2016. augusztus 6., szombat

Andy Weir – A marsi

Előzmények: Előbb láttam a filmet, illetve egy barátnőm is ajánlotta a könyvet, ezután szereztem csak be a könyvet. A filmben tetszett a humora és a látványvilága, de voltak kétségeim, hogy ez könyvben is működhet és nem fogom-e unni az első 15 oldal után.

Tartalom: Mark Watney asztronauta egyedül marad a Marson, miután egy homokvihar miatt meg kell szakítaniuk küldetésüket és a csapat többi tagja visszaindul a Földre. Természetesen nem szándékosan hagyják ott Markot, azonban az egyetlen alkalmatosság (MFE – marsi felszálló egység), amivel elhagyhatják a bolygót, egy homokvihar miatt dőlni kezd és mindenképp el kell indulniuk. Mark viszont – az MFE felé menet – megsérül és elsodródik társaitól, akik azt hiszik, hogy meghalt, ezért elindulnak nélküle. A könyv azt mutatja be, hogy hogyan éli túl a marsi megpróbáltatásokat Mark (pl. hogy kevés az élelme, illetve a különböző meghibásodásokat). Látjuk közben azt is, hogy a NASA-nál rájönnek, hogy Mark életben maradt, és hogy miként próbálják megmenteni.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdést.) Mivel nem tud kommunikálni a Földdel (a leszakadó és messzire repülő kommunikációs tányér sebesítette meg korábban), Mark terve kezdetben az, hogy a 4 év múlva érkező következő marsi expedíció helyszínére fog eljutni, és majd velük utazik haza a Földre. Ahhoz, hogy ezt elérje, két problémát meg kell oldania: nincs 4 évre elegendő élelme, illetve a majdani expedíció helyszíne, ahová el kell jutnia, kb. 3200 km-re van a saját pozíciójától és a marsjárókat nem ilyen távolságok megtételére tervezték, nincs bennük sem elég „kakaó” ehhez, sem elég levegő. Az első probléma kezelésére burgonyát kezd termeszteni a marsi homokban (némi földi talajt hozzákeverve), melyet hogy úgy mondjam „természetes” adalékokkal trágyáz meg. A marsjáró menetidejét úgy növeli meg, hogy magával viszi a napelemeket, a fűtést pedig egy kis plutóniummal oldja meg, és így már el tud jutni a „Pathfinderhez”, egy korábban a Marson hagyott szondához. Ennek a megbuherálásával pedig végre tud kommunikálni a Földdel, így kap segítséget ahhoz,hogy hogyan alakítsa át úgy a marsjárókat, hogy képes legyen megtenni a 3200 km-es utat. A technikai részleteket nem írnám le, főként mert a nagyját úgyse értettem igazán, akit érdekel, olvassa el. Közben történnek kisebb malőrök, pl. Mark felrobbantja a Lakot (igen, ebben lakik), de az akkor még nem lyukad ki szerencsére, azonban a Lak anyagának elhasználódása miatt később mégis kidurran, így Mark növényei elpusztulnak. Így bizonyossá válik, hogy nem fog tudni 4 évre elegendő burgonyát termelni. Ezért a NASA ellátmányszondát akar küldeni, ami azonban technikai hiba miatt lezuhan. Ezután Mark csapatának többi tagja (élükön Lewis parancsnokkal) úgy dönt, hogy majd ők felszedik Markot, közben ők ugyanis még nem értek vissza a Földre, tesznek egy kört (vagy inkább félkört) a Föld körül s elindulnak vissza. Hogy legyen még egy kis bonyodalom: Mark elbarmolja a kommunikációt, így már nem tud beszélni a Földdel. Milyen mázli, hogy előtte már lefixálták, hogy mikorra kell az MFE-hez érnie, amivel majd fellövik az űrbe, az addigra odaérkező társai pedig majd „elkapják” és az űrhajóra viszik. Mark így egyedül oldja meg a marsjárók átalakítását, majd elindul. Menet közben lesz még egy kis porvihar, egy borulás a marsjárókkal, de végül szerencsésen és időben megérkezik a találkozóhelyre. Azt hiszem, nem lövök le nagy poént, ha elárulom: igen, megmentik.

Vélemény: Állítólag a könyv tudományos részei (Marknak mindenről pontos számításai vannak, igaz, ezekbe néha hiba csúszik) igen hitelesen vannak megírva. Bevallom ezzel én nem foglalkoztam, hogy leellenőrizgessem, hogy jól számol-e Mark, stb., de laikusként hitelesnek tűnt. De a könyv nem ezért volt igazán szórakoztató, hanem Mark előadásmódja miatt (lényegében az ő naplója a könyv), mindenhez humorosan áll hozzá, ha épp azt gondolja, hogy túlélheti ezt a marsi kalandot, akkor azért, ha meg épp úgy áll, hogy tuti meg fog halni, akkor meg kíméletlen önkritikával és öniróniával mutatja be, hogy mit b*szott el (ez Mark szóhasználata!) és miként fog elpatkolni. A filmben nem találtam hitelesnek, hogy Mark hogyan tud folyamatosan ilyen „Humor Gyuri” maradni, másfél évet tölt a Marson, tök egyedül, kellene, hogy legalább néha kétségbe essen. De a könyv ad erre egy magyarázatot. Mikor Mark a Pathfinderrel végre tud kommunikálni a Földdel, elvonul a Lakba és percekig sír. Aztán rájön, hogy óvatosabban kell bánnia a „kínos pillanatai” naplózásával, még a zokogásáról szóló részt is törölné, csak nem jön rá, hogyan lehet. Én ezért eztán úgy vettem, hogy a naplója egy öncenzúrázott, hurráoptimizmussal feltuningolt és alapvetően a jövendő olvasóközönségének összeállított írás. Bár poén jelleggel, de van több utalás is rá, hogy híres szeretne lenni (mert akkor buknak majd rá a nők!), és úgy tűnik, ő ehhez szükségesnek tartja, hogy végig a tökös csávót adja. És így is tesz. De nem is baj, mert ez a könyv így szórakoztató, így olvastatja magát. Ha az lenne leírva, hogy Mark minden másnap a sarokba kuporodva zokog, hát az nem lenne túl szórakoztató, tán végig se olvastam volna a könyvet.

SPOILERES VÉLEMÉNY: Fentebb azt írtam, a tudományos részeket én nem ellenőrizgettem, laikusként olvastam csak, na de akkor is: hogy dőlhet el a könyv legelején az MFE egy kis homokvihartól??? Érthetetlen, hogy a NASA-nál (ahol egy rakás zseni dolgozik) ezzel nem számoltak. Ugyanígy nem értem, hogy az ellátmányszonda fellövése előtt hogyhogy nem számoltak azzal, hogy a küldött kaja halmazállapotot vált (szétfolyik) a fellövéskor jelentkező erőhatások következtében. Oké, sietniük kellett, hogy még azelőtt odaérjen a szonda, hogy Mark éhen halna, de akkor is… Meg amikor a légzsilipen lévő kis lyukat a tenyerével próbálja betapasztani Mark… Hát ez az a módszer, amivel én próbálkoznék, Marktól ennél többet várnék… Persze aztán rögtön kitalál jobb megoldást, de ez akkor is fura volt. De persze ezektől függetlenül még nagyon tetszett a könyv. A könyv végén bevallom, én jót nevettem. Mark lenyom egy dumát, hogy mennyien összefogtak azért, hogy őt megmentsék és hogy a lelke mélyén minden ember jó és segítőkész, satöbbi, aztán közli a - nem túl jó - egészségi állapotát, illetve hogy úgy bűzlik, mint „egy pár izzadt zokni, amire rászart egy görény”. Még a zárszó is olyan „Markos”...

Tetszési index:
85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése