Rosamund Lupton – Azután

Tartalom:

Grace idilli életet él férjével, tinédzser lányával, Jennyvel és kisfiával, Adammel. Ezt az idillt azonban az égő iskolaépület fekete füstje homályosítja el. Grace-nek meg kell mentenie Jennyt, aki az épületben rekedt. A rendőrség nyomozni kezd, és kiderül, hogy a tűz nem baleset volt - valaki meg akarta ölni Jennyt. Csak Grace tudja, hogy ártatlan embert gyanúsítanak, és ő az egyetlen, aki megvédheti a lányát. Ehhez azonban le kell győznie minden fizikai korlátot...

Az „Azután” egyszerre izgalmas krimi és szívszorító történet. Akiknek tetszett Alice Sebold „Komfortos mennyország” című bestsellere, azok ezt a regényt sem tudják majd letenni. A szerző bámulatos tehetséggel szövi a történet szálait és tárja fel a rendíthetetlen anyai szeretet mélységeit.

A könyvet az Amazon a 2011-es év tíz legjobb könyve közé választotta, a Waterstones könyvesbolthálózatban pedig ez lett az év könyve 2011-ben.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Elég sok mindennek el lehet mondani ezt a könyvet, kriminek, romantikus regénynek és misztikus könyvnek is. Mindegyiknek jó szerintem, bár a misztikus részét kevésbé tudtam komolyan venni.

A könyv alapszituációja az, hogy Grace és Jenny egy kórházban térnek magukhoz és látják magukat, ahogy súlyos sérülésekkel fekszenek az ágyban. Igen, magyarán szellemek. Vagy valami olyasmik. Grace is elismeri, hogy ez mekkora képtelenség. És tényleg az. Különösen, ha azt is veszem, hogy az egész könyv során egyetlen másik „szellemmel” se találkoznak, csak egymással. Ott egy kórház és rajtuk kívül nincs egyetlen kómás beteg se? Lehetne az a magyarázat erre, hogy a többi szellem unta a banánt és otthagyták a kórházat, de kiderül, hogy a szellemek fájdalmat éreznek, ha elhagyják a kórház épületét. Értitek, szellemek fájdalmat… Jaj!

Inkább át is térnék arra, hogy romantikus regénynek mennyire jó. Szerintem nagyon. A könyvet Grace „mondja tollba”, és végig a férjéhez beszél. Ezzel az elbeszélésmóddal, amikor a könyv mesélője végig beszél valakihez, én a Szívritmuszavar c. könyvnél találkoztam először, és nekem annál is nagyon tetszett, ahogy most is. Az a könyv is nagyon érzelmes volt és ez is az, de ez érthető is, hiszen mindkettőben a szeretett férfihez szól a nő.

Az érzelmesség általában nem csapott át érzelgősségbe (néha azért igen), bár az kicsit zavart, hogy tökéletesnek mutatta Grace kapcsolatát a férjével. De fogjuk ezt arra, hogy Grace végig a halál torkában volt, s onnan nézve lehet, hogy mindenből csak a jót látja az ember. Bár Grace a saját jellemhibáira azért rádöbben, például hogy a sógornőjét csak azért nem kedvelte, mert ő meg tudta valósítani azt, amit ő nem, vagyis az anyaságot és a karriert egyszerre.

És végül nézzük meg, hogy kriminek mennyire jó ez a könyv. Én a 124. oldalon rájöttem, hogy ki a gyújtogató (470 oldal a könyv), ami azt hiszem, egy kicsit túl korán történt, egy igazán jó kriminél csak a vége felé jöhet rá az olvasó a megfejtésre – már ha egyáltalán rájön. Viszont később annyi gyanúsítottat dobott be az írónő, hogy el tudott bizonytalanítani, hogy tényleg az-e a tettes, aki, illetve bűntárs(ak)ra is kezdtem gyanakodni, amiben viszont tévedtem. És az elkövető indítéka és pontos módszere csak a könyv vége felé derült ki számomra, szóval végig tudtam izgulni valamin. Így azt mondanám, hogy kriminek sem volt rossz, bár azért olvastam már jobbat (pl. Tíz kicsi néger).

Összességében nagyon tetszett ez a könyv elsősorban az egyedi elbeszélésmódja miatt, ami lehetővé tette, hogy azonosuljak Grace-szel, akinél tényleg a család az első, bármire képes értük.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Az árulkodó jelenet, amiből rájöttem, hogy ki lehet a gyújtogató, az volt, amikor a kórházban Donald megszorítja a lánya, Rowena megégett kezét, szándékosan fájdalmat okozva neki. Donald felesége, Maisie megpróbálja elhúzni a férjét a lányától, míg az végül elengedi Rowenát. Donald közli a lányával, hogy undorodik tőle, a feleségétől pedig megkérdezi, hogy a sérüléseit mutatta-e már valakinek. Maisie azt feleli, hogy csak baleset volt és nem fog többet előfordulni.
Nos, a jelenet alapján elvileg Donaldnak kéne a családja bántalmazójának tűnni, de nekem egyértelmű volt, hogy ő nem lehet az. Először is Maisie láthatóan nem fél a férjétől, hiszen rá mer szólni, hogy engedje el a lányát. Másrészt egy bántalmazó szerintem soha nem kérdezne olyat attól, akit bántalmazott, hogy mutatta-e valakinek a sérüléseit, hanem inkább ráripakodna, hogy ne merje megmutatni senkinek, vagy megfenyegetné, hogy ha megmutatja valakinek, akkor megöli. Mivel az viszont világosan kiderült a jelenetből, hogy Maisie-t bántalmazzák, így kizárásos alapon Rowenának kellett a tettesnek lennie.
Ugyan abból, hogy bántalmazza az anyját, nem féltetlenül következik, hogy ő lenne a gyújtogató, mégis valószínűnek tartottam, hogy neki kell lennie.
Az indítékát viszont nem tudtam előre kitalálni (Donald résztulajdonosa a csőd felé tartó iskolának, a biztosítási pénzt akarja megszerezni az apjának), sem azt, hogy nem ő maga követte el a gyújtogatást, hanem Adamet beszélte rá. Így voltak váratlan fordulatok, izgalmas tudott maradni a könyv.
A legvégét viszont kicsit erőltetettnek és nyálasnak éreztem. Grace lelke visszamegy a testébe, nem vesz levegőt, így meghal és a szívét Jenny kapja meg, aki így életben marad (különben szívelégtelenség végezne vele igen hamar). Szerintem olyan nincs, hogy valaki úgy lesz öngyilkos, hogy nem vesz levegőt. Ez fizikai képtelenség. Azt pedig, hogy az anya feláldozza önmagát a lányáért, érzelgős és sablonos befejezésnek tartom, szóval ez nem okozott semmi meglepetést sem nekem.

Tetszési index:

80%