Tartalom:
Dina Kane számára a szépség több mint vonzerő. Több mint üzlet. A szépség
hatalom. Ám Dinának keményen meg kell küzdenie ezért a hatalomért, míg eljut a
szegénységből és a kiszolgáltatottságból a leggazdagabb New York-i nők szívéig.
Kezdeti naivitásával csúnyán visszaél egy férfi, aki akkor még nem sejti: Dina
Kane személyében nem egy eltaposható, buta fruskát gyalázott meg.
A lány nem mindennapi képességekkel rendelkezik, ami a kereskedelmet
illeti, és egy kis kozmetikai üzletben felfedezi azt, ami igazán érdekli: a
szépségipart. Csakhogy a sikert senki nem garantálja.
Egy kallódó testvér, egy gonosz anya, a pénztelenség és túl fiatal kora
mellett még egy akadály az útjába áll: egykori megszégyenítője, az aranyifjú
Edward Johnson is kemény ellenfélnek bizonyul. Dinának azonban nemcsak szépsége
különleges, de kitartása is. Felveszi a kesztyűt, hogy megküzdjön mindazokkal,
akik útjába állnak.
Erő, kreativitás és kitartás – ez Dina mottója.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Ahhoz képest, hogy én az átlag romantikus regénytől elvárható „bonyolultságú”
karakterekre számítottam (konkrétan, hogy egyszerűek, mint egy faék), elég jól
kidolgozott szereplőket vonultatott fel az írónő.
Dina szép, de elsősorban nem a szépsége révén akar érvényesülni, hanem a
tehetsége és a kitartása révén. A szépségcikkek a szenvedélye, olyan termékeket
akar eladni a nőknek, amik jó minőségűek és valóban használnak is, a nők szebbnek
érzik magukat tőle. Persze feltalálni
nem tud ilyen szereket – mivel anyja közönye miatt nem járhatott egyetemre –,
szóval ő elsősorban ösztönösen jó marketinges. Dinában az a különleges, hogy
nem hagyja magát eltaposni, mindig fel tud állni, akármilyen mélyre kerül. Van,
hogy vissza is vág annak, aki kihasználta, s bár a bosszúja kicsinyes és
elsősorban nem azt bántja, aki őt bántotta, hanem annak szüleit, azért érthető,
hogy miért tette, amit tett. Tetszett, hogy Dina nem volt tökéletes.
Már csak azért sem, mert iszonyú pasikat szedett össze magának. Ugyan el
nem ismeri, de a kiválasztásuknál elsődleges szempont lehetett, hogy jól
szituáltak. Ugyanakkor nem az ő pénzükből él, mindig van saját keresete, tehát
nem kifejezetten pénzéhes. Csak jól akar élni.
A különböző pasijai személyisége is egész kidolgozott, SPOILER: Edward playboy,
aki csak egy numerára akarja megkapni Dinát, Ludo – a főnökeként – ellesi Dina
ötleteit, háttérbe szorítja a lányt, majd a továbbiakban a feleségeként akarja „foglalkoztatni”.
Mindketten – bár különböző módon és mértékben – csak kihasználják Dinát. És itt
van a nős Joel, aki felismeri Dina tehetségét és segíti szakmailag, és őrlődik
a Dina iránt érzett szerelme és a felesége iránti lojalitása között. A
végkimenetelt illetően persze nem lehet kétségünk: elhagyja feleségét és
Dinával kezd közös életet.
Szóval a karaktereknek egyedi jelleme van, értjük, hogy mi motiválja
őket, mit akarnak elérni. Egyikük sem tökéletes, van, aki pénzéhes, van, aki
bosszúszomjas, van, aki kicsinyes, van, aki sokáig nem mer kilépni a rossz
házasságából. Nem mondom, hogy minden ízükben hihetőek, mert vannak, akik azért
majdnem tökéletesek, gyönyörűek, intelligensek, tehetségesek (igen, Dináról és
Joelről van szó) és ezért picit irritálóak.
2. Cselekményszövés:
Úgy álltam neki a könyv olvasásának, hogy az – reményeim szerint – egy nem
túl bonyolult cselekményű, garantált happy end-es, romantikus regény lesz.
Ehhez képest a könyv jelentős része Dina karrierjéről szólt… Hogy milyen
ötletekkel és milyen bátorsággal, kitartással éri el a céljait. Ugyan az
ötletei fantasztikusságát annyira nem láttam be, és olyan szépségtermék szerintem tuti
nincs, ami MINDEN nőnek beválik (ő ezeket keresi), de nekem pl. az se világos, hogy Steve Jobs
mitől volt akkora zseni, szóval lehet, hogy van olyan, hogy egy ötlet nem tűnik
egetrengetőnek és mégis nagyon kelendő.
Tetszett, hogy Dina nem rögtön az első oldalon találkozott a Nagy Ő-vel,
hogy nem végig az ő egymásra találásukon kellett kínlódnunk, hogy volt más is
ebben a könyvben.
SPOILER: Természetesen azért a szinte tökéletes pasival össze kellett
jönnie a végén, én személy szerint hihetőbb befejezésnek tartottam volna, ha
nem találnak egymásra, vagy csak rövid időre és egyébként mindketten a munkájuknak
szentelik az életüket. Persze ez elég lehangoló befejezés lett volna…
3. Írói stílus:
Alapvetően tetszett az írónő stílusa, a karakterei árnyaltak voltak, a
cselekmény jól kidolgozott, de azért volt benne egy adag meseszerűség. Romantikus
regénynél több volt, de azért nem volt sem túl drámai, sem túl mélyenszántó.
4. Összességében:
Én egy könnyed, romantikus regényre számítottam, mikor nekikezdtem, ennél
jóval több volt, úgyhogy nekem kellemes csalódás volt. No azért irodalmi
Nobel-díjra nem esélyes, de jól esett elolvasni, kikapcsolt.
5. Tetszési index:
77%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése