Michael Schuman – Meryl Streep - Az ezerarcú színésznő

Előzmények:

Meryl Streepet nagyon jó színésznőnek tartom, ezért örültem, mikor megtaláltam ezt az életrajzi regényt róla, gondoltam, most akkor megtudhatok valamit arról, hogy magánemberként milyen ő.

Tartalom:

Egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez.
Ízelítő a szerző prológusából:

„Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a legnagyobb élő színésznő címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten, aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt, és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.”

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Vannak jól megírt részei a könyvnek, de sok hiányosság is van benne szerintem. Tetszett, hogy Meryl középiskolás énjét is bemutatta, hogy ő már ott is szerepet játszott, azért, hogy népszerű lehessen az iskolájában. Szépen írt John Cazale-lal való szerelméről, hogy Meryl mennyire támogatta a férfit a betegsége idején és mennyire lesújtotta a halála.

Ehhez képest komoly hiányosság a könyvben szerintem, hogy nem derül ki belőle, fél évvel John Cazale halála után miért megy hozzá Meryl Don Gummerhöz. Annyira röviden ír erről, hogy nekem az volt a benyomásom, nem a szerelem volt Meryl oka a házasságra, hanem hogy így hátha meg tud vigasztalódni. Nincs bajom azzal, ha így volt, hiszen azóta is házasok, tehát végül is jól sült el a dolog, de erről is írhatott volna kicsit többet a szerző, ha már Meryl John Cazale-lal való kapcsolatát olyan hosszan ecsetelte.

Nagyon hiányérzetem volt a könyv olvasása után amiatt, hogy Meryl életét csak az 1980-ban kapott első Oscar-díjáig mutatja be. Említést tesz itt-ott a későbbi filmjeiről, de Meryl későbbi magánéletéről, szakmai sikereiről nem sok szó esik. Pedig a könyv 2016-ban jelent meg, tehát Meryl életének utolsó 36 éve valahogy nem érdekelte a szerzőt. Kérdem én, miért nem? Én kíváncsi lettem volna Meryl házasságára, gyerekeire, arra, hogyan egyeztette össze az anyaságot a forgatásokkal, a későbbi filmszerepeire, melyiket miért vállalta, mit jelentettek neki.

De ez mind nincs benne ebben a könyvben. Azért nem volt rossz ez a könyv, de én többet vártam tőle, azt hittem, többet megtudhatok belőle erről a különleges színésznőről.

Tetszési index:

70%