csavarokkal teli
történetben és egy rendkívüli arányérzékkel és ötletességgel felépített
világban fonódik össze.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Bevallom, a könyv kb.
egyharmadáig súlyos dilemmával küzdöttem: nem tudtam eldönteni, hogy ez a
regény vicc vagy komoly.
Mit értek jelen esetben vicc
alatt? Egy olyan robotot, amelyik lélekben olyan, mint egy ember, de a beleépített
kényszerei miatt az embereknek feltétlen engedelmességgel tartozik – de csak a
tetteiben, míg magában megvan a saját véleménye mindenről. Az, hogy Jaxnak (és
a többi robotnak) gyakran a szöges ellentétét kellett tennie annak, mint amit
valójában akart, nálam bizarrnak hatott, groteszk is volt talán. Nem tudtam túl
komolyan venni.
Aztán volt egy pöffeszkedő
holland királynő, aki egy renegát robotot nyilvánosan végeztet ki, így az még a
halála/megsemmisülése előtt jól szájalni tud vele, leégetve a királynőt a nagy
nyilvánosság előtt. Ez mennyire amatőr már…
És volt még egy francia
kémfőnök, akinek látszólag a legfőbb fegyvere az, hogy kiteszi a dekoltázsát a
férfiaknak. Egyébként meg úgy
káromkodik, mint Bridget Jones („basztikuli”)… Sajnálom, de szerintem ez az
attitűd egy kémfőnöktől kicsit vicces.
Szóval eleinte nem nagyon tudtam
komolyan venni ezt a könyvet. Aztán vérfürdőbe és mindenféle borzalomba fordult
a történet, és így a továbbiakban már nehéz lett volna nem komolyan vennem. A
könyv elolvasása után pedig arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a
regényben szándékosan vannak jelen nagy számban a gyakran ostobán viselkedő
emberek. Ők azért ilyenek, mert az emberek ilyenek. Csak azért, mert az egyik
királynő, a másik kémfőnök, még nem kell mindig professzionálisnak lenniük. Ők
bénáznak, de így is sikerül ezt-azt elérniük…
Miután sikerült megbarátkoznom a
karakterekkel, már jobban lekötött a könyv története. A regény utolsó
kétharmadában pörgött a cselekmény, voltak váratlan fordulatok is, szóval
abszolút élvezhető volt.
És még kicsit el is
gondolkodtatott a könyv. Előzetesen arra számítottam, hogy a regényben az lesz
a fő kérdés, hogy a robotok érzései lehetnek-e olyanok, mint egy emberé,
gondolkodhatnak-e úgy, mint egy ember, vagyis lényegében az, hogy bensőjükben
lehetnek-e olyanok, mint egy ember. Itt nem ez a kérdés, legalábbis az olvasó
számára nem. Mi látjuk Jax gondolatait, azt, hogy miket beszél a többi
robottal, és ez alapján egyértelmű, hogy emberi a viselkedésük, így például
tudnak viccelni, szabadságra vágynak, terveznek, van bűntudatuk, felszabadulva
az engedelmességi kötelezettségük alól pedig tudnak hazudni és manipulálni is. Szóval
az olvasó számára nem az a kérdés, hogy a robotok olyanok-e belül, mint az
emberek.
Kérdés lehet az, hogy mit jelent
embernek lenni, hozzátartozik-e a szabad akarat az emberséghez. A franciák szerint
igen, a hollandok szerint nem.
Kérdés az is, hogy a robotok el
tudják-e ismertetni magukat embernek. A franciák elvileg a robotok
felszabadításáért küzdenek, mert hisznek benne, hogy nekik is van lelkük, de
valójában lehet, hogy ők is csak eszközként akarják használni őket a hollandok
legyőzéséhez.
Kérdés, hogy érték-e az
egyáltalán, ha emberek lehetnek? Annak alapján, amiket az emberek tesznek ebben
a regényben, nem tűnik akkora értéknek az emberi mivolt.
Összességében tetszett nekem ez
a könyv, nagyon eredeti benne a történet és a karakterek is. Azoknak, akiknek
az eleje esetleg nem annyira jön be, azt tanácsolom, hogy várják ki a végét, lehet,
hogy addigra mégis megkedvelik ezt a regényt.
Tetszési index:
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése