Tartalom:
„Asszony vagyok, mint akárki
más. Van két fülem, két szemem, orrom és szájam. Érzek és gondolkodom, s
mindezek mellett feleség és anya vagyok. De a lelkem mintha már nem volna az
enyém. Sztárnak lenni, számomra olyan, mintha egy varázsló inasa volnék.
Iszonyatos. Nem élhetek úgy, ahogyan szeretnék.”
Mindezt 1960-ban írta le
Brigitte Bardot, minden idők egyik legünnepeltebb filmcsillaga, a férfiak álma,
nők millióinak irigyelt példaképe. A szex-szimbólum, aki a lelke mélyén mindig
gyerek maradt. Aki egyébre sem vágyott, csak nyugalomra és szeretetre.
39 évesen fordított hátat a
filmezésnek és a világnak. Ekkor kezdődött második élete, amely nem kevésbé
izgalmas, mint az első, csak másról szól. Állatvédelemről, beteg emberek
megsegítéséről.
Jeffrey Robinson az első, s
valószínűleg az utolsó, akinek Bárdot föltárta élete titkait. Akinek sikerült
bevennie a „Bardot Erődöt”, a sztár megközelíthetetlen házát – és lelkét. A
könyv nemcsak Brigitte-et szólaltatja meg, hanem férjeit, szeretőit, rokonait,
kollégáit, a fodrászát, a kertészét, a postását is. Tőlük és egy sor sosem
publikált családi fotóból tudhatjuk meg, ki is Brigitte Bardot. Az igazi.
Vélemény:
Bár a könyv fülszövege ígéri,
szerintem mégsem tudhatjuk meg ebből a könyvből, hogy milyen az igazi Bridget
Bardot. Az „első” életéről, a filmsztár Bardot-ról annyit tudunk meg, hogy egy
szexistennő volt, de senki sem tartotta tehetséges színésznőnek, ő sem saját
magát. Kiderül, hogy férjeit és szeretőit gyakran váltogatta. Megtudjuk, hogy
szeszélyes volt, nem szeretett repülni, és hogy született egy fia, akivel nem
sokat törődött. Nagyon-nagyon sok sztorit kapunk arról, hogy Bardot-t mennyit
zaklatták az emberek az utcán és a házánál is és hogy ő ezt mennyire terhesnek
találta. De ezek mind nem sokat mondanak arról, hogy maga Bardot milyen volt,
az ő fejébe nem látunk bele.
Azért következtetni lehet: egy
alapvetően énközpontú, sok törődést igénylő, de ugyanennyit adni nem akaró/tudó
nő képe vetült elém. Nem találtam őt túl szimpatikusnak. És bevallom, engem a
sztár Bardot-ról szóló részek nem tudtak igazán érdekelni, nem mondtak nekem
sokat, én nem rajongok Bardot-ért, egyrészt mert nem férfi vagyok, másrészt
mert talán ha 1-2 filmjét láthattam nagyon-nagyon régen és egyik sem hagyott
maradandó nyomot bennem.
A „második” élete, vagyis a
filmezéstől visszavonult, állatvédő Bardot már sokkal érdekesebb volt számomra.
Tényleg szívvel-lélekkel küzdött az állatok jogaiért és sok eredményt is elért.
Kaptunk pár olyan sztorit is, amikor emberekkel, köztük számára idegenekkel is
igen nagylelkű volt. Ez a Bardot már szimpatikus volt. De mintha ő egy teljesen
más nő lett volna, mint a filmsztár Bardot.
Szóval vagy a könyv első fele
lett rosszul megírva, vagy a második felében próbálják szépíteni Bardot jellemét.
Vagy ennyit változott volna? Nem hiszem.
Tetszési index:
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése