2017. szeptember 22., péntek

A szolgálólány meséje – filmsorozat (SPOILER-es)

Végignéztem a könyv alapján készült filmsorozatot, és mivel elég jónak találtam, írnék róla röviden. (Most, hogy megírtam, látom ám, hogy nem lett túl rövid, de sebaj.)
Szerintem a legnagyobb különbség a sorozat és a könyv közt, hogy a könyvben Fredé leginkább túlélni akar, a lázadó szellem hiányzik belőle, leszámítva azt az egy dolgot, hogy átjárogat Nickhez, ahogy azt a sorozatban is teszi. De a regényben nem megy tüntetni az új rendszer ellen, nem próbál meg megszökni a Vörös Központból, nem mer segíteni a Mayday mozgalomnak, nem osztja ki soha Serenát, nem káromkodik magában folyamatosan – ellenben a sorozatban ezt mind megteszi. Nekem tetszik az, hogy lázadóbb lett a karaktere a sorozatban, a könyvbeli melankolikus, mindent megadóan tűrő lány filmen alighanem baromi uncsi lett volna.
Ugyanakkor azt hiszem, a könyvbeli Fredé mutatja be azt, ahogy a legtöbb ember (vagyis az átlag) viselkedne az ő helyzetében, a sorozatbeli Fredé pedig azt, ahogy a kisebbség. A könyvbeli lányt ezért valódibbnak éreztem kicsit, s jobban mutatta be a könyv azt, hogy mivé teszi az embereket egy diktatúra. A sorozat reménytelibb, küzdő szellemiséggel átitatott, ezért kicsit hazug is. A diktatúrákban a többség nem lázad, hanem lapít, mert túl akar élni.
A másik jelentős különbség az volt, hogy a sorozatban a parancsnok és felesége nagyjából Fredé korcsoportjába tartozik, viszonylag fiatalok, míg a könyvben idősek (Serena betegeskedik is). Bár a Fredé és a parancsnok, illetve Fredé és a parancsnokné közt lezajló történések nagyjából ugyanazok a sorozatban, mint a könyvben, a korkülönbség eltűnése miatt valahogy mégis nagyon más felhangot kapnak ezek a jelenetek a sorozatban, mint a regényben.
Szóval a könyv alapján én olyan perverz apa-lánya kapcsolatnak láttam a parancsnok és Fredé viszonyát. Kicsit elszórakozik vele a parancsnok, de azért gondoskodni is akar Fredéről. A sorozatban is tulajdonképpen ilyen a kapcsolatuk, csak ott – mivel azonos korúak – furcsa, hogy a parancsnok törődik is Fredével és nem csak dugni akar vele. Itt sem tűnt azért úgy, hogy szerelmes lenne belé, mert hát alapvetően csak kihasználja, de azért másnak tűnt a viszonyuk, mint a könyvben.
A parancsnoknéról a könyvben keveset tudunk meg, idős már, betegeskedik, valami kórusban énekelt régen, utálja Fredét és kb. ennyi. Hogy a férje iránt mit érez, nekem az abszolút nem derült ki a regényből. Ezzel szemben a sorozatban kétségbeesetten szereti a férjét és kb. ugyanennyire kétségbeesetten akar gyereket is. Fredét persze itt is utálja, csak akkor kedves vele, mikor azt hiszi, hogy terhes, vagy amikor rá akarja venni, hogy feküdjön össze Nickkel, hogy meglegyen már az a gyerek. Családot akar, vissza akarja kapni a férjét, és ezért kb. bárkin átgázolna szerintem.
Nagy különbség van a könyv és a sorozat közt abban is, hogy a parancsnok és neje milyen szerepet tölt be Gileádban (vagy Gileád Köztársaság a neve?). A könyvben a parancsnok a rendszer végrehajtója inkább, ő találja ki például, hogy a szolgálólányok ruhája vörös legyen és hasonlók, szóval ő a „marketinges”, aki megpróbálja lenyomni a nép torkán az új rendszert. A sorozatban ezzel szemben értelmi szerző, kb. alapító atya. Emiatt a sorozatban szerintem ő nagyobb hazug, mint a könyvben, hiszen ott egy olyan rendszer szabályait tojja pofán, mikor Fredével hetyeg, amit ő maga talált ki.
A parancsnokné szerepe is más a sorozatban, ott a férje harcostársa az új rendszer kialakításában, részt vesz az új törvények megírásában. A vicces az, hogy azt viszont kicsit zokon veszi, mikor aztán a férfiak elkezdik őt is semmibe venni. A könyvben is volt talán valami utalás arra,hogy „a nőnek otthon a helye” elvet vallotta fiatalabb korában is a parancsnokné, de ennél több nem derül ki róla, így az se, hogy tetszik-e neki ez a szép, új világ.
Én különbséget éreztem abban is, hogy mennyire mutatta súlyosnak a népesedési helyzetet a regény és a sorozat. A sorozatban ez nagyon komoly probléma, mikor June (Fredé) lánya megszületik a kórházban, láthatjuk, hogy nincs több csecsemő az újszülött osztályon, mert mind meghalt, vagy az intenzíven próbálják életben tartani őket. Illetve a hozzájuk érkező nagykövet elmeséli June-nak, hogy a szülővárosában hat éve nem született életképes gyerek. A könyvben ezzel szemben csak annyit tudunk, hogy kevés gyerek születik és ennyi. Még az a jelenet is hiányzik a könyvből, ami a sorozatban benne van, hogy egy – a saját gyermekét, gondolom, elvesztő – nő megpróbálja elrabolni June lányát.
Bevallom, a sorozat alapján én el is gondolkodtam rajta, hogy a kényszerszaporodás bevezetése ilyen körülmények közt még akár indokolt is lehet – ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ez ne sértené az önrendelkezéshez való jogot, vagy hogy ne lenne megalázó a nők számára, mert nyilván az, de hát akkor is… Az állatkertekben is pároztatják a kihalófélben lévő állatokat, ugyebár.
Más kérdés, hogy ha a minél nagyobb szaporulat lenne az elsődleges cél, akkor csinálhatnák jóval hatékonyabban is ezt a dolgot. Például miért csak a parancsnokok hálhatnak a szolgálólányokkal? Ha x év alatt több szolgálólánnyal 0 gyereket sikerült összehozniuk, akkor nyilván sterilek, egy idő után már nem kéne, hogy szolgálólányt kapjanak. A másik meg az, hogy nem kéne a hagyományos módszerrel gyártani azt a gyereket, a lombikbébi módszer biztosan sokkal hatásosabb lenne (tudom, amikor a könyv íródott, még nem volt ilyesmi). Szóval valójában nem is a gyerekgyártás az oka a szolgálólányok létezésének, hanem az, hogy így a vezető beosztású férfiak szexrabszolgát tarthatnak (ráadásul úgy, hogy a feleségük ez ellen egy büdös szót nem szólhat!), ennyi.
Természetesen voltak eltérések a történetben is. Luke és Moira a sorozatban eljut Kanadába, a könyvben viszont nem tudjuk meg, mi lett velük. A sorozat emiatt is reménytelibb (meg ahogy már mondtam, Fredé lázadó karaktere miatt is), viszont kicsit hazug is, mert a diktatúrákból a többség nem tud elmenekülni. A könyv ad igazibb képet egy diktatúráról, mert itt csak eltűnnek az ember rokonai és barátai és soha nem tudja meg, mi lett velük. Ugyanakkor, nem tagadom, én reménykedős típus vagyok, nekem a sorozat pozitívabb kicsengése is tetszett.
A regényből az se derül ki, hogy mi lett Fredé lányával, a sorozatban biztosan tudjuk, hogy életben van, mert a parancsnokné és Fredé meglátogatják. Mondjuk valószínű, hogy ő a könyvben is életben van, hiszen a gyerekeket talán nem bántják ott sem, mert kevés van belőlük.
A sorozat változtatásai, kiegészítései a regényhez képest összességében szerintem jók voltak, csak egyetlen jelenetet nem éreztem hitelesnek benne: amikor az utolsó epizódban a szolgálólányok nem hajlandóak megkövezni Janine-t, aki közülük való. Ha ez a jelenet a könyvben is benne lenne, ott szerintem simán megköveznék, mert az írónő nem szépített a regényben semmin, azt mutatta be, hogy az ember a túlélésért bármire képes, ott szerintem ezt is megtennék a lányok. Vagy ha nem is mindenki, a többség bizony megkövezné Janine-t.
Szerintem nagyon jó a sorozat, tudom ajánlani, mert ha nem is pontos leképezése a könyvnek, de a lényegét jól adja át. Az, hogy pörgősebb, akciódúsabb a sztorija, és karakteresebbek a szereplői, azért kell, mert nem akar uncsi lenni és szerintem jól is van ez így.
Én már nagyon várom a 2. évadot! Kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak kihozni ebből a sztoriból úgy, hogy az 1. évad végén elértek a regény végéhez, tehát a készítőknek muszáj lesz maguknak kitalálni a folytatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése