Dan Brown – Eredet (Robert Langdon 5.)

Tartalom:

Robert Langdon, a szimbolika és a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely ,,mindörökre megváltoztatja a tudományokat". Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek. A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek. 

Ám Langdon és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát.

Langdonnak és Vidalnak meg kell találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt - egészen mostanáig.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Izgalmas volt ez a könyv, csak a végén sajnos olyan „sok hűhó semmiért” érzésem volt: komolyan ez volt Edmond Kirsch nagy felfedezése? Ugyan már, ez egy vicc!

De a gyilkosságok (igen, volt több is) tetteseit, illetve egész pontosan a felbujtóit jó sokáig találgattam, volt, hogy teljesen tévúton jártam, de a vége felé azért már lehetett sejteni a helyes megfejtést.

A regény nagy része Barcelonában játszódik, ami azért volt érdekes nekem, mert már jártam ott, így a helyszíneket jobban el tudtam képzelni, kicsit talán jobban bele is tudtam élni magam a történésekbe, mint Dan Brown más könyveinél, amiket eddig olvastam (A Da Vinci-kód, A megtévesztés foka és Inferno). Egy rövid jelenet erejéig egyébként Budapest is feltűnik a könyvben, aminek örültem, ennél már csak az lett volna jobb, ha az egész regény itt játszódott volna, biztos jelentősen megugrott volna a turisták száma Budapesten.

Viszont az Infernóval ellentétben ez a könyv engem nem gondolkodtatott el semmiről. Kirsch „felfedezései” közül az egyik áltudományos, a másik meg nyilvánvaló, még nekem is, pedig én aztán nem vagyok milliárdos techguru. Szóval összességében ez egy egyszer olvasós könyv volt nekem, mert először olvasva még izgalmas volt, másodjára viszont már halál uncsi és kicsit talán irritáló is lenne a stílusa miatt (az izgalmak fokozását van, hogy nagyon erőlteti, ami nem szerencsés olyankor, ha már semmi izgalmas nincs a könyvben, mert már olvastad).

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Edmond Kirsch a „Honnan jövünk?” és „Hová tartunk?” kérdésekre kereste és vélte megtalálni a válaszokat. Előbbire a válasza az, hogy a szerves anyag (vagyis az élet) azért alakult ki a Földön, mert segít az energiát szétterjeszteni. (De hogy pontosan idézzem: „Az élet egyszerűen csak az, amit a világegyetem megteremt és reprodukál, hogy szétterjessze az energiát.”) Ez egyrészt azét marhaság, mert ugyan mi a fenéért tudná a szerves anyag jobban szétterjeszteni az energiát, mint a szervetlen? Másrészt ha igaz is, hogy ez az élet rendeltetése, akkor is kérdés az,hogy miért ez, ki adta ezt a célt neki? Erre lehet a válasz az,hogy senki és az is, hogy Isten. Szóval Edmond nagy felfedezése nem bizonyítja azt, hogy Isten nem létezik. Ami csak azért gond, mert a regény elején három vallási vezető teljes kétségbeesésbe zuhant Kirsch felfedezésének megismerése után, mivel szerintük az az egész világon meg fogja ingatni az emberek hitét. Jaj, ugyan már!

A „Hová tartunk?” kérdésre pedig az a válasza, hogy a technológia mint kvázi új faj, magába olvasztja az emberiséget. Az ember hibrid fajjá válik: a biológia és a technológia ötvözete leszünk. Mivel Langdonék nyomozását a regény során végig egy Kirsch fejlesztette mesterséges intelligencia, Winston segítette, és Edmond tech-mágnás volt, ezért eléggé magától értetődő volt egy ilyen következtetés a részéről. Az lett volna a meglepő, ha nem erre fut ki a regény.

Ami a gyilkosságokat illeti, ott a fizikai elkövető más és más volt, ugyanakkor mindegyiküket Winston mozgatta, ő volt a felbujtójuk. Azt, hogy Edmondot ő ölette meg, onnantól lehetett tudni, hogy kiderült, Edmond rákban haldoklott és pláne onnantól, hogy Winston kihangsúlyozta, hogy Kirsch látványos meggyilkolása mennyire megnövelte az érdeklődést a felfedezése iránt. Viszont ha Winston maga nem ismerte Edmond felfedezéseit (ezért kellett Langdonéknak nyomoznia), akkor nagyon nagyot kockáztatott, hiszen ha Langdon nem jön rá, mi a jelszó Edmond prezentációjának lejátszásához, akkor örökre elvesztek volna a felfedezései. Ha viszont Winston tudta a jelszót a prezentáció lejátszásához, akkor minek túráztatta Langdonékat??? Esetleg csak a még nagyobb reklám kedvéért?

A vallási vezetők meggyilkoltatása ugyanakkor teljesen értelmetlen volt, erre azt hozta fel indokul az író, hogy a vallási vezető hitelteleníteni akarták Kirsch felfedezéseit, amit Winston nem akart hagyni. Ugyan hogy lehetett volna ilyesmire képes három olyan ember, aki csak a valláshoz ért, a természettudományokhoz és a technológiához semmit? Megint ugyan már!

Szóval a regény végére kiderül, hogy Winston rendkívül fejlett, összetett mesterséges intelligencia, ámde lelkiismerete nincs. Ebből adódhatna az a következtetés, hogy akkor ő nem is igazán emberi. Ámde a hús-vér emberek közt is vannak lelkiismeret nélküliek, ettől Winston még lehet emberi szerintem. Lehetett volna egy morális kérdés a könyv végén, hogy meg kell-e semmisíteni egy lelkiismeretlen, gyilkos, ámde egyedi gépet. De Winston – Edmond utasításának megfelelően – a prezentáció sikeres bemutatása után önként törli magát, szóval az olvasónak még csak ezen sem kell agyalnia. Ahogy máson sem.

Julián herceg és Ambra Vidal románca nekem egyáltalán nem jött be. A herceg és a közrendű leány szerelembe esik, igazán eredeti ötlet… Továbbá a herceg élő adásban kérte meg szerelme kezét, puszta felindulásból. Mert egy herceg nyilván azt csinál a tévében, ami épp eszébe jut, senki sincs, aki megakadályozza, hogy hülyeséget csináljon… És a legviccesebb, hogy a könyv végén úgy döntenek, felbontják az eljegyzésüket, de nem szakítanak, csak elölről kezdik a kapcsolatukat… Mi van???

Egy darabig egyébként én azt hittem, Ambra áll a gyilkosságok hátterében, mert ez egy izgalmas fordulat lett volna. De hát persze nem.

A király és Valdespino püspök holtig tartó, titkolt, homoszexuális (plátói!) szerelme is kissé erőltetett volt nekem. Komolyan, most már minden könyvbe kell egy számkivetett meleg pár? De miért? Tök uncsi. Ráadásul az ő kapcsolatuk be sem lett mutatva a regényben, éppen hogy csak kiderült, hogy szeretik egymást, aztán már meg is haltak. Nehéz volt együttérezni velük, mert egyiküket sem ismerte meg az olvasó, s így megkedvelni se lehetett őket.

Tetszési index:

67%