Cory Doctorow – Kis testvér

Tartalom:

A közeljövő San Franciscójában egyre jobban eluralkodik az emberek folyamatos megfigyelésére támaszkodó ellenőrzés. A paranoia, a félelem, és a magánélet egyre durvább megsértései nemcsak az utcákon, de az iskolákban és hivatalokban is jelen vannak, és az emberek tűrőképességének határait feszegetik. Viszont néhány középiskolás kölyök, a technika segítségével, kijátssza az állandóan figyelő Nagy Testvért, hogy megpróbálják megőrizni a szabadság látszatát. Azonban egy váratlan és brutális esemény olyan helyzetbe sodorja őket, amely végleg megváltoztatja az életüket… És talán nem csak az övékét. 

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Már kb. két hete befejeztem a könyvet, és bevallom, a szereplőkből nem sokra emlékszem. nem csak a nevükre, de semmi jellegzetességükre sem. A főszereplő, Marcusból is csak annyi maradt meg bennem, hogy nagyon hamar feladta az elveit, mikor a könyv elején SPOILER: a Belbiztonsági Hivatal őrizetbe veszi és napokig fogva tartja. Megadja nekik minden privát jelszavát és teljesen összeomlik, holott nem is kínozták meg, még csak meg sem ütötték. Pedig előtte nagyon tökös csávónak mutatta magát. De persze végül is csak egy tini.

A többi szereplőből annyi maradt meg, hogy van egy lány barátja, aki hamar hátat fordít neki, mikor SPOILER: ellenállást kezd szervezni. Aztán van egy fiú barátja, aki tovább kitart mellette, de aztán ő is elpártol. Egy másik fiú barátját meg SPOILER: a Belbiztonsági Hivatal tartja fogságban. És van egy barátnője, aki minden hülyeségben mellette áll, sőt még uszítja is olykor. (Marcusnak vannak persze szülei is, de ők aztán tényleg teljesen lényegtelenek, fogalmuk sincs, hogy mit csinál a gyerekük.) Ennyi. Ebben a könyvben a szereplőknek sok jelentősége szerintem nem volt. Mindenki fél valamennyire a Nagy Testvértől, aki kicsit kevésbé, az mer szervezkedni, a többiek meg nem. Kb. ennyit tudunk meg a szereplőkről, s a sztori ennél többet nem is igényel belőlük.

2. Cselekményszövés:

A történet arról szól, hogy az elhatalmasodó állami megfigyelőrendszer alól hogyan lehet kibújni, milyen macska-egér harc folyik a tinik és az állam közt, és SPOILER: végül persze a tinik kerülnek ki győztesen. A könyv elejét még kicsit untam, de aztán ahogy felpörögtek az események, elég izgalmas lett a történet, végig le tudott kötni. Elég sok technikai dolgokkal kapcsolatos leíró rész van benne, nem tudom, ezek mennyire pontosak, de például a kódolt üzenetekről szóló rész elég hitelesnek tűnt nekem, és örültem is, hogy valamennyire meg is tudtam érteni, hogy hogy működik ez a dolog.

SPOILER: A happy end viszont kicsit fájt nekem a végén, hogy valami ingyenes újság riportere által írt cikk buktassa le a gonosz Belbiztonsági Hivatal üzelmeit, hát öööö… Ha ez lehetséges, akkor korántsem volt olyan tökéletes a Belbiztonsági Hivatal megfigyelőrendszere, mint amilyennek a könyv mutatni akarta, és korántsem volt akkora hatalma a Belbiztonsági Hivatalnak, mint ahogy Marcus elbeszéléséből gondolhattuk.

3. Írói stílus:

Eléggé puritán a regény nyelvezete (ha a teches részektől eltekintünk), egyszerű párbeszédek vannak benne, azt pedig nem tudjuk meg, hogy a szereplők fejében mi van. Az író inkább az izgalmas cselekményszövésben jó, minden más szempontból elég felejtős ez az alkotás.

4. Összességében:

Pörgős, izgalmas könyv, egyszer érdemes elolvasni. Mondanám, hogy nagyon el is gondolkodtatott, hogy milyen szörnyű, ha az állam elnyomja az embereket, folyamatosan kontroll alatt tartja őket, de igazándiból ha valaki olvasott már történelemkönyvet vagy élt a kommunizmus idején, annak ez nem akkora nagy hír. A kanadaiaknak (ez az író nemzetisége) viszont lehet, hogy az. (Plusz az 1984 c. könyv már évtizedekkel ezelőtt megénekelte ezt a témát, sokkal nyomasztóbban és átérezhetőbben, mint ez a regény teszi.)

5. Tetszési index:

72%

Celeste Ng – Kis tüzek mindenütt

Tartalom:

Shaker Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve a szabályok betartása. 

Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek, hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el betölteni. 

A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja. Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban. 

Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig megakadályozhatjuk a katasztrófákat. 

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Elég sok szereplővel dolgozik a regény, de többségüket nem ismerjük meg igazán. Egyedül a két anya, Mrs. Richardson és Mia gondolataiba látunk bele olykor, de nekik sincsenek a közhelyesnél sokkal mélyebb meglátásaik az anyaságról. Mia karaktere alapvetően szimpatikus volt nekem, egy racionális, a jég hátán is megélő nő és egy művészlélek fura keveréke volt, de a művészi énje nekem néha kicsit sok volt. Mrs. Richardson a szabálykövető mintafeleséget és mintaanyát jelképezte, aki azonban az előítéletei rabja és valójában nem ismeri a saját gyerekeit sem.

A gyerekek fejébe is érdekes lett volna belelátni, a tiniszerelmeik és egyéb problémáik is lehettek volna érdekesek és elgondolkodtatóak, hoztak ők is kemény döntéseket a regény során, csak sajnos azt nem tudhattuk meg, hogy mit miért csináltak, mert annyira nem ismertük meg őket. Persze igaz,hogy a tinik sokszor csinálnak hülyeséget, amit nem gondolnak végig, de akkor meg ennek kellett volna kiderülnie.

2. Cselekményszövés:

A cselekményben voltak váratlan fordulatok, de a regény egyáltalán nem drámai hangvétele miatt, nem igazán hatott rám egyik sem megdöbbentő erővel. Pedig a regény vége egyáltalán nem az lett, amire én számítottam.

3. Írói stílus:

Olvasmányos volt a regény, gyorsan pörgettem az oldalakat, ebből a szempontból jól megírt könyv ez, ugyanakkor mélyebben nem tudott elgondolkodtatni semmiről. Lehet, hogy ennek csak az az oka, hogy alapvetően az anyaság nehézségeit járta volna körül a regény, és mivel én még nem vagyok anya, ezért annyira nem érintett meg ez a téma. Ugyanakkor én arra is gyanakszom, hogy alapvetően felszínes és közhelyes a könyv, ezért sem tudott nagyon lekötni.

4. Összességében:

Az anyaság nehézségeit több nézőpontból bemutató regényről van szó, ha valakit érdekel ez a téma, annak talán tetszeni fog. Nekem nem tetszett igazán, mert a szereplőket felszínesen mutatta be és főként közhelyeket puffogtatott, például hogy egy anya mindenre képes a gyerekéért, vagy hogy a kertvárosi idill valójában nem is akkora idill, mint aminek látszik.

Amit talán pozitívumként tudnék kiemelni az az, hogy értékítélettől mentes a regény, egyik szereplőt sem ítéli el a viselkedéséért, nincsenek egyértelműen jó és rossz karakterek, mindenki a kettő közt van valahol. Hogy hol, azt mindenki maga döntheti el, mert a könyv nem akarja nekünk megmondani a tutit.

Ami még tetszett nekem, az a könyv vége, mert teljesen nyitva hagyott minden fontos kérdést, megengedve, hogy mindenki saját ízlése szerint zárja le a sztorit. Tetszett, hogy legalább a vége nem valami közhelyes happy end lett. (Vagy valami, amit a könyv megpróbál happynek eladni nekünk, holott valójában nem az.)

5. Tetszési index:

66%

Nina George – Levendulaszoba

Tartalom:

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.

21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét.

Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?

(Forrás: libri.hu)

Véleményem:

Úgy kb. a regény 70-80%-áig nagyon durván le akartam húzni ezt a könyvet az értékelésemben, már fentem előre a késeimet, hogy miket fogok írni róla, pl. hogy ugyan a főszereplő a Kis érzések nagy enciklopédiáját akarta megírni, Nina George-nak viszont a Nagy érzések közhelyes gyűjteményét sikerült összeraknia…

De mire a regény végére értem, már össze tudtam szedni pár jó tulajdonságát is a könyvnek, így például:

- Nem egy szokványos, „minden jó, ha vége jó” típusú romantikus történet.

-  Lényegében a veszteség feldolgozásáról szól, hogy az ember mennyire tönkre tudja tenni a saját életét azzal, ha nem tud továbblépni a szerette halála miatt és hogy soha nem késő továbblépni.

- Ha végül mégis sikerül továbblépnie, az sem hozza vissza az elvesztegetett éveket, de ezzel tudni kell együtt élni és a hátralévő időnkből kihozni a legtöbbet, amit csak tudunk.

De a fentiek elmondhatóak mindenféle veszteségre, kihagyott lehetőségekre is, így kiterjesztően értelmezve a regény tanulságait már szerintem mindenki találhat olyan momentumot az életében, amire tudja azokat alkalmazni.

Szóval a könyv mondanivalója még úgy rendben is volt nekem. De sajnos akkor sem tudtam szemet hunyni a regény gyengeségei felett:

- A szereplők érzései eltúlzottan intenzívek benne, és emiatt nevetségesek: a főszereplő évtizedekig kínlódik a volt szerelme miatt, aztán viszont rögtön begerjed az új szomszédasszonyára, amint meglátja.

- Mindenki olyan pátoszos, nagyon fennkölten és dagályosan tudnak értekezni saját és mások érzéseiről is. Még a rádióba betelefonáló munkás is ilyeneket mond: „A gyász ilyen: kezdetben folyamatosan kísér bennünket. Ő ébreszti az embert. Egész nap megy veled, mindenhová. Megy veled az estébe, még alvás közben sem hagy békén. Fojtogat és megráz. Ugyanakkor fel is melegít. Egyszer csak el is megy, de soha nem örökre.” Roppant valószínű, hogy egy munkás így fejezi ki magát. Biztos sokat járt filozófia órára az oviban…

- Ostoba fordulatokkal van tele a regény. Ez alatt azt értem, hogy kevés fordulat van a könyvben, de azok mind rendkívül hihetetlenek. Valószínűleg akart egy kis izgalmat csempészni a művébe az írónő, de szerintem felvállalhatta volna nyugodtan, hogy ez a könyv az érzésekről szól, a veszteség-feldolgozásról és semmi másról. Vagyis a blőd cselekményszövésnél még a nulla cselekmény is jobb lett volna szerintem.

Tetszési index:

51%

Eszes Rita – Rókatündér

Tartalom:

Ha igazán szereted, elengeded?

Midori nem hétköznapi lány - persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.

Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.

Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe - és eltávolodjon Akirától.

Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.

Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?

Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?

És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

A regény Midori szemszögéből íródott, így értelemszerűen róla tudunk meg legtöbbet. A róka és ember énje közti vívódását, a szerelmét Akira iránt nagyon átérezhetően mutatja be a könyv. Ugyanakkor sokszor nem értettem Midori hisztijeit: amikor valaki a kicunékról beszélt, ő sokszor bepánikolt, hogy júj, mindjárt le fog bukni. De azért a haját úgy festette be, hogy rókafarokra hasonlítson, Reinek simán el is mondta, hogy ő kicune…

Az sem egyértelmű a regényből, hogy mi a tétje annak, hogy ő kicuneként akar élni vagy emberként, esetleg mindkettőként. Valamennyire ugyan ki lehet következtetni a könyv lezárásából, de jobb lett volna még az elején tisztázni ezt szerintem, mert úgy az olvasó jobban értette volna Midori vívódását.

A többi karakter mellékszereplő Midori mellett, de ők is viszonylag jól kidolgozott, önálló egyéniségek. Nem mindig értettem a viselkedésüket, szerintem az írónő néha az izgalmas cselekményszövés vagy egy-két tanulság levonása érdekében eltekintett attól, hogy koherensen viselkedjenek, de azért ez még nem volt nagyon zavaró.

2. Cselekményszövés:

A könyv eleje nekem jobban tetszett, itt Midori alapproblémáját ismerhettük meg (hogy ő kicune), illetve azt, hogy hogyan próbál beilleszkedni az iskolatársai közé Oszakában. A regény második fele viszont átment kalandregénybe és családi drámákba, ez így egyszerre nekem sok volt, fölöslegesnek éreztem ennyi bonyodalmat. Azt kellett volna rendesen megmagyaráznia az írónőnek, hogy miért alakult úgy Akira és Midori kapcsolata, ahogy. Nekem ez nem volt világos. A mellékszereplők túlbonyolított élete is kapott valamilyen lezárást, de engem ezek nem nagyon tudtak érdekelni.

3. Írói stílus:

Az írónő szerintem szépen és láttatóan ír, én egészen bele tudtam élni magam Midori helyzetébe. Nem tudom, mennyire hitelesen mutatja be a könyv a japánok életmódját és viselkedését, de nekem ez is érdekes volt, tetszett, hogy japán környezetben játszódik a regény.

4. Összességében:

A fölöslegesen túlbonyolított történet és az, hogy sok minden homályban marad a regény vége után is az olvasó előtt, kicsit levon a regény értékéből, de ettől még nekem nagyon tetszett, sok mindent megtudhattam ebből a könyvből a japán rókatündér tinédzserek mindennapi problémáiból.

5. Tetszési index:

89%

Louise May Alcott – Jó feleségek (Kisasszonyok 2.)

Tartalom:

Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe.

Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok”” történetének.

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Négy lánytestvér felnőtté válását mutatja be ez a könyv. Tetszett, hogy mindannyiuknak saját egyénisége volt, tetszett, hogy voltak hibáik, hogy tudtak tanulni a hibáikból. Tetszett, hogy mindnyájan maguk választották a sorsukat és nem csak sodródtak az árral, nem hagyták, hogy mások döntsenek helyettük. Szerintem az írónő nagyon jól építette fel a karaktereket, ahogy idősödtek, nem csak öregebbek, de bölcsebbek, öntudatosabbak is lettek.

2. Cselekményszövés:

A filmet láttam már régebben, így számomra nem tartogatott meglepetéseket a könyv, de szerintem egy változatos, izgalmas cselekményt épített fel az írónő. Persze nem úgy mondanám izgalmasnak, hogy tele van váratlan fordulatokkal, hanem azért lehet izgulni, hogy mi lesz a lányokkal, hogyan alakul a sorsuk, boldogok lesznek-e.

Voltak azért olyan történések a regényben, amit kicsit összeegyeztethetetlennek éreztem a szereplők jellemével, és mint ilyent nem tudtam hova tenni. De a könyv befejezése tetszett, és érdekel valamennyire az is, hogy mi fog történni a lányok gyermekeivel, úgyhogy valamikor valószínűleg sort fogok keríteni a folytatásokra is.

SPOILER: Nem értettem, hogy Beth-t miért nem viszik orvoshoz? Látják, hogy egyre rosszabbul van, aztán már haldoklik, de nem, csak ülnek mellette, szenvednek és nézik. Vagy akkoriban még nem voltak orvosok? Az első rész, a Kisasszonyok elvileg az amerikai polgárháború idején játszódott, ennek akkor az azutáni években kell játszódnia. És az Elfújta a szél is az amerikai polgárháború idején játszódott és abban szerepelt orvos. Nem értem, tényleg.

Azt sem értettem, hogy Amy miért nem ment haza, hogy elbúcsúzzon a haldokló Beth-től. Miért nem írta meg neki a családja, hogy Beth rosszul van? Mikor ők egy annyira összetartó család és annyira szeretik egymást… Miért volt fontosabb az, hogy Amy külföldön utazgasson, mint az, hogy utoljára lássa a testvérét?

Kicsit Laurie is csalódás volt nekem: miután olyan nagyon szerelmesnek hitte magát Jóba, elég könnyen átszeretett Amybe. Nem mintha bajom lenne Amyvel, csak egyszerűen furcsa volt ez a váltás.

Jóról azt gondoltam, hogy végül író lesz (nem emlékeztem a filmből, hogy az ő sorsa hogyan alakul, csak arra,hogy férjhez megy és nem Laurie-hoz), ehelyett egy fiúiskolát vezetnek a férjével. Ami tök szép és jó, csak azt hittem, komolyabban gondolja, hogy írónő szeretne lenni.

3. Írói stílus:

A tanulságokat nagyon az olvasó szájába rágta az írónő, ezt olykor azért már túlzásnak találtam, de ettől még alapvetően egy kedves, bájos történet maradt ez a könyv, amit szeretni tudtam.

Milyen tanulságokat tartogat nekünk a könyv?

- Egy anya ne csak a gyermekeivel törődjön, jusson mellettük ideje a férjére is. SPOILER: Meg az ikrei miatt sokáig hanyagolta férjét, mígnem az anyja el nem látta jótanácsokkal.

- Akinek pénze van, segítse a szegényeket. SPOILER: Laurie és Amy nagy adakozók lesznek.

- Nem szabad pénzért házasodni. SPOILER: Amy először hajlik arra, hogy a pénzéért menjen feleségül valakihez, de végül kikosarazza az illetőt és Laurie-hoz megy.

- Meghalni is lehet boldogan, még akkor is, ha fiatalon hal meg valaki. SPOILER: Beth-ről van szó. Bevallom, ez nem tetszett, ahogy ezt tudomásul vette az egész család és Beth is.

- A gyerekeknek nem szabad mindent megengedni, az apának is ki kell vennie a részét a nevelésből. SPOILER: Meg volt az engedékeny anya, férje pedig a szigorú apa, és így tudták jól felnevelni az ikreiket.

- A vénlánynak maradt nőrokonokat tisztelni kell. SPOILER: Szerintem itt az írónő magára gondolhatott, mert a regényben senki nem maradt vénlány…

4. Összességében:

Egy kedves, bájos történet volt ez számomra, ahol minden szereplő alapvetően jólelkű és törődő, legfeljebb kisebb gyarlóságaik vannak. A regény tanulságai is többnyire olyanok, amik ma is megállják a helyüket, így el is lehet gondolkodni rajtuk.

5. Tetszési index:

75%

Cecelia Ahern – Utóirat: Szeretlek!

Tartalom:

Holly Kennedy élete tündérmesébe illő: férjhez ment a gimis szerelméhez, a jóképű Gerryhez, akivel hét éve élnek boldogan Dublinban, egy pici lakásban. Egy nap azonban Gerry fejfájása elviselhetetlenné válik, és az orvosok agydaganatot állapítanak meg nála. Van-e élet Gerry után? Vannak-e hétköznapok nélküle? Hollynak ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie. Holly Gerry halála után pár hónappal meglepő módon üzenetet kap férjétől, amelyben egykori szerelme őrangyalként vezeti át a lányt az új élete felé… Sikerül-e új munkát találnia? És új szerelmet? Sikerül-e nemcsak túlélnie az életet, hanem megélni is azt az üzeneteknek köszönhetően? Kivételes tehetséggel megírt regény gyászról, barátságról és az elveszett majd megtalált szerelemről. Egyszerre megindító és felemelő.

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Nem is tudom pontosan, mi volt a bajom a karakterekkel, de valahogy egyiküket se szerettem meg.

Hollyval talán az volt a bajom, hogy úgy csinált, mintha Gerry üzenetei nélkül nem lenne képes tovább élni. De tényleg, vajon mi történt volna, ha Gerry nem üzenget neki a síron túlról, öngyilkos lett volna? Ezenkívül Holly csak magával volt elfoglalva, dagonyázott az önsajnálatban, a többi emberrel nem sokat törődött, max. olyankor, ha valami miatt beleköthetett a viselkedésükbe.

A többi szereplő igazándiból csak asszisztált Hollynak az önsajnálathoz, próbáltak segíteni neki, ezen kívül egyikükből sem emlékszem már semmire, így, hogy kb. két és fél hónappal ezelőtt olvastam a könyvet (nem kapkodtam el a kritikaírást…). Csak a Hollyhoz való viszonyuk volt fontos, hogy épp szerették vagy utálták egymást Hollyval (kiszámíthatatlan volt, hogy mikor épp melyik volt esedékes), egyébként saját személyiségük nem nagyon volt.

SPOILER: Különösen bántónak éreztem, hogy Daniel – miután kb. szerelmet vall Hollynak – rögtön visszafogadja a csalfa exét, Laurát. Korábban egy érzékeny, csalódott, kedves pasasnak ismertük meg Danielt, aztán az írónő a könyv végére idiótát csinált belőle.

Azt sem értettem, hogy miután Holly sokáig folyamatosan változtatta a munkahelyét, mert egyik sem érdekelte, végül az „álomállás” számára az lett, amiben hirdetési felületeket ad el egy reklámújságnál. És persze igaz, hogy a legtöbb ember munkája nem túl érdekes, nem igényel sok kreativitást vagy gondolkodást, miért kéne Hollynak másnak lennie? De akkor is nevetségesnek éreztem, hogy egy ilyen állástól van annyira odáig.

2. Cselekményszövés:

A cselekményt nagyjából már ismertem, mert láttam régebben a filmet, így különösebb meglepetések nem értek, bár arra nem emlékeztem, hogy Daniellel végül összejönnek-e, így némileg meglepő volt számomra, amilyen idiótán rendezte a kapcsolatukat az írónő.

Gerry és Holly kapcsolata, illetve Holly önsajnálata köré épült a könyv, előbbit visszatekintésekből, utóbbit Holly jelenéből ismertük meg. Nekem az jött le, hogy nem volt tökéletes a házasságuk, ők sem voltak azok, de mégis szerették egymást, a másik volt számukra a világon a legfontosabb. Egyedül az ő kapcsolatuk volt nekem hihető és hiteles a könyvben, a többi szereplőé nem volt ennyire felépítve. Holly önsajnálatban dagonyázásáról pedig már kifejtettem a véleményem, nem ismétlem meg.

3. Írói stílus:

Alapvetően jól ír Cecelia Ahern, de nekem túl egysíkú volt a könyv, túlságosan Hollyról szólt. Nyilván ez nem véletlen volt így, az írónő ilyenre akarta írni a regényt, de nekem ez túl egyoldalú volt, különösen, hogy Hollyt nem tudtam megszeretni. Szívesen megismertem volna jobban a többi szereplőt is. Holly helyzetébe jól bele tudtam élni magam, mert azt részletesen mutatta be a könyv, a többiek viszont teljesen mellékesek voltak.

4. Összességében:

Egyértelműen az olvasók megríkatása volt a célja ennek a könyvnek, s engem pont ezért nem tudott megríkatni.  Nagyon megható, nagyon mély akart lenni, és nekem pont ezért nem volt az. Valami egyszerűen irritált engem ebben a regényben, de nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt az.

5. Tetszési index:

65%

Téa Obreht – A tigris asszonya

Tartalom:

Egy háború pusztításaiból felocsúdó balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt, imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául az idős férfi kedvenc olvasmánya, A dzsungel könyve szolgál, valamint a „halhatatlan emberről” szóló mendemondák – ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapától. A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt el neki: a tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett, népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja indult.

Vélemény:

Nagyon régen vettem meg ezt a könyvet, akkor a címe tetszett meg, illetve hogy a Balkánon játszódik, gondoltam, akkor most végre kicsit megismerhetek olyan országo(ka)t, ami(k)ről a gimiben nem tanultunk semmit, ergo mely(ek)ről ma, vénebb fejjel se tudok kb. semmit, mert nem vettem a fáradtságot, hogy tájékozódjak.

Nos, megmondom őszintén, ebből a könyvből nem tudtam meg semmit a jugoszláv országok történelméről, így pl. a délszláv háború okairól sem és még a következményeiről is csak annyit, hogy utána országhatárok húzódtak ott, ahol korábban nem voltak és olyan emberek kezdték gyűlölni egymást, akik korábban egy nemzethez tartoztak.

De én vagyok a hülye, nem egy regénytől kéne elvárnom azt, hogy hiányos történelmi ismereteimet kipótolja, elolvashatnék pl. egy törikönyvet a témáról, de ehhez meg igazándiból lusta vagyok.

Amit ebből a könyvből megtudtam, az annyi, hogy eldugott falvakban az emberek folyton pletykálkodnak és mindenféle mendemondákban meg babonákban hisznek. Lényegében annyi derült ki, hogy az emberek ostobák. Ez nem újdonság. A legfurább az volt, hogy még az orvos Natalia is valamennyire hitt az ostoba mesékben és babonákban.

Bár a halhatatlan emberről és a tigris asszonyáról költött legendák szórakoztatóak voltak, de komolyan vehetetlenek, a regény többi része meg szimplán érdektelen volt számomra. Nagyon nehezen is értem a végére, kétszer is félbehagytam, egyszer több hónapra és inkább csak becsületből olvastam végig.

Az írónő egyébként szépen ír, valamennyire bele tudtam élni magam a történetbe, még úgy is, hogy egy csomó hülye mendemonda volt benne, a többi része pedig – ami arról szólt, hogy két orvos elutazik beoltani gyerekeket – egyszerűen unalmas volt.

Tetszési index:

55%