2016. november 28., hétfő

Viharsziget – film (SPOILER-es!)

A film alapjául szolgáló könyvről írtam már ajánlót a blogon, gondoltam, most írok a filmről is egyet. A filmet láttam már korábban, mikor adták a mozikban (ez még azelőtt volt, hogy olvastam volna a könyvet), de most újranéztem, hogy összehasonlíthassam a könyvvel. A film meglepően hű a könyvhöz és szerintem elég jó. Azért pár különbséget felfedeztem a könyv és a film közt.
Az egyik különbség, hogy a Teddy által nácinak tartott orvos megpróbálja benyugtatózni őt, de végül Teddy döfi bele a tűt az orvosba. Erre gondolom azért volt szükség, hogy megmutassák, Teddy agresszív. Egy másik különbség, hogy a kompos menekülési kísérletét kihagyták a filmből (gondolom, hogy ne legyen még hosszabb a film). Aztán különbség még, hogy a film végén a világítótoronyban fegyverrel támad az orvosokra Teddy, a könyvben emlékeim szerint nem volt ilyen. Ez is, gondolom, azért kellett, hogy mutassák, Teddy habozás nélkül képes lenne embert ölni, ezért muszáj ártalmatlanítani. És különbség az is, hogy az orvosokkal való beszélgetés végén rosszul lesz, s akkor rögtön beugrik neki, hogy mi a valóság, míg a könyvben aludnia kell rá egyet, s azután világosodik csak meg. Gondolom, ez a változtatás azért volt, hogy ne kelljen megtörni a filmet egy szundival, ami után meggyógyul, aztán rögtön utána még eggyel, amiből felébredve vissza is esik. Különbség az is, hogy a filmben a felesége néha olyankor is megjelenik neki, mikor ébren van, a könyvben nem volt ilyen, csak az álmaiban jelent meg a nő. Igazándiból, mikor először láttam a filmet, emiatt a pasinak nagyon gyanúsnak kellett volna lennie, hogy dilis, de úgy voltam vele, csak maga elé képzeli a nőt, mert hiányzik neki, nem pedig hallucinál.  Vagy éppen hallucinálhat is, de akkor amiatt, mert az orvosok tudtán kívül begyógyszerezték. Szóval nekem meglepi volt a film vége, ami ciki, tudom.
Aztán van pár lényegtelen eltérés, pl. a filmben a feladvány jóval egyszerűbb, mint a könyvben. Más a neve Andrew és Dolores fiainak, mint a könyvben (de a lányuk ugyanúgy Rachel). Ez mondjuk logikus változtatás, a könyv írója részéről azért kicsit túlzás volt, hogy olyan neveket adott a fiúknak, amikből anagrammaként majdnem kijön az apjuk neve (Daniel és Edward, valamint Andrew Laeddis, csak egy s-sel kell több az utóbbi névhez). Véletlenül nem kaphattak ilyen neveket a fiúk, ha pedig Andrew szándékosan ilyen neveket adott a fiainak, akkor már normális korában is kicsit fura kellett, hogy legyen. Biztos vannak még más, apróbb eltérések is, csak én már nem emlékszem annyira a könyvre.
Eszembe jutott még egy nagyobb különbség: a könyvben mintha Rachel Solando fotójaként a feleségéről, Doloresről készült képet adnának Teddynek. De akkor érthetetlen, hogy nem esett le neki, hogy ez az egész átverés. Nagyon hinni akart a téveszméiben, még azt a tényt is képes volt ignorálni, hogy Rachel és Dolores egyforma.  A filmben a feleség szőke, Rachel barna és egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Így a filmben érthető, hogy nem jön rá, hogy a feleségéről van szó.
És nagyon nagy különbség van a film legvégén, amire már a regényről írt kritikámban is utaltam. A filmben, miután Teddy azt mondja Chucknak, hogy lépjenek meg a szigetről, még hozzáteszi azt is, hogy elgondolkodtatja ez a hely, hogy melyik rosszabb, szörnyetegként élni vagy jó emberként meghalni. És utána nyugodtan az ápolókkal megy, tehát tudnia kell, mi következik, mert ha még rendőrbírónak képzelné magát, akkor menekülni próbálna. A könyvben nincs ilyen egyértelmű utalás arra, hogy Andrew valójában eszénél van, ott inkább úgy tűnik, hogy valóban visszaesik.
Kérdés, hogy melyik a jobb vég. A filmbeli abból a szempontból nyilván jobb, mert így Teddy/Andrew valamennyire szimpatikus karakter lehet a végén, aki végre szembenéz önmagával, de úgy dönt, nem akar a valódi múltjával együtt élni, inkább az (agy)halált választja. Persze ezt felfoghatjuk gyáva menekülésnek is, ízlés kérdése. A könyvben viszont egy szerencsétlen lesz a végén, aki képtelen szembenézni a múltjával és vállalni a felelősségét abban, ami történt (hogy a felesége azért ölhette meg a gyerekeiket, mert ő nem vett tudomást Dolores betegségéről). Bizony, a könyv vége nem ad feloldozást sem Teddynek, sem az olvasónak, így az még nyomasztóbb, mint a film.
Nekem összességében tetszett a film, bár újranézve már nem volt olyan izgi, mint a moziban, ott majd betojtam, és persze nem jöttem rá, hogy Teddy a hunyó. De még így másodjára is elég hátborzongató volt, szóval szerintem jó kis film ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése