Rhys Bowen - Holttest a fürdőkádban

Tartalom:

1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik.

A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:

életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,

belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,

inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,

a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.

De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.

Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet - ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Ez a könyv kriminek hihetetlenül rossz szerintem - viszont ha másként tekintünk rá, akkor elég szórakoztató tud lenni.

Georgie igen mulatságosan mutatta be, hogy milyen elszegényedett nemesi család tagjaként élni a mindennapokat. Fiatal, szingli nőként a fő problémája az, hogy elérje, ne adják hozzá egy halszájú román herceghez feleségül, illetve ne kelljen udvarhölgyként élnie valahol a világ végén. No meg persze az, hogy önálló életéhez biztosítsa a pénzügyi fedezetet - saját keze munkájával.

A gyilkosság majdnem a könyv felénél történt csak meg, de engem ez egyáltalán nem zavart, annyira lekötött Georgie szokványosnak nem mondható életmódjának megismerése, és pláne a stílus, ahogy Georgie ezt előadta. Bár azt nem tudom, mennyire hiteles ábrázolása volt ez a brit arisztokráciának, de nekem ettől még tetszett.

Viszont a krimi szál teljesen kiszámítható volt: egyetlen embernek volt csak indítéka a könyvben a gyilkosságra (már persze Georgie-t és a féltestvérét leszámítva, de ők nem lehettek) és ő is volt a tettes. Bevallom, kicsit értetlenül állok így utólag azelőtt, hogy még csak kísérletet se tett az írónő arra, hogy mást is komolyan gyanúba keverjen. Azért egy darabig én azt hittem, hogy végül más lesz a gyilkos, mert nem akartam elhinni, hogy ez a sztori ennyire bugyuta. (Nem tudom, mit vártam, hiszen ez nem egy Agatha Christie...) Így végül csak a könyv vége felé - kicsivel a gyilkos lelepleződése előtt - ismertem be magamnak, hogy de, ez mégis ennyire egyszerű. És addig végül is valamennyire izgultam, hogy ki a tettes (igen, ez az önmegtévesztés csodája...)

Azt tudom mondani összességében, hogy aki jó krimire vágyik, az ne ezt olvassa, de aki egy laza, szórakoztató, humoros könyvet olvasna, az megpróbálkozhat vele. Ugyan nem vagyok benne biztos, hogy mindenkinek bejön ez a fajta humor, de azért szerintem egy próbát megér.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Georgie két udvarlója Tristram és Darcy volt, s bár én bevallom, olykor kevertem őket - mindkettő annyira jól nevelt és udvarias volt, és más jellemzőjük nem is nagyon volt -, viszont potenciális gyilkosként csak egyikük esett számításba: az aki ugyanabban a végrendeletben szerepelt örökösként, mint az áldozat és Georgie - vagyis Tristram. Egy jó darabig azt gondoltam az indítékának, hogy Georgie-t akarta gyilkossági gyanúba keverni, mert mondjuk van olyan angol törvény, ami szerint az, akit gyilkosságért elítéltek, nem örökölhet vagy ilyesmi. De aztán a könyv végén kiderült, hogy az áldozat is örökölt volna, szóval a fő indítéka ez lehetett, Georgie-t meg a testvérét pedig talán csak poénból keverte gyanúba (ez nem derült ki igazán). Ráadásként még többször megpróbálta Georgie-t is eltenni láb alól, hogy az olvasó teljesen biztos lehessen benne, hogy ő a tettes és az indítéka az, hogy mindent ő akar örökölni egyedül.

Ami viszont már fájt, hogy a regény végén az volt a "csattanó", hogy mindenki jelmezt öltött és Georgie azt hitte, Darcynak meséli el, hogy rájött, Tristram a gyilkos, holott Tristram volt a jelmezbe bújva, s ekkor még egyszer és utoljára megpróbálta megölni Georgie-t. Ez annyira sablonos volt, hogy már nem tudtam elnézni az írónőnek, remélem, a többi könyve ennél legalább kicsivel ötletesebb.

Az viszont tetszett, hogy a potenciális örökhagyó a könyv végén csodával határos módon felgyógyult, így végül senki sem örökölt semmit. Egy olyan befejezés, amiben Georgie nyakába szakad egy vagyon, engem nagyon lehangolt volna, Georgie ugyanis gazdag lányként biztos nem lenne már annyira szórakoztató, mint szegényként.

Tetszési index:

75%