Tartalom:
Ki örökli az általunk teremtett új
világot?
Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló
Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei
nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan
bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi
élet fenntartására.
Ám az új édennel valami nincs rendben. Az
évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és
ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az
érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség
rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet.
Két civilizáció kerül ütközési pályára, és
mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg
a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki
lesz az Új Föld birtokosa.
Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke
díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a
tudományos fantasztikus irodalomban.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
E könyv főszereplői emberek és pókok és a kettő közül a pókok életét
ismerjük meg részletesebben, valamint ők a szimpatikusabb intelligens életforma
is.
Nagyon tetszett, ahogy a nanovírus hatására intelligens fajjá váló pókok
társadalmi fejlődését nyomon követhettük. Különösen tetszett, hogy itt a
hímeknek kellett az egyenrangúságért megküzdeni, mert sokáig őket a gyengébbik,
butábbik nemnek tartották számon a nőstények, s egy jó darabig a párzás utáni
elfogyasztásuk sem járt semmi különösebb jogkövetkezménnyel…
Az emberi szereplők jóval kevésbé voltak érdekesek a számomra, itt csak
némi hatalmi harc, az őrület különböző formái és egy gyengusra sikerült szerelmi
szál bonyolította a cselekményt. Igazándiból az emberi szereplők közül senki
sem volt nagyon szimpatikus nekem, így én inkább a pókok sorsának alakulásáért
izgultam. Bár ott sem az egyes pókokért mint „személyekért”, hanem általában az
egész társadalmukért, hogy életben tudnak-e maradni az emberrel szemben.
Mélyebben tulajdonképpen egyetlen szereplőt sem ismerünk meg ebben a könyvben,
mert itt nem az egyének fontosak, hanem a pókok és az emberek társadalmának
változásai és hogy ezek mennyiben szolgálják a túlélésüket.
2. Cselekményszövés:
Bár izgalmas volt a könyv cselekménye is – tudni akartam, hogy mivé
fejlődnek a pókok, illetve hogy az
emberek vajon elpusztítják-e önmagukat, később pedig azt, hogy a két faj
szembekerülésekor ki kerül ki győztesen –, mégis szerintem a társadalomábrázolása
érdekesebb volt. Vagy mondjuk úgy, ez zseniális volt – különösen a pókokat
illetően –, míg a cselekményszövés „szimplán” izgalmas volt.
SPOILER: A regény vége az, hogy az ember-pók összecsapásból a pókok
kerülnek ki győztesen, ám ők ahelyett hogy elpusztítanák az emberi fajt, a
nanovírus segítségével inkább összebarátkoznak velük. Bevallom, én ezt a happy
endet kicsit erőltetettnek éreztem. Ugyanis ha a pókok az empátiának arra a
szintjére is nehezen jutottak el, hogy a hímeket ne egyék meg párzás után,
akkor a életükre törő emberek megkímélése érthetetlen fordulat. Meg az is, hogy
az emberek felül tudnak emelkedni a pókundorukon. De persze ezeket ráfoghatjuk
arra, hogy a nanovírus csodát tett.
3. Írói stílus:
A társadalomépítésben zseniális, a cselekményszövésben jó, a karakterábrázolásban
viszonylag gyenge az író (vagy ki tudja, lehet, hogy nem is volt célja a
karakterek mélyebb bemutatása), összességében mégis azt mondom, hogy egy nagyon
egyedi, okosan felépített könyvről van szó, amit minden sci-fi rajongónak
olvasnia kell. De tényleg.
4. Összességében:
Ha csak valamennyire is szeretsz sci-fit olvasni, akkor mindenképpen javaslom,
hogy kezdj neki, mert ez egy nagyon jó könyv (kissé elfuserált befejezéssel, de
ezt megbocsátjuk neki).
5. Tetszési index:
95%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése