2016. augusztus 3., szerda

Jeff VanderMeer – Fantomfény (Déli Végek-trilógia 3.)

Előzmények:
A trilógia első két része az „Expedíció” és a „Kontroll”, a róluk írt kritikáimat elolvashatjátok az előző két bejegyzésemben. Nem kaptak túl fényes értékelést tőlem, és hát nem akarok zsákbamacskát árulni, ez a harmadik rész se fog.

Tartalom:
Az előző kötet végén a Déli Végeket bekebelezte az X Térség. E befejező részből megtudjuk, hogy miként alakult ki az X Térség, s hogy megfékezhető-e a terjedése. E kötet megmutatja továbbá, hogy mi lesz a sorsa az első rész biológusának és pszichológusának, a második kötetből megismert Kontrollnak, a biológus másolatának (itt már a neve Szellemmadár), valamint Grace-nek, a Déli Végek igazgatóhelyettesének, vagyis itt érnek össze a szálak.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Váltakozó nézőpontokból íródott a harmadik kötet, s egyúttal különböző időpontok közt is ugrálunk. Először a pszichológusnál (a Déli Végek igazgatójánál) vagyunk, aki épp haldoklik az X Térségben, a biológus faggatja arról, hogy milyen információkat titkolt el előlük, aztán az igazgató meghal, felfelé száll és hangok vallatják.

A világítótorony őre, Saul Evans reggel kedvese, Charlie mellett ébred. Meglátogatja a Tudomány és Transzcendencia Brigád (TTB) két tagja, Henry és Suzanne, akik a világítótoronyban mérnek és kutatnak. A világítótorony lencseszerkezetét – amivel a jelzőfény állítható be – is vizsgálják. Saul sötétnek tartja őket és idegesítik. Nekiáll kerti teendőinek, mikor megjelenik Gloria, egy határozott, sokat kérdezősködő kislány. Saul a világítótorony mellett, a fűben észrevesz egy csillogó tárgyat, odanyúl, mire az megszúrja, de nem sebzi meg. Saul furcsán érzi magát egy pillanatra. A csillogó tárgy eltűnik. Később Saul rájön, hogy a brigádosok megrongálták a lencseszerkezetet.

 Szellemmadár és Kontroll az X Térségben bolyong. Kontroll lázas lesz, s kezdi érezni magában a ragyogást, lassanként ő is átalakul. Szellemmadár a biológus másolatának tartja magát, s azt reméli megtudni az X Térségben, hogy ki is ő. Emlékezni kezd, eszébe jut a múltja – a biológus múltja – odáig, hogy a Mászó megvizsgálta és lemásolta. Szellemmadár a biológus – vagyis saját maga – sok korábbi döntésével nem ért egyet.

Az igazgatót a Déli Végeken mindenki Cynthiának ismeri, de régen Gloriának hívták, s a világítótoronyhoz közel lakott, sokat beszélgetett Saul Evansszal. Az igazgató elmondja Grace-nek,hogy be akar szökni az X Térségbe. Whitbyt is vinni akarja magával, a férfi boldogan vállalkozik rá. Az X Térségben rögtön a „torony”-hoz mennek, ami lélegzik. A belsejében megtalálják a Mászót, a lényben az igazgató Saul Evansra ismer. A Mászó azt mondja neki, hogy nem lenne szabad itt lennie.

Kontroll vágyik Szellemmadárra, de a nő távolságot tart. Szellemmadár szerint az X Térséget egy annyira intelligens létforma hozta létre, aminek a szemében az emberiség valamennyi kütyüjével együtt végtelenül primitív, s ami manipulálni tudja a génkészletet, és mindent lát. Látnak egy, az égen tekergő jelenést.

Sault Gloria győzi meg arról, hogy menjen el orvoshoz, a kislány szerint a férfi megváltozott. Az orvos annyit állapít meg, hogy kicsit magas a vérnyomása és hőemelkedése van, más rendellenességet nem talál. Saulnak különös hallucinációi lesznek (vagy tényleg megtörténnek, ki tudja).

Kontroll és Szellemmadár az X Térségben összetalálkozik Grace-szel. Grace úgy érzi, Kontroll magukra hagta őket, mikor az X Térség bekebelezte a Déli Végeket. Grace azt állítja, hogy fejbe lőtte az igazgatót (illetve vélhetően annak másolatát). Grace szerint már nem lehet átkelni a határon, nincs számukra kiút az X térségből. Grace azt állítja, három éve van az X térségben. Kontrollék számára még csak pár hét telt el azóta, hogy az X Térég elnyelte a Déli Végeket. Az X Térségben gyorsabban telik az idő. Grace odaadja Szellemmadárnak a biológus végrendeletét.

A biológus sok évig élt az X Térségben, társául szegődött egy különös bagoly. A benne lévő ragyogást önkínzással szorítja vissza, ezért nem alakul át. A bagoly megöregszik, elpusztul. A biológus végül úgy dönt, felhagy az önkínzással.

Szellemmadár arra a következtetésre jut, hogy nem a Földön vannak. Az X  Térség organizmusai földinek álcázzák magukat, de mi lehet a céljuk? Kontroll szerint ki akarják pusztítani őket. Grace szerint a viselkedésből nem lehet egyértelműen következtetni a célra. Kontroll kiborul, Szellemmadár megöleli. Megjelenik a biológus, egy hatalmas tengeri szörny képében. Szellemmadár megérinti őt, kapcsolat alakul ki köztük. A biológus és Kontroll lemegy a „torony” mélyére, ott a Mászó szörnyként jelenik már meg, korábban a világítótorony őre arcának felöltése is csal álca lehetett, ahogy most a szörnyábrázat az. Szellemmadár megérinti a Mászót. Egy meteorzáport lát, ami a Földtől távol elpusztított egy bioszférát. Egy élőlény apró darabokra szakad, szétszóródik az űrben, és mielőtt feltámadna, egy világítótorony jelzőfényének lencséjébe szorul. Aztán magukhoz térnek, és elkezdik végezni a feladatukat, ami azonban immár értelmetlen, mert a faj, ami értelmet adott az X Térségnek, már kipusztult. Látja a határnak ugró fehér nyulakat, ahogy eltűnnek és felbukkannak valahol máshol. Látja, érzékeli a szellemeket, tengeri szörnyeket. Nagyon sok világot lát. Grace hátba lövi Szellemmadarat, ő azonban nem sérül meg. Grace elmenekül. Kontrollnak nyoma veszik.

Kontroll érzi, hogy átalakul, a ragyogás betölti, már nem teljesen emberi lény. A Mászó fájdalmat okoz neki, de Kontroll érzi, hogy nem szándékosan teszi. Kontroll egyre mélyebbre ereszkedik. Beugrik a fénybe.

Saul egyre többet hallucinál/egyre több furcsa jelenséget tapasztal. Érzi, hogy valami ki akar törni belőle, gyengül. Végül feladja a küzdelmet.

Szellemmadár és Grace elhagyják a tornyot. Szellemmadár látta Kontrollt lemenni a mélybe, a Mászó visszahúzódott, utána gyenge földrengés volt. Szellemmadár szerint Kontroll változtatott valamit az X Térségen. Elmennek a Déli Végek épületéhez, Szellemmadár úgy látja, hogy az lélegzik. Embereket nem találnak, de nem is keresnek túlélőket. Kavicsokat dobálnak, hogy megtalálják a határt.

Az igazgatót kivallatta az X Térség, s ez békével tölti el. A földön hever a hullája, a Saulhoz írt levele a vízen hánykolódik. Fentről utoljára végignéz a világon. Aztán már nincs sehol. És mindenhol van. A Saulnak írt levelével végződik a könyv, ebben leírja, hogy nem Saul hibája, nem ő idézte elő, és hogy nehéz lesz elfogadnia ezt az új világot, azt sem tudja képes-e rá. És hogy soha nem felejtette el Sault.

Vélemény:
E kötet – az előző két résszel szemben – váltogatja a nézőpontokat, így sokkal változatosabb a szöveg, ugyanakkor mozaikosabb is. Érdekes színfolt volt a világítótorony őre, Saul, a többi karaktert már úgyis kicsit untam (Kontrollt és a biológust nagyon).

Viszont az az igazság, hogy a szereplőkről alig tudunk meg olyan információt, ami ne lett volna részben-egészben elkotyogva már az előző két kötetben. Az X Térséggel kapcsolatban pedig annyira kevés dologról lebben fel a fátyol és annyira kidolgozatlan a háttérsztorija, hogy az már dühítő. Komolyan felhúztam magam a könyv elolvasása után, ezért jó sokáig halogattam is ennek a kritikának a megírását. Most már nem vagyok annyira pipa miatta, de ettől még nem lett jobb a könyv sajnos.

Az, hogy az X Térségről nem tudunk meg semmi pontosat, egyébként azért bosszantott olyan nagyon, mert az első két kötet végig csak arról szólt, hogy mindenféle elméletet felállítanak az X Térséggel kapcsolatban, és ha egy sorozat ennyire egy dologra fókuszál, akkor az utolsó kötetnek egyszerűen illene valami értelmes magyarázattal lezárnia a dolgot. De ez a könyv igazándiból csak sok misztikus rizsa, kevés lelkizés és semmi több.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Az 1. kötetben a pszichológus (aki, mint a 2. részben kiderül, a Déli Végek igazgatója) haldoklás közben azt magyarázza a biológusnak, hogy soha nem lett volna szabad az X Térségbe menniük, és hogy ez az egyetlen, alapvető igazság. Nos, a trilógia elolvasása után én is arra jutottam, hogy ez az egyetlen, alapvető igazság ezzel a sorozattal kapcsolatban. Ugyanis ha ők nem mennek az X Térségbe, akkor nekem se kellett volna ezt a három könyvet elolvasni… Viccet félretéve és a történet szempontjából értékelve a pszichológus kijelentését, úgy is azt kell mondanom: igaza volt. A sok erőfeszítés az X Térség megértésére és megfékezésére teljesen haszontalan volt, mivel azt nem lehet megállítani vagy korlátok közé szorítani és az utolsó könyv végkicsengése alighanem az, hogy ez jól is van így. De ha mindezt már az 1. kötet 117. oldalán megtudjuk a pszichológustól, akkor alighanem érthető, hogy engem bosszant, hogy még két és fél könyvet el kellett olvasnom hozzá, hogy az utolsó kötet utolsó soraiban megint megtudjuk ugyanezt… Egyébként megint a pszichológustól.

Általában véve is az volt a bajom ezzel a kötettel, hogy alig tudunk meg valami újat az előző két részhez képest, helyette van sok misztikus blabla és némi lelkizés. Például Saulról csak annyi újdonságot tudunk meg, hogy meleg (és mennyire boldog Charlie-val), valamint hogy az szabadította el az X Térséget, hogy ő megszúrta az ujját valamivel. (Az, hogy korábban lelkipásztor volt, és hogy ő a Mászó, itt is kiderül, de ezeket már tudtuk az első két kötetből.) De nem tudjuk meg, miért ő lett a Mászó (már ha tényleg ő az), mi a szerepe, és mi a jelentősége annak a szövegnek, amit a „torony” falára ír. Sajnos a többi karakterről még ennyi új információhoz se jutunk.

Igazándiból tartalmatlan ez az utolsó kötet. Kapunk egy meglehetősen zavaros magyarázatot az X Térség keletkezésére, és a könyv utolsó soraiban megkapjuk az arcunkba az igazgatótól azt a konklúziót, hogy el kell fogadni ezt a megváltozott világot. De hogy miért kell, azért mert ez van, ha tetszik, ha nem, vagy mert ez egy jobb világ, mint a régi, azt már nem osztja meg velünk. Mindenki gondolhat azt, amit akar. Így én akkor azt gondolom, hogy ez egy jobb, egészségesebb világ lesz, mint a régi, ahol az ember emberként már nem lesz jelen, hanem (átalakulva különböző lényekké) integrálódunk a természetbe, s éppen ettől lesz ez egy jobb világ, mert az ember már nem pusztítja azt. De ehhez a tanulsághoz kicsit fölöslegesnek érzek három könyvet elolvasni, egy is elég lett volna.

És akkor végezetül felsorolok néhány dolgot, ami nem derül ki a könyvből, pedig szerintem nem ártana:
1. Mi lett az 1. kötetbeli antropológussal és geodétával? (Merthogy a 2. kötetbeli visszatérők nyilvánvalóan nem ők maguk, hanem a másolataik.) Az X Térségben semmi nem hal meg, így ők se. És tulajdonképpen azt se tudjuk meg, hogy a pszichológussal (igazgatóval) mi történik (száll felfelé –hova? és suttogó hangok vallatják közben – de kik ők?).
2. Azt hittem, a biológus férjéről talán megtudunk valamit még a későbbi kötetekben, esetleg valamilyen formában kapnak egy új esélyt a biológussal, hogy egymásra találjanak. (Azt, hogy esetleg bagoly képében visszatért a férje, s a biológus mellé szegődött, nem tartom második esélynek.)
3. A 2. kötetben felmerül, hogy két különböző erő hozhatta létre az X Térséget és a határát, ez az elmélet sem igazolást, sem cáfolatot nem nyer, sőt szó sem esik róla ebben a könyvben.
4. Mivé lesz Kontroll pontosan a könyv végén? (Egyébként ebben a könyvben Kontroll annyira súlytalan karakter, hogy nem is értem, miért kellett egy egész kötetet – a másodikat – köré építeni.)
5. Nem tudjuk meg, mi lett a határátkelő nyulakkal. Ezt különösen sérelmezem, mert a 2. részben olyan részletesen volt taglalva a határátlépésük, és ki volt emelve az is, hogy ezután nincs nyomuk az X Térségben, plusz a 2. kötet borítóján is nyúl van, hogy azt hittem, valami irtó nagy jelentőségük lesz a befejező részben. Mondjuk belőlük alakul ki az embernyúl faj, ami képes lesz kapcsolatot teremteni az X Térséggel, vagy valamelyik másik fajjal kereszteződnek, pl. tigris, és a tigrisnyulak megbosszulják az embereken, hogy deportálták őket. Vagy ilyesmi. Szerintetek hány szó esik a nyulakról a könyvben? Van egy félmondat – miután Szellemmadár megérinti a Mászót –, hogy a nő látja a nyulakat, ahogy eltűnnek, aztán felbukkannak valahol máshol. Hát kösz, ezért igazán érdemes volt ezt az egész nyúlmizériát kitalálnia az írónak…
6. Nem tudjuk meg, hogy pontosan milyen jövő vár az X Térségre, az emberiségre, a Földre. (Minden kérdésemre nem reméltem választ kapni, de itt annyira nincs válasz semmire, hogy az borzasztó.)
És részemről ennyi, már így is több időt/szót vesztegettem erre a sorozatra, mint amennyit érdemelne.

Tetszési index:

40% (Főként a sorozat hossza miatt – ez a sztori nem ért meg három könyvet –, illetve a blőd és kidolgozatlan X Térség eredettörténetért jár ilyen rossz pontszám neki.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése