Tartalom:
Ladányi Niki, a fiatal oknyomozó
újságírónő élete nagy sztoriját egy hidegvérű bűnözőnek köszönheti, akit sikeresen
rács mögé juttatott. Verbovszky azonban nem felejt, és miután megszökik a
zárkából, elindul, hogy bosszút álljon a lányon. Niki éppen forró nyomon van,
Magyarországról kicsempészett kutyák után nyomoz Nápolyban, ahová kivételesen
az édesanyját is magával viszi. A lány anyja találkozik ifjúkori szerelmével,
Alessandróval, és a megkésett randevú az egykori szabóval – ma már sikeres
olasz divatház-tulajdonossal – mindkettőjük számára többet jelent a múlt utáni
vágyakozásnál. Alessandro fia, Giacomo pedig Niki iránt érez egyre erősebb
vonzalmat, de a sarkukban lévő bűnöző, Niki lezáratlan szerelme Andrással, a
pesti nyomozóval és a nagymama váratlan és veszélyes küldetése olyan fordulatot
hoz a nápolyi vakációba, ami talán örökre megváltoztatja a két család életét…
Vajon újra lehet kezdeni egy
kapcsolatot harminc év után? Öröklődik-e a szerelem anyáról lányára? Dönthet-e
a fiú apja akarata ellenében, ha a cég és a család jövője a tét? Kitarthat-e a
magyar nyomozó az igazság mellett, ha azzal a szeretteit és önmagát is
veszélybe sodorja? Szerelem és karrier, bosszú és megbocsátás, hagyomány és
újrakezdés; három generáció, két család, egy életre szóló döntés – ez Fejős Éva
eddigi legjobb regénye, a Nápolyi vakáció.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Picit vicces, hogy bár a könyv
címe és borítója is azt sugallja, ez a regény mégsem nyáron játszódik, hanem
télen (januárban). Magyarországon még téli ruhában járnak a szereplőink, Nápolyban
viszont már tavaszias időjárás fogadja őket, s az Olaszországban játszódó
jeleneteknek ilyen tavaszias is a hangulata: üde, könnyed, vidám. A
Magyarországon játszódó részek többnyire viszont nem ilyen vidámak: egy férj
sok évnyi házasság után elhagyja a feleségét, egy másik férj bántalmazza a nejét. Ennek ellenére én mégsem éreztem nyomasztónak a könyvet.
Tetszett, hogy egy család három
generációnyi nőtagjainak életébe betekintést kaptunk ebben a regényben. Ők a
nagymama (Ilona), az anya (Lívia) és a lánya (Niki). A nagymama karaktere elég
vicces volt, hóbortos, krimirajongó, örökmozgó nőszemély volt, bár talán nem
egy lángész. Lívia fiatal korában szeleburdi, nagyon érzelmes, nagyon drámázós
lányka volt, felnőttként viszont már racionális, okos nő. Az érzelmei még
mindig el tudják ragadni (megviseli, hogy elhagyta a férje), de azért nem
teljesen kiszámíthatatlan a viselkedése, mint tinédzser korában. Niki egy határozott,
céltudatos fiatal nő volt, jól fejlett igazságérzettel. Úgyhogy én bírtam mind
a három nőt, jó volt olvasni róluk, érdekes, egyedi személyiségek voltak.
A férfi szereplők viszont jóval
kevésbé voltak árnyaltak, őket sokkal kevésbé értettem meg, de ezt majd a
spoileres részben fejtem ki.
Amit nem értettem, hogy Niki
miért emleget annyiszor egy bizonyos Carol Santost, akivel a karibi nyaralása
idején találkozott. Nem volt világos nekem, hogy ez egy énekes-e vagy valami
lelki vezető (esetleg szektaalapító?). Aztán utólag láttam, hogy Ladányi Niki
már szerepelt Fejős Éva egy másik könyvében, s Carol Santos abban szerepelt. Én
fölöslegesnek éreztem, hogy az írónő átmentette őt ebbe a regénybe is, mert aki
nem olvasta a „Karibi nyár”-t, az azt gondolhatta, hogy Niki flúgos, amiért így
a hatása alá került valami gurunak.
A cselekményben sok váratlan
fordulat nem volt, számomra végig elég egyértelműnek tűnt, hogy ki kivel jön
össze, s úgy is lett, legfeljebb egy, a történet szempontjából nem túl lényeges
körülmény kiderülése lepett meg kicsit. De kiszámíthatósága ellenére végig
szórakoztató volt számomra a könyv, a könnyed, vidám hangvétele, az egymást
kerülgető szereplők évődése végig le tudott kötni. Néhány komorabb résztől
eltekintve ez egy laza, humoros, romantikus könyv, ami kikapcsolódásra
tökéletes.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Nem értettem, hogy András miért
teper annyira Niki után, mikor a lány a közömböst adja elő neki. Mivel András
látványosan szerelmes volt Nikibe, ezért számomra kezdettől egyértelmű volt,
hogy Laura nem a szeretője, gyanítottam, hogy a testvére (mint kiderült, a
féltestvére). Azt viszont nem értettem, hogy Niki miért nem kérdezett rá
Andrásnál arra, hogy kije neki Laura, ahelyett, hogy rögtön elkönyveli a
szeretőjének.
Laura férjének a személyisége
nem állt nekem össze egy kerek egésszé. Nem értettem, ha éveken át bántalmazta
a feleségét, akkor hogyhogy most egyszerre azt kezdi élvezni, ha a felesége
bántalmazza őt. Hogy válhat valaki szadistából egyszerre csak mazochistává?
Alessandrót sem értettem, ha
Lívia volt élete szerelme, akkor hogy hihette el a testvérének, Paolónak azt a
hazugságát, hogy Lívia őbelé lett szerelmes? Úgy, hogy a lány már igent mondott
Alessandro lánykérésére! Érthetetlen, hogy nem kérdezte meg Líviát, szívecském,
ha már nem szeretsz, miért mondtad azt, hogy hozzám jössz feleségül? Ehelyett
hagyta elmenni a lányt… Mivel tinédzser korukban ilyen könnyes-bús véget ért a
szerelmük, ezért számomra magától értetődő volt, hogy „vén” fejjel Alessandro
és Lívia egymásra fog találni, s így is lett.
Giacomóról tudtam, hogy csak
azért kezdett ki Nikivel, mert Patriziára, a nagy szerelmére emlékeztette. Niki
meg valójában csak kedvelte Giacomót, nem találta igazán vonzónak. Mondjuk,
hogy miért feküdt le vele, azt nem tudom. De az egyértelmű volt nekem, hogy nem
fognak együtt maradni. Már csak azért sem, mert Nikinek Andrással kell
összejönnie, mert ő olyan tökéletes neki…
Az kicsit meglepett, hogy Verbovszky
Laura féltestvére. Én azt gondoltam, zsarolja valamivel, esetleg egy távoli
rokona. De az, hogy Laura Andrásnak is a féltestvére meg Verbovszkynak is, úgy,
hogy a két férfi nem is ismeri egymást, sőt egyáltalán nem is tudnak a
másikról, nekem kicsit meredek volt.
Bár voltak ezek a döccenők a
cselekményben, azért nekem alapvetően rendben volt a sztori, romantikus
regényhez képest nem volt rossz.
Tetszési index:
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése