John Grisham - Ha ölni kell

Tartalom:

Az Egyesült Államokban, a legsötétebb Délen két fehér férfi alkoholtól és kábítószertől megvadult állapotban megerőszakol és csaknem halálra kínoz egy tízéves fekete kislányt. A gyerek megaláztatástól és fájdalomtól félőrült apja bosszút áll: vérrel mossa le a lányát ért gyalázatot. És ekkor elszabadul a pokol: a Ku-Klux-Klan fehér keresztes jelvényei, zászlói elborítják a várost, a fajgyűlölő szervezet pogromot hirdet. Ebben az életveszélyes fenyegetésekkel teli légkörben kezdődik el a néger apa tárgyalása, amely lélegzetelállító izgalmak közepette veti fel a súlyos erkölcsi kérdést: igazolható-e az önbíráskodás ilyen szélsőséges helyzetben, vajon a törvény betűje, vagy az elemi igazságérzet a fontosabb?

A Ha ölni kell Grisham első regénye, amely csak később vált bestsellerré, és a belőle készült film is világsikert aratott.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Láttam már a regény alapján készült filmet, többször is, tetszett is, de voltak benne dolgok, amik miatt rossz érzéseket keltett bennem. Ezek a dolgok megtalálhatóak voltak a könyvben is.

A regény fő kérdése, vagyis, hogy lehet-e jogállamban teret engedni az önbíráskodásnak, a szemet szemért elvnek, nem túl bonyolult, nem is túl eredeti, de a válasz, amit kapunk rá, némileg meghökkentő - legalábbis számomra az volt. Az ügyész kivételével valamennyi jogász és rendőr véleménye az, hogy Carl Lee Hailey jól tette, hogy megölte a kislánya megerőszakolóit, sőt kitüntetést érdemelne érte. Általános vélekedés, hogy ha egy fehér apa ölte volna meg a lánya fekete bőrű erőszaktevőit, akkor őt még vád alá sem helyezték volna. Még a Ku-Klux-Klan tagok is úgy gondolkodnak, hogy az erőszakolók azt kapták, amit megérdemeltek, csak azt tartják felháborítónak, hogy egy fekete végzett velük. Szóval a könyv magától értetődőnek veszi, hogy lehet önbíráskodni, s az egész ügyet faji kérdésként kezeli: ha az apát elítélik, azt kizárólag rasszista okból teszik majd, ha nem, akkor az jó, mert akkor úgy bántak vele, mint egy fehér emberrel.

Belátom, inkább csak jogi érvek szólnak amellett, hogy Carl Lee-nek igenis börtönben a helye: egy jogállamban az igazságszolgáltatás kizárólag az állam kezében lehet, ha ez alól kivételeket kezdünk engedni, akkor az az állam gyengeségét, tehetetlenségét mutatja. Magyarán ilyenkor az állam kvázi elismeri, hogy képtelen igazságot szolgáltatni, s ezért megengedi az állampolgárainak, hogy maguk tegyék meg azt. A baj ezzel csak annyi, hogy szélsőséges esetben anarchiához vezethet. A másik meg az, hogy kinek mi az igazságos, az igen szubjektív lehet. Például biztos vannak olyanok, akik igazságosnak tartják, hogy ha valaki bemegy a kertjükbe tyúkot lopni, akkor ők azt az embert szabadon lelőhessék.

A másik érv pedig az lehet, hogy az emberi élet szent és sérthetetlen, nem csak az államnak nem lehet joga elvenni azt (jelenleg Európában ez a tendencia, az USA kicsit más tészta, Carl Lee-re is várhat halálbüntetés, ha elítélik), hanem más embernek sem. Még ha olyan férgeket is öl meg valaki, akik megerőszakoltak és majdnem megöltek egy kislányt, még az is bűn, amiért börtönben a helye.

Carl Lee ügyvédjének, Jake Brigance-nek van egy lelkes joggyakornoka, Ellen Roark, akinek életcélja, hogy eltöröltesse a halálbüntetést. Kicsit különösnek találtam, hogy Ellen még csak meg sem említi, hogy Carl Lee-nek nem kellett volna megölnie a két erőszaktevőt. Pedig ha annyira nagy szentségnek tartja az emberi életet, ez kell, hogy legyen a véleménye. De bölcsen hallgat.

Így tehát ebben a regényben igazándiból nem az a kérdés, hogy rossz dolgot tett-e Carl Lee (erre egyértelmű nem a válasz), hanem az, hogy mennyire rasszisták az amerikaiak, elítélik-e csupán azért, mert fekete. Ez is lényeges kérdés persze, de ez nem jogi kérdés, s ezért számomra nem volt annyira érdekes. Nekem egyértelmű, hogy ha egy fehért nem ítélnének el Carl Lee tettéért, akkor őt sem kellene, merthogy (elvileg) egyenjogúság van még a csodás USA-ban is.

Nem akarok zsákbamacskát árulni, szerintem Carl Lee bűnös, nem azért, mert fekete, hanem azért, amit tett. Előre megfontolt szándékkal (tehát nem hirtelen felindulásból és pláne nem kóros elmeállapotban) követett el két brutális gyilkosságot. Én börtönbe zárnám, ha nem is nagyon hosszú időre. De ebben a könyvben ez az opció fel sem merül. Vagy szabadon engedik vagy halálbüntetésre ítélik, kicsit szélsőséges az amerikai jogrendszer, ha igaz az, hogy csak ezek a lehetőségek megengedettek ilyen bűncselekménynél.

Számomra az volt még érdekes és kicsit zavarbaejtő ebben a könyvben, hogy milyennek mutatta az igazságszolgáltatás rendszerét. Egészen pontosan az embereket, akikből az igazságszolgáltatás rendszere összeáll. Nos, elsősorban mindegyiküket az érdekli, hogy győztesen kerüljenek ki Carl Lee peréből. Jake azért akar győzni, mert akkor dőlnének hozzá az új ügyfelek, az ügyész azért akar nyerni, mert az szabad utat biztosítana számára a kormányzói székbe. És céljuk elérése érdekében az ügyvéd és az ügyész trükköznek, felhasználják a sajtót, befolyásolják az esküdteket, sőt még az egyik esküdt lefizetése is felmerül opcióként. A bírók esetében a cél az, hogy ne váljanak a közvélemény és támogatóik szemében antipatikussá, mert akkor nem választanák meg őket újra, szóval ők a megúszásra játszanak, nekik az a győzelem. S ennek érdekében hoznak egy sor kifogásolható döntést.

Szóval a kép, amit fest ez a regény az igazságszolgáltatás rendszeréről, nem túl hízelgő. Persze minden rendszer csak annyira jó, amennyire az emberek azok, akik alkotják. Nincsenek nagy illúzióim azzal kapcsolatban sem, hogy a magyar igazságszolgáltatás nem működik-e sokszor pont ugyanannyira elfogultan és korruptan, mint az amerikai. De akkor is eléggé lehangolt ez a könyv.

Ja igen, még annyi, hogy a regényben kb. minden második-harmadik jogász alkoholista... Nem tudom, lehet, hogy ez az arány helytálló az amerikai, de talán még a magyar jogászok közt is, de akkor sem találtam túl szimpatikusnak, hogy az író alkoholistának állította be a jogászokat.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

A regény végén Carl Lee-t felmentik. Nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy ez a döntés megszületik az esküdtszékben. A bíróságot körbevették ezerszámra a feketék, akik Carl Lee felmentéséért tüntettek. Gyakorlatilag megfélemlítették az esküdteket, hiszen igen valószínűnek tűnt számukra, hogy ha bűnösnek mondják ki Carl Lee-t, akkor a feketék meglincselik őket. Így lényegében aközött választhattak, hogy döntésképtelenek lesznek vagy pedig felmentik a férfit. Ha nem hoznak döntést, akkor pár hónappal később egy másik esküdtszék tárgyalná újra az ügyet, akik ugyanolyan nehéz helyzetben lennének, mint ők most, s az ő családtagjaik, barátaik köréből kerülne ki ez az esküdtszék. Így lényegében nem marad más lehetőségük, mint felmenteni Carl Lee-t. Persze az író nem mondta ki ennyire nyíltan, hogy csupán azért mentették fel a férfit, mert nem tehettek mást, hanem kanyarított egy megható jelenetet, amiben az egyik esküdt megkérte a többit, hogy képzeljék el, hogy a kislány, akit megerőszakolnak szőke és kék szemű, a két férfi pedig fekete . Majd kérte őket, hogy képzeljék el, hogy a kislány az ő lányuk, és írják le egy cédulára, hogy mit tennének a férfiakkal. És mind azt írták le, hogy megölnék őket. Így mentették fel Carl Lee-t.

A filmben emlékeim szerint úgy játszódott le ez a jelenet, hogy Jake Brigance a védőbeszédében kérte az esküdteket, hogy képzeljenek el ezt meg azt (ld. fentebb), s azok pusztán ennek hatására mentették fel Carl Lee-t. Ha jól emlékszem, az a körülmény, hogy az esküdtek kvázi életveszélyben voltak, a filmből kimaradt.

Tetszési index:

75%