Rosamunde Pilcher - Tengerparti románc

Tartalom:

Prue intelligens, művészi hajlamokkal megáldott, független nő, valami mégis hiányzik az életéből. Erőszakos anyja egy rossz házasságba akarja kényszeríteni, ezért Prue elmenekül Londonból, hogy különc, bohém nagynénjénél keressen menedéket a gyönyörű Cornwallban. A lány véletlenül ismerkedik meg Daniellel, a vonzó, fiatal művésszel. Pár napot töltenek együtt, mégis legyőzi őket a szerelem, de valami nyugtalanító árnyék vetül kettőjük bimbódzó kapcsolatára, egy súlyos árnyék a múltból, aminek utána kell járniuk. Rosamunde Pilcher regényeit olvasva érzelmes világba lépünk, melyet olyan karakterek népesítenek be, akiket rögtön a szívünkbe zárunk. Pilcher őszinte, érzelmes és mindenekelőtt olvasmányos regényeivel negyven országban boldogítja rajongóit.

(Forrás: libri.hu)

Vélemény:

Kíváncsi lettem, hogy milyenek lehetnek Rosamunde Pilcher romantikus történetei, és próbaképpen ezt a rövid írását olvastam el. Ez alapján megállapíthatom, hogy Pilcher szép, választékos stílusban ír és itt a karakterei is viszonylag jól kimunkáltak voltak. Viszont ez a történet egyrészt igen egyszerű volt, másrészt túl gyorsan melegedtek össze benne a szereplők, ami nekem nem volt hihető, és hát a végkifejlete is előre borítékolható volt. De ezek talán a könyv rövidségéből szükségszerűen következő jellemzők, valamikor elolvasom egy nagyobb lélegzetű írását is, könnyen lehet, azokban jóval összetettebb cselekményt és emberi kapcsolatokat tud felmutatni az írónő.

Összességében azt mondanám, hogy ez egy olvasmányos, kedves, szépen megírt, kis romantikus történet, ami várhatóan semmi maradandó nyomot nem hagy majd bennem.

(Csak mellékes megjegyzés: Nem értettem, hogy a sirályok hogyan kaphatnak fel rögtön minden kaját, ami ebben a könyvben leesik a földre. Ennyire szelídek? Vagy ennyire éheznek? Ez fura volt.)

SPOILERES VÉLEMÉNY (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket):

Charlotte rajztudásából és abból, hogy Danielnek viszonya volt sok évvel korábban a kislány anyjával, tudni lehetett igen hamar, hogy Daniel Charlotte apja. Úgyhogy amikor kiderült, hogy tényleg az, nem mondanám, hogy váratlan fordulatot vett a könyv. Viszont én egy darabig komolyan elhittem, hogy az apaság elől megfutamodott Daniel nem fog visszatérni a kislányhoz és Prue-hoz. Bírtam volna egy ilyen befejezést, mert ez tényleg váratlan lett volna. De sajnos aztán az írónő csak beleerőltette a happy endet.

Az nekem nagyon fura volt, hogy Daniel és Prue pár nap alatt egymásba szeretnek. A könyv egyes szám első személyben íródott Prue szemszögéből, viszont én egyáltalán nem éreztem rajta, hogy ő nagyon szerelmes lenne, túl józan hangvételben nyilvánult meg végig. Azt se értettem, hogy Charlotte miért kezd el ragaszkodni a vele nem túl barátságos Danielhez. Csak mert mindketten szeretnek rajzolgatni? A legdurvább viszont az volt, hogy a kislányt az anyja és a nagyanyja is képes volt magára hagyni és lepasszolták volna a szomszédnak. Biztos vannak ilyen emberek a valóságban is, de azért ez elég hihetetlen volt. No de szerencsére Daniel a végén visszatért és úgy döntött, végre felnőtt emberként (ennek keretében apaként) kezd viselkedni, hurrá! És hogy teljes legyen a happy end, gyakorlatilag Prue-t is megkéri, hogy legyen a felesége. Ez már egy kicsit azért sok volt nekem.

Tetszési index:

70%