2017. január 23., hétfő

Gillian Flynn – Holtodiglan

Előzmények:
Láttam anno a filmet moziban és annak hatására egyszer már nekikezdtem a könyvnek is, de akkor valahogy nem kötött le annyira, hogy el is érjek a végéig. Most viszont nekiugrottam még egyszer, és ezúttal érdekelt annyira az a plusz tartalom, amit a könyv tudott adni a filmhez képest, hogy végig is olvassam. (Egyébként a film is jó volt szerintem.)

Tartalom:
„Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.
Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?
Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról.” (Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Erről a könyvről nagyon nehéz spoilermentesen írni, de azért megpróbálok. Szóval ez a könyv számomra elsősorban nem krimi vagy thriller volt, hanem lélektani regény. Amy és Nick nézőpontjait mutatta be, hogy mennyire másként élték meg házasságuk megromlását, hogy miként látták az okokat, ami ehhez vezetett. Látjuk, hogy mennyire különbözőek ők, de ugyanakkor sok mindent hasonlóan is látnak.
Olvastam olyan kritikát a neten, hogy ebben a könyvben milyen erős a társadalomkritika, s hogy a szereplők lényegében e társadalomkritika kinyilvánításának eszközei, eltúlzottak, karikatúrák. Én is látok társadalomkritikát, párkapcsolati kritikát a könyvben, de én ettől még „elhittem” a főszereplő házaspárt, nyilvánvalóan nem szokványos emberek ők, de szerintem akár létezhetnének is, nekem nem voltak annyira eltúlzottak, hogy ne tudjam elhinni őket.
E könyv betekintést ad abba, hogy mi mindentől lehet elcseszett egy párkapcsolat, mert felvonultat mindent, ami tönkretehet egy párkapcsolatot: megfelelési vágyat, hatalmi harcot, közönyt, tanácstalanságot, kiábrándulást, haragot, gyűlöletet, megcsalást, manipulációt. Sötét képet fest a párkapcsolatokról, az ember utálja olvasni, mert nem csak azt mutatja meg, hogy mi ronthat el egy párkapcsolatot, hanem megmutatja azt is, hogy mivé tesz egy ilyen kapcsolat. Mássá a nőt, s mássá a férfit, de mindkettejükből a legrosszabbat hozza ki.
S bár tetszeni éppen nem tetszik, amit olvasunk, az igazságtartalma nehezen vitatható. Sok olyan kapcsolat van, ahol az egyik fél manipulálni akarja a másikat, hogy az neki tetszően viselkedjék, ahol legalább az egyik fél másnak tetteti magát, mint aki, ahol a kedves valós személyiségének megismerése kiábrándulást szül, a kiábrándulás elhidegülést, az elhidegülés megcsalást stb.
Bravúros a könyv felépítése is (részletesebben ezt a spoileres részben fejtem ki), három részre van tagolva a regény, és mindegyik rész ennek a furcsa kapcsolatnak, s Amynek és Nicknek más-más oldalát mutatja meg. Zseniális benne minden kis részlet, például Amy feladványai, s bár értetlenül és döbbenten állunk a könyv végkifejlete előtt, még az is meg van magyarázva, hogy miért ez és csak ez lehetett a vége ennek az egésznek.
A mellékszereplők, Amy és Nick szülei, Nick testvére, Go szintén jól kidolgozottak, általuk érthetőbb, hogy miért lett Amy és Nick olyan, amilyen.
Szóval le a kalappal az írónő előtt, mert ez mestermunka volt. Már ki is néztem magamnak a „Sötét helyek” című könyvét, amit mindenképp el fogok olvasni valamikor. (Sajnos túl sok jó könyv van most nálam, így egyelőre nem tudom, mikor fogok tudni sort keríteni rá.)
Még a címről egy gondolat: szerintem a magyar cím egyszerűen zseniális, az eredeti angol (Gone Girl) elég semmitmondó. Viszont a „Holtodiglan” cím… Bár kezdetben csak baljóslatúnak tűnik, a könyv elolvasása után már tudjuk: maró gúny is van ebben a címben.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Elsőként a könyv szerkezetére térnék ki. Az első részben azt követhetjük végig Nick szemszögéből, hogy miként élte meg Amy eltűnését és az azt követő napokat, s ez Nicket érzéketlennek mutatja, aki sokszor bevallja az olvasónak, hogy most épp megint hazudott a rendőrségnek valamiről. Nick sokáig hallgat arról is, hogy szeretője van. Minden, de minden bűnösnek mutatja. Ezzel párhuzamosan olvassuk Amy naplóbejegyzéseit, melyet a Nickkel való megismerkedéséről és az azt követő évekről írt, a kezdeti mámoros szerelmet, majd a férje megváltozása miatti neheztelést, s végül a Nicktől való félelmét. S ezek a naplóbejegyzések is teljesen hihetőek, s ezek is abszolút Nick bűnösségére mutatnak.
Egy valamit tudnék csak hiányosságként felróni az írónőnek: hogy minden nyom Nick ellen szól. Amy szülei megemlítik ugyan Hilary Handyt és Desi Collingst mint lányuk múltbéli zaklatóit, akik Amy eltűnéséért is felelősek lehetnek szerintük, de ez a szál nagyon kidolgozatlan. Szerintem nehéz komolyan elhinni, hogy ők a tettesek, bár én előbb láttam a filmet, szóval ezt nem tudom biztosra mondani, de nem hiszem, hogy bevettem volna, hogy a kisgyerekes anyuka vagy az elkényeztetett úri fiú rabolta el Amyt.
Szerintem kellett volna a könyvbe valaki, akiről hihető, hogy ő rabolta el Amyt, mert az, hogy minden Nickre utal, könnyen arra a következtetésre vezetheti a sokat látott olvasót, hogy tuti nem Nick a hunyó.
És akkor a könyv második feléből megtudjuk, hogy ki a „tettes”: Amy. Megismerjük az igazi énjét, ami önző, egocentrikus, és – mivel tud férje szeretőjéről – bosszúvágyó. Gúnyosan beszél arról, hogy kapcsolatuk elején ő a „Jófej Csaj”-t játszotta, de ez nem volt fenntartható, mert nem volt valós, s hogy a férjének nem tetszett az, aki valójában Amy volt. S már Nick sem akarta játszani azt a szórakoztató, szellemes férfit, aki pedig ő volt a kapcsolatuk elején. Aztán mindketten elvesztik az állásukat, s ez csak tovább ront a kapcsolatukon. Nick keres magának egy másik Jófej Csajt, fiatalt és csinosat, aki hajlandó a szeretője lenni, s miután Amy rájön erre, kitalálja, hogy eljátssza a saját halálát, s férje lesz a gyilkosa – a látszat szerint. Ez lesz Nick megérdemelt büntetése a hűtlenségéért.
S Amy meg is teszi, amit kitervelt, több, mint egy évig készül rá, mindent megtervez. Nick nagy sokára rádöbben, hogy mit tett vele a felesége, s ekkor ő is játszmába kezd, interjúiban gyakorlatilag folyamatosan könyörög Amynek, hogy térjen vissza hozzá, a bűnbánó férjet adja, közben arra gondol, ha a felesége visszatér hozzá, tényleg meg fogja ölni azért, amit vele tett.
A könyv második részében mindketten játékosok, s mindketten jól játszanak, ez a rész mutatja meg azt, hogy mi a közös bennük: mindketten manipulátorok, s tehetséges színészek is. Mindkettejüknek fontos a látszat is: azt akarják, hogy az emberek tökéletesnek lássák őket, szeressék őket.
A harmadik rész a groteszk egymásra találásukról szól. Amy visszatér Nickhez, ehhez Desi Collingsra kell kennie az elrablását, s meg is öli a férfit, hogy az ne tudjon ellene tanúskodni. Amy azt reméli, hogy Nick ezután boldogan játssza majd el neki az engedelmes férjet, Nick viszont börtönbe akarja juttatni Amyt, de nincs semmi bizonyítéka a felesége ellen.
Nick mégis a feleségével marad, részben mert az zsarolja, részben valószínűleg azért, mert a lelke mélyén maradni akar. Arra gondol, egy nő sem tudná megtenni érte azt, amit Amy tett: gyilkos lett, hogy visszatérhessen hozzá. Aztán Amy mesterséges megtermékenyítéssel teherbe ejteti magát Nicktől, s ezután a férfi beletörődik sorsába: a fia kedvéért Amyvel marad, s felhagy az ellene való hadakozással is.
A harmadik részben tehát visszatérnek ahhoz, amit kapcsolatuk elején tettek: játsszák a tökéletes párt. De most már legalább egymáshoz őszinték, tudják egymásról, hogy ez csak megjátszás, csak a külvilág nem tud róla. Míg régebben egymásnak is hazudtak. Lehetne mondani, hogy őszintébb lett a kapcsolatuk, de ez mégsem happy end, mert valójában nem teszi őket boldoggá ez a kapcsolat.
A könyv alapján Nick és Amy kapcsolata négy szakaszra osztható szerintem:
1. A kezdeti szerelmes, boldog időszakuk, amikor Amy a Jófej Csajt játszotta, Nick pedig a szellemes, intelligens férfit. Utólag mindketten beismerik a könyvben, hogy ekkor valójában nem egymást szerették, hanem azt, amivé a másik tette őket: tökéletessé. Ha megjátszásból is, de így mindketten tökéletesek tudtak lenni, s ezzel boldoggá tették a másikat – mert az nem tudta, hogy csak játszik.
2. Kezdik megismerni a másik igazi énjét, ami azonban nem tetszik nekik, s elhidegülnek egymástól. A legtöbb rossz házasság csak idáig jut el, a csendes közönyig, ők azonban tovább mennek.
3. Megismerik a másik legsötétebb oldalát, Amy megtudja, hogy Nick csalja őt, Nick pedig rájön, hogy Amy azzal akarta büntetni, hogy gyilkosságért elítélteti. Gyűlölik egymást.
4. Visszatérnek egymáshoz, már mindent tudnak egymásról, eldöntik, hogy életük végéig játszani fogják a tökéletes párt. Látszatra visszatérnek kapcsolatuk 1. szakaszába, valójában azonban annyi különbség van, hogy itt őszinték egymáshoz, s boldogtalanok is.
A könyv tulajdonképpen azt a lehangoló konklúziót tárja elénk, hogy egy házasság csak akkor lehet boldog, ha a felek megjátsszák magukat, s amint kezdik kiismerni a másikat, az a házasság végét jelenti. Ez nyilván nem igaz, ugyanakkor a regény jó összefoglalást ad arról, hogy milyen hibákat lehet elkövetni egy párkapcsolatban.
És akkor még néhány szót szólnék a regény legvégével kapcsolatban: vagyis hogy Amy és Nick együtt marad. Ez a könyv legkevésbé hihető része. Ha két ember azt tette egymással, amit ők tettek, az ésszerű lépés a válás lenne, s így esélyük lehetne a boldogságra. Két átlagember ezt tenné. Ők azonban nem azok, ők győzni akarnak, ők tökéletesnek akarnak látszani, s ezért együtt maradnak. (Nick még azért is marad, mert tudja, hogy a fiát Amynek ítélnék válás esetén.) Tulajdonképpen megérdemlik egymást… Szerintem azonban ezt a látszatot nem fogják tudni örökké fenntartani, valamikor borulni fog a bili, csak az a kérdés, hogy akkor ki fog eltűnni…

Tetszési index:

92%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése