Végignéztem a könyv alapján
készült filmsorozatot, és mivel elég jónak találtam, írnék róla röviden. (Most, hogy megírtam, látom ám, hogy nem lett túl rövid, de sebaj.)
Szerintem a legnagyobb különbség
a sorozat és a könyv közt, hogy a könyvben Fredé leginkább túlélni akar, a
lázadó szellem hiányzik belőle, leszámítva azt az egy dolgot, hogy átjárogat
Nickhez, ahogy azt a sorozatban is teszi. De a regényben nem megy tüntetni az új
rendszer ellen, nem próbál meg megszökni a Vörös Központból, nem mer segíteni a
Mayday mozgalomnak, nem osztja ki soha Serenát, nem káromkodik magában folyamatosan
– ellenben a sorozatban ezt mind megteszi. Nekem tetszik az, hogy lázadóbb lett
a karaktere a sorozatban, a könyvbeli melankolikus, mindent megadóan tűrő lány
filmen alighanem baromi uncsi lett volna.
Ugyanakkor azt hiszem, a
könyvbeli Fredé mutatja be azt, ahogy a legtöbb ember (vagyis az átlag) viselkedne
az ő helyzetében, a sorozatbeli Fredé pedig azt, ahogy a kisebbség. A könyvbeli
lányt ezért valódibbnak éreztem kicsit, s jobban mutatta be a könyv azt, hogy
mivé teszi az embereket egy diktatúra. A sorozat reménytelibb, küzdő
szellemiséggel átitatott, ezért kicsit hazug is. A diktatúrákban a többség nem
lázad, hanem lapít, mert túl akar élni.
A másik jelentős különbség az
volt, hogy a sorozatban a parancsnok és felesége nagyjából Fredé korcsoportjába
tartozik, viszonylag fiatalok, míg a könyvben idősek (Serena betegeskedik is). Bár
a Fredé és a parancsnok, illetve Fredé és a parancsnokné közt lezajló
történések nagyjából ugyanazok a sorozatban, mint a könyvben, a korkülönbség
eltűnése miatt valahogy mégis nagyon más felhangot kapnak ezek a jelenetek a
sorozatban, mint a regényben.
Szóval a könyv alapján én olyan
perverz apa-lánya kapcsolatnak láttam a parancsnok és Fredé viszonyát. Kicsit
elszórakozik vele a parancsnok, de azért gondoskodni is akar Fredéről. A
sorozatban is tulajdonképpen ilyen a kapcsolatuk, csak ott – mivel azonos
korúak – furcsa, hogy a parancsnok törődik is Fredével és nem csak dugni akar
vele. Itt sem tűnt azért úgy, hogy szerelmes lenne belé, mert hát alapvetően csak
kihasználja, de azért másnak tűnt a viszonyuk, mint a könyvben.
A parancsnoknéról a könyvben keveset
tudunk meg, idős már, betegeskedik, valami kórusban énekelt régen, utálja Fredét
és kb. ennyi. Hogy a férje iránt mit érez, nekem az abszolút nem derült ki a
regényből. Ezzel szemben a sorozatban kétségbeesetten szereti a férjét és kb.
ugyanennyire kétségbeesetten akar gyereket is. Fredét persze itt is utálja,
csak akkor kedves vele, mikor azt hiszi, hogy terhes, vagy amikor rá akarja
venni, hogy feküdjön össze Nickkel, hogy meglegyen már az a gyerek. Családot
akar, vissza akarja kapni a férjét, és ezért kb. bárkin átgázolna szerintem.
Nagy különbség van a könyv és a
sorozat közt abban is, hogy a parancsnok és neje milyen szerepet tölt be
Gileádban (vagy Gileád Köztársaság a neve?). A könyvben a parancsnok a rendszer
végrehajtója inkább, ő találja ki például, hogy a szolgálólányok ruhája vörös
legyen és hasonlók, szóval ő a „marketinges”, aki megpróbálja lenyomni a nép torkán
az új rendszert. A sorozatban ezzel szemben értelmi szerző, kb. alapító atya.
Emiatt a sorozatban szerintem ő nagyobb hazug, mint a könyvben, hiszen ott egy
olyan rendszer szabályait tojja pofán, mikor Fredével hetyeg, amit ő maga
talált ki.
A parancsnokné szerepe is más a
sorozatban, ott a férje harcostársa az új rendszer kialakításában, részt vesz
az új törvények megírásában. A vicces az, hogy azt viszont kicsit zokon veszi,
mikor aztán a férfiak elkezdik őt is semmibe venni. A könyvben is volt talán
valami utalás arra,hogy „a nőnek otthon a helye” elvet vallotta fiatalabb
korában is a parancsnokné, de ennél több nem derül ki róla, így az se, hogy
tetszik-e neki ez a szép, új világ.
Én különbséget éreztem abban is,
hogy mennyire mutatta súlyosnak a népesedési helyzetet a regény és a sorozat. A
sorozatban ez nagyon komoly probléma, mikor June (Fredé) lánya megszületik a kórházban,
láthatjuk, hogy nincs több csecsemő az újszülött osztályon, mert mind meghalt,
vagy az intenzíven próbálják életben tartani őket. Illetve a hozzájuk érkező
nagykövet elmeséli June-nak, hogy a szülővárosában hat éve nem született
életképes gyerek. A könyvben ezzel szemben csak annyit tudunk, hogy kevés
gyerek születik és ennyi. Még az a jelenet is hiányzik a könyvből, ami a
sorozatban benne van, hogy egy – a saját gyermekét, gondolom, elvesztő – nő megpróbálja
elrabolni June lányát.
Bevallom, a sorozat alapján én
el is gondolkodtam rajta, hogy a kényszerszaporodás bevezetése ilyen
körülmények közt még akár indokolt is lehet – ezzel természetesen nem azt
akarom mondani, hogy ez ne sértené az önrendelkezéshez való jogot, vagy hogy ne
lenne megalázó a nők számára, mert nyilván az, de hát akkor is… Az
állatkertekben is pároztatják a kihalófélben lévő állatokat, ugyebár.
Más kérdés, hogy ha a minél
nagyobb szaporulat lenne az elsődleges cél, akkor csinálhatnák jóval
hatékonyabban is ezt a dolgot. Például miért csak a parancsnokok hálhatnak a
szolgálólányokkal? Ha x év alatt több szolgálólánnyal 0 gyereket sikerült összehozniuk,
akkor nyilván sterilek, egy idő után már nem kéne, hogy szolgálólányt kapjanak.
A másik meg az, hogy nem kéne a hagyományos módszerrel gyártani azt a gyereket,
a lombikbébi módszer biztosan sokkal hatásosabb lenne (tudom, amikor a könyv
íródott, még nem volt ilyesmi). Szóval valójában nem is a gyerekgyártás az oka
a szolgálólányok létezésének, hanem az, hogy így a vezető beosztású férfiak
szexrabszolgát tarthatnak (ráadásul úgy, hogy a feleségük ez ellen egy büdös szót nem szólhat!), ennyi.
Természetesen voltak eltérések a
történetben is. Luke és Moira a sorozatban eljut Kanadába, a könyvben viszont
nem tudjuk meg, mi lett velük. A sorozat emiatt is reménytelibb (meg ahogy már
mondtam, Fredé lázadó karaktere miatt is), viszont kicsit hazug is, mert a
diktatúrákból a többség nem tud elmenekülni. A könyv ad igazibb képet egy
diktatúráról, mert itt csak eltűnnek az ember rokonai és barátai és soha nem
tudja meg, mi lett velük. Ugyanakkor, nem tagadom, én reménykedős típus vagyok,
nekem a sorozat pozitívabb kicsengése is tetszett.
A regényből az se derül ki, hogy
mi lett Fredé lányával, a sorozatban biztosan tudjuk, hogy életben van, mert a
parancsnokné és Fredé meglátogatják. Mondjuk valószínű, hogy ő a könyvben is
életben van, hiszen a gyerekeket talán nem bántják ott sem, mert kevés van
belőlük.
A sorozat változtatásai,
kiegészítései a regényhez képest összességében szerintem jók voltak, csak egyetlen
jelenetet nem éreztem hitelesnek benne: amikor az utolsó epizódban a
szolgálólányok nem hajlandóak megkövezni Janine-t, aki közülük való. Ha ez a
jelenet a könyvben is benne lenne, ott szerintem simán megköveznék, mert az
írónő nem szépített a regényben semmin, azt mutatta be, hogy az ember a
túlélésért bármire képes, ott szerintem ezt is megtennék a lányok. Vagy ha nem
is mindenki, a többség bizony megkövezné Janine-t.
Szerintem nagyon jó a sorozat,
tudom ajánlani, mert ha nem is pontos leképezése a könyvnek, de a lényegét jól
adja át. Az, hogy pörgősebb, akciódúsabb a sztorija, és karakteresebbek a szereplői,
azért kell, mert nem akar uncsi lenni és szerintem jól is van ez így.
Én már nagyon várom a 2. évadot!
Kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak kihozni ebből a sztoriból úgy, hogy az 1. évad
végén elértek a regény végéhez, tehát a készítőknek muszáj lesz maguknak
kitalálni a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése