Tartalom:
Egy háború pusztításaiból felocsúdó
balkáni országban Natalia, a fiatal orvosnő megpróbálja feltárni nemrégiben elhunyt,
imádott nagyapja halálának rejtélyes körülményeit. Kutatásai kiindulópontjául
az idős férfi kedvenc olvasmánya, A
dzsungel könyve szolgál, valamint a „halhatatlan emberről” szóló
mendemondák – ezeket Natalia hajdani közös sétáik során hallotta a nagyapától.
A történetek közül a legkülönösebb mégis az, amelyet nagyapja még sosem mesélt
el neki: a tigris asszonyának legendája. Natalia csak úgy kaphat választ
kérdéseire, ha megpróbálja megismerni és megérteni azt a távoli, elfeledett,
népi hiedelmekkel és babonákkal teli világot, amelyből nagyapja indult.
Vélemény:
Nagyon régen vettem meg ezt a könyvet, akkor a
címe tetszett meg, illetve hogy a Balkánon játszódik, gondoltam, akkor most
végre kicsit megismerhetek olyan országo(ka)t, ami(k)ről a gimiben nem tanultunk
semmit, ergo mely(ek)ről ma, vénebb fejjel se tudok kb. semmit, mert nem vettem
a fáradtságot, hogy tájékozódjak.
Nos, megmondom őszintén, ebből a
könyvből nem tudtam meg semmit a jugoszláv országok történelméről, így pl. a
délszláv háború okairól sem és még a következményeiről is csak annyit, hogy utána
országhatárok húzódtak ott, ahol korábban nem voltak és olyan emberek kezdték gyűlölni
egymást, akik korábban egy nemzethez tartoztak.
De én vagyok a hülye, nem egy
regénytől kéne elvárnom azt, hogy hiányos történelmi ismereteimet kipótolja,
elolvashatnék pl. egy törikönyvet a témáról, de ehhez meg igazándiból lusta
vagyok.
Amit ebből a könyvből megtudtam,
az annyi, hogy eldugott falvakban az emberek folyton pletykálkodnak és
mindenféle mendemondákban meg babonákban hisznek. Lényegében annyi derült ki,
hogy az emberek ostobák. Ez nem újdonság. A legfurább az volt, hogy még az
orvos Natalia is valamennyire hitt az ostoba mesékben és babonákban.
Bár a halhatatlan emberről és a
tigris asszonyáról költött legendák szórakoztatóak voltak, de komolyan
vehetetlenek, a regény többi része meg szimplán érdektelen volt számomra.
Nagyon nehezen is értem a végére, kétszer is félbehagytam, egyszer több hónapra
és inkább csak becsületből olvastam végig.
Az írónő egyébként szépen ír, valamennyire
bele tudtam élni magam a történetbe, még úgy is, hogy egy csomó hülye
mendemonda volt benne, a többi része pedig – ami arról szólt, hogy két orvos elutazik
beoltani gyerekeket – egyszerűen unalmas volt.
Tetszési index:
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése