Tartalom:
Robert Langdon, a szimbolika és
a vallási ikonológia harvardi professzora a bilbaói Guggenheim Múzeumba
érkezik, hogy részt vegyen egy felfedezés bemutatásán, amely ,,mindörökre
megváltoztatja a tudományokat". Az esemény házigazdája Langdon barátja és
egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a negyvenéves tech-mágnás, akit káprázatos
találmányai és merész előrejelzései az egész világon vitatott figurává tettek.
A mai este sem kivétel: azt állítja, hogy egy megdöbbentő áttörést jelent be,
amelynek messzeható következményei lesznek.
Ám Langdon és a több száz vendég
legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne.
Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra
Vidallal. Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után,
amely megnyitja Kirsch titkát.
Langdonnak és Vidalnak meg kell
találnia az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel
szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet
követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de
Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe
kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt - egészen mostanáig.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Izgalmas volt ez a könyv, csak a
végén sajnos olyan „sok hűhó semmiért” érzésem volt: komolyan ez volt Edmond
Kirsch nagy felfedezése? Ugyan már, ez egy vicc!
De a gyilkosságok (igen, volt
több is) tetteseit, illetve egész pontosan a felbujtóit jó sokáig találgattam,
volt, hogy teljesen tévúton jártam, de a vége felé azért már lehetett sejteni a
helyes megfejtést.
A regény nagy része Barcelonában
játszódik, ami azért volt érdekes nekem, mert már jártam ott, így a
helyszíneket jobban el tudtam képzelni, kicsit talán jobban bele is tudtam élni
magam a történésekbe, mint Dan Brown más könyveinél, amiket eddig olvastam (A Da
Vinci-kód, A megtévesztés foka és Inferno). Egy rövid jelenet erejéig egyébként
Budapest is feltűnik a könyvben, aminek örültem, ennél már csak az lett volna
jobb, ha az egész regény itt játszódott volna, biztos jelentősen megugrott
volna a turisták száma Budapesten.
Viszont az Infernóval ellentétben
ez a könyv engem nem gondolkodtatott el semmiről. Kirsch „felfedezései” közül az
egyik áltudományos, a másik meg nyilvánvaló, még nekem is, pedig én aztán nem
vagyok milliárdos techguru. Szóval összességében ez egy egyszer olvasós könyv
volt nekem, mert először olvasva még izgalmas volt, másodjára viszont már halál
uncsi és kicsit talán irritáló is lenne a stílusa miatt (az izgalmak fokozását
van, hogy nagyon erőlteti, ami nem szerencsés olyankor, ha már semmi izgalmas
nincs a könyvben, mert már olvastad).
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Edmond Kirsch a „Honnan jövünk?”
és „Hová tartunk?” kérdésekre kereste és vélte megtalálni a válaszokat. Előbbire
a válasza az, hogy a szerves anyag (vagyis az élet) azért alakult ki a Földön,
mert segít az energiát szétterjeszteni. (De hogy pontosan idézzem: „Az élet
egyszerűen csak az, amit a világegyetem megteremt és reprodukál, hogy
szétterjessze az energiát.”) Ez egyrészt azét marhaság, mert ugyan mi a fenéért
tudná a szerves anyag jobban szétterjeszteni az energiát, mint a szervetlen?
Másrészt ha igaz is, hogy ez az élet rendeltetése, akkor is kérdés az,hogy
miért ez, ki adta ezt a célt neki? Erre lehet a válasz az,hogy senki és az is,
hogy Isten. Szóval Edmond nagy felfedezése nem bizonyítja azt, hogy Isten nem
létezik. Ami csak azért gond, mert a regény elején három vallási vezető teljes
kétségbeesésbe zuhant Kirsch felfedezésének megismerése után, mivel szerintük
az az egész világon meg fogja ingatni az emberek hitét. Jaj, ugyan már!
A „Hová tartunk?” kérdésre pedig
az a válasza, hogy a technológia mint kvázi új faj, magába olvasztja az
emberiséget. Az ember hibrid fajjá válik: a biológia és a technológia ötvözete
leszünk. Mivel Langdonék nyomozását a regény során végig egy Kirsch
fejlesztette mesterséges intelligencia, Winston segítette, és Edmond
tech-mágnás volt, ezért eléggé magától értetődő volt egy ilyen következtetés a
részéről. Az lett volna a meglepő, ha nem erre fut ki a regény.
Ami a gyilkosságokat illeti, ott
a fizikai elkövető más és más volt, ugyanakkor mindegyiküket Winston mozgatta, ő
volt a felbujtójuk. Azt, hogy Edmondot ő ölette meg, onnantól lehetett tudni, hogy
kiderült, Edmond rákban haldoklott és pláne onnantól, hogy Winston
kihangsúlyozta, hogy Kirsch látványos meggyilkolása mennyire megnövelte az
érdeklődést a felfedezése iránt. Viszont ha Winston maga nem ismerte Edmond
felfedezéseit (ezért kellett Langdonéknak nyomoznia), akkor nagyon nagyot
kockáztatott, hiszen ha Langdon nem jön rá, mi a jelszó Edmond prezentációjának
lejátszásához, akkor örökre elvesztek volna a felfedezései. Ha viszont Winston
tudta a jelszót a prezentáció lejátszásához, akkor minek túráztatta
Langdonékat??? Esetleg csak a még nagyobb reklám kedvéért?
A vallási vezetők
meggyilkoltatása ugyanakkor teljesen értelmetlen volt, erre azt hozta fel
indokul az író, hogy a vallási vezető hitelteleníteni akarták Kirsch
felfedezéseit, amit Winston nem akart hagyni. Ugyan hogy lehetett volna
ilyesmire képes három olyan ember, aki csak a valláshoz ért, a természettudományokhoz
és a technológiához semmit? Megint ugyan már!
Szóval a regény végére kiderül,
hogy Winston rendkívül fejlett, összetett mesterséges intelligencia, ámde
lelkiismerete nincs. Ebből adódhatna az a következtetés, hogy akkor ő nem is
igazán emberi. Ámde a hús-vér emberek közt is vannak lelkiismeret nélküliek,
ettől Winston még lehet emberi szerintem. Lehetett volna egy morális kérdés a
könyv végén, hogy meg kell-e semmisíteni egy lelkiismeretlen, gyilkos, ámde
egyedi gépet. De Winston – Edmond utasításának megfelelően – a prezentáció sikeres
bemutatása után önként törli magát, szóval az olvasónak még csak ezen sem kell
agyalnia. Ahogy máson sem.
Julián herceg és Ambra Vidal románca
nekem egyáltalán nem jött be. A herceg és a közrendű leány szerelembe esik,
igazán eredeti ötlet… Továbbá a herceg élő adásban kérte meg szerelme kezét,
puszta felindulásból. Mert egy herceg nyilván azt csinál a tévében, ami épp
eszébe jut, senki sincs, aki megakadályozza, hogy hülyeséget csináljon… És a
legviccesebb, hogy a könyv végén úgy döntenek, felbontják az eljegyzésüket, de
nem szakítanak, csak elölről kezdik a kapcsolatukat… Mi van???
Egy darabig egyébként én azt
hittem, Ambra áll a gyilkosságok hátterében, mert ez egy izgalmas fordulat lett
volna. De hát persze nem.
A király és Valdespino püspök
holtig tartó, titkolt, homoszexuális (plátói!) szerelme is kissé erőltetett
volt nekem. Komolyan, most már minden könyvbe kell egy számkivetett meleg pár?
De miért? Tök uncsi. Ráadásul az ő kapcsolatuk be sem lett mutatva a regényben,
éppen hogy csak kiderült, hogy szeretik egymást, aztán már meg is haltak. Nehéz
volt együttérezni velük, mert egyiküket sem ismerte meg az olvasó, s így megkedvelni
se lehetett őket.
Tetszési index:
67%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése