Zsoldos Péter – A Viking visszatér (Gregor Man-trilógia 1.)

Tartalom:

A 25. század emberiségének legnagyobb kalandja, az első csillagközi expedíció végcéljához közeledik a Tau Ceti rendszerében, ahol azt remélik, lakható bolygóra is bukkanhatnak. Egy váratlan katasztrófa azonban idő előtt leszállásra kényszeríti az űrhajósokat, és kétségessé teszi, egyáltalán hazajuthatnak-e még valaha.

Gregor Man geológus elszakad társaitól, és a bolygó őskori élővilágával, sőt lakóival megküzdve kell visszajutnia az űrhajóhoz, ha nem akar hátramaradni ebben az ismerősségében is rendkívül idegen környezetben.

Vajon megadatik-e bármelyiküknek a hazatérés? És addig beleavatkozhatnak-e ebben a másik világban a történelem természetes alakulásába - még ha tulajdon túlélésük is a cél?

Zsoldos Péter a magyar SF mai napig legjelentősebb alkotója, több nyelvre lefordították regényeit, és róla nevezték el az egyetlen, immár 20 esztendeje kiosztásra kerülő, tudományos-fantasztikus irodalmi díjat.

(Forrás: libri.hu)

Vélemény:

Bár ez a sci-fi egy másik csillagrendszerben játszódik, mégis a világa megtévesztően hasonló a mienkéhez, a bolygó, ahol az űrhajósok landolnak, pedig nagyon hasonlít a Földhöz. Annyira, hogy a hibernálásból magukhoz térve az űrhajósok egy darabig azt hiszik, hazaértek a Földre.

Valahol olvastam, hogy nagyon sok tényezőnek kellett egybevágnia ahhoz, hogy élet alakulhasson ki a Földön. Ennek tulajdonképpen egyik következménye lehetne az, hogy ahol kialakul élet, az mind nagyon hasonló formában fog megtörténni. De akkor is élnék a gyanúval, hogy a valóságban ennyire nem lehetne hasonló egy másik csillagrendszer a miénkéhez, mint ez, és egy más csillagrendszer bolygója nem lehetne annyira hasonló a Földhöz, mint a könyvbeli (a rajta található élőlényekkel egyetemben).

Szóval az író megspórolta magának a fáradtságot és nem talált ki mindenféle fura földönkívülieket meg furcsa, földönkívüli társadalmakat, könyvében az idegen bolygón élő – a fejlettség különböző fokain lévő – ember-, vagy majomszerű lények nagyon hasonlítanak hozzánk. Vagy ahhoz, amilyen az ember a múltban volt. Van itt kannibalizmus, zsarnokoskodás, hatalomféltés, a viselkedésük alapján akár emberek is lehetnének…

A történet maga nem túl érdekes, s végig meggyőződésem volt, hogy a cím elspoilerezi a könyvet (de mint kiderült, annyira nem), ezért nem is nagyon izgultam főszereplőnkért, Gregorért. Így akár unhattam is volna a regényt, s hogy nem ez történt, az szerintem annak köszönhető, hogy nagyon olvasmányosra írta meg a szerző, bele tudtam élni magam Gregor helyzetébe. Bár én a személyiségén nem éreztem nagyon erős változást azután, hogy négy évet a vadak közt élt le, ennek mélyebb nyomot kellett volna hagynia benne szerintem. De ő mindent átvészelt, igaz, már korábban is nagy túlélő volt, már egy másik űrkatasztrófát is sikeresen túlélt.

Nogo karakterét furcsának találtam, bár egy nagy, erős majomnak képzeltem el külleme alapján, mégis ő volt az egyik legemberibb, vagy – hogy úgy mondjam – legemberségesebb lény a könyvben. Hűséges volt Gregorhoz, jobban, mint egy ember lett volna. Kettejük kapcsolata a kölcsönös függésen alapult, Gregornak szüksége volt Nogo erejére és helyismeretére, Nogónak pedig Gregor varázstudományaira (tűzgyújtás, úszás, íjkészítés stb.). De közben őszintén meg is szerették egymást, társak lettek, akik mindig számíthatnak a másikra.

Szerintem Gregor és Nogo kapcsolata volt a legérdekesebb a regényben, a többi szereplő, Gregor társai, a vadak, a városiak elég felületesen voltak lefestve, belviszonyaikról keveset tudtunk meg.

Összességében ez a regény egy egyszerű történet, ami egy egyszerűen felépített (az író a földi történelem különböző korszakaiból ollózta össze az idegen bolygó lényeit és kultúráját) idegen világban játszódik, mégis minden egyszerűsége ellenére végig lekötötte a figyelmemet. Nincs benne semmi extra, mégis tetszett.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

A regény végén Gregor az idegen bolygón marad, míg társai hazatérnek a Földre. (A könyv címe miatt én majdnem végig azt feltételeztem, hogy Gregor is hazatér majd. Bár Viking az űrhajójuk neve, nem Gregoré, így valóban nem törvényszerű, hogy neki is rajta kell lenni, mikor hazaindulnak.)

Nem tudjuk meg, Gregor miért marad, vagy hogy a többiek miért hajlandóak elmenni nélküle, ezekre – remélhetőleg – a folytatásokból derül fény. De az világos, hogy Gregor önszántából marad. Ami azért különös, mert korábban azért élt túl mindent, mert hitt benne, hogy megtalálhatja a társait és velük hazatérhet a Földre.

A trilógia másik két kötetét lehet, hogy el fogom olvasni valamikor, érdekel, hogy az évek alatt Gregor mennyire tudta felfejleszteni, modernizálni az idegen bolygó lakóit. (Nem tartom egyébként kizártnak, hogy Gregor azért marad az idegen bolygón, hogy tudását átadja a lakóinak.) Már ha tudta őket fejleszteni egyáltalán, az is lehet, egy fecske nem csinál nyarat. Lehet, hogy az ott élők természete nem tud külső hatásra egyik percről a másikra gyökeresen megváltozni, lehet, hogy Gregor halála után az ő minden tudománya feledésbe merül.

Tetszési index:

75%