2021. október 5., kedd

Andy Weir - A Hail Mary-küldetés


Tartalom:

Ryland ​Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie.

Csak annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában.

Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát.

Ha beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még sikerrel is járhat.


Véleményem:

1. Karakterek:

A főbb szereplők érdekesek voltak, dinamikus (sokszor vicces) dialógusokat folytattak, és mind nagyon okosak és tudományosak voltak. Mélyebben csak Rylandot és SPOILER: Rockyt ismerhetjük meg. Ennek oka, hogy a könyv Ryland szemszögéből íródott. Ryland elég szimpatikus volt, önkritikus, realista, okos, de eléggé magának való, mélyebb emberi kapcsolata nem volt a Földön szerintem. SPOILER: A diákjait én nem tekintem annak, még akkor se, ha fontosak neki. A családjáról (gyereke egyértelműen nincs, de szülei, testvérei azért lehetnének) az egész könyvben nem esik szó, tehát valószínűleg nincs neki, különben néha csak gondolna rájuk, míg az űrben sodródik (bár emlékezetkiesése van, szóval nem biztos, hogy van róluk emléke). Rockyval viszont barátok lesznek, és kicsit azért furcsa, hogy egy földönkívülivel mélyebb kapcsolatot tud kialakítani, mint az emberekkel. Rockyt ettől még nagyon bírtam, de ha már a fizikuma, külleme, a bolygója, a bolygója légköre annyira más lett, mint az emberek és a Föld (és tök jó, hogy ennyire más), akkor a gondolkodása is lehetett volna más. Persze az is részben különbözött, hiszen ő nem írt le semmit, a memóriája kb. végtelen volt, de a társas viszonyaiban is lehetett volna más. Például lehetett volna köztük kezdetben egy kis bizalmatlanság, de nem volt ilyen, rögtön egy hullámhosszon voltak, kb. pár hét alatt megtanulták egymás nyelvét és már is tök jól kijöttek egymással. De ez csak kekeckedés, mert összességében Rocky egy elég jól kidolgozott karakter.

Rylandről megtudjuk, hogy nagyon okos, hogy meg akarja menteni a Földet, de hogy ezen kívül ki ő, mi ő, az nem derül ki és igazándiból nem is fontos, hiszen itt a Föld megmentése a tét, kit érdekel a többi?

A mellékszereplők közül Stratt emelhető ki, ő a hidegvérű precizitást és intelligenciát testesíti meg, s mint ilyen, mentes minden emberi (értsd: szokványos) tulajdonságtól. Ő is egyedi volt, de róla is csak annyit tudunk meg, hogy nagyon okos és hogy meg akarja menteni a Földet. A többi mellékszereplőről meg még ennyit se, őket már szinte el is felejtettem.

2. Cselekményszövés:

Ryland emlékezetkieséssel ébred az űrhajón, annyira, hogy eleinte még azt se tudja, hogy űrhajón van. Ahogy bevillant neki egy-egy emlék, úgy nem csak az olvasó jutott új információkhoz, hanem ő is, nekem tetszett ez a cselekményszövés.

Érdekes volt mindkét szál, ahogy a jelenben a Föld megmentésén ügyködött, de az emlékei is, amiből szépen lassan megtudtuk, hogy hogyan jutott oda az emberiség, hogy Ryland lett az egyetlen esélye a fennmaradásra... A könyv lezárása pedig meglepett. SPOILER: Nem gondoltam, hogy Rocky bolygóján fog maradni, biztos voltam benne, hogy valahogy hazajuttatják. De tulajdonképpen érthető, hogy maradt, hiszen Rocky volt az egyetlen "emberi" kapcsolata.

3. Írói stílus:

Andy Weir stílusát már A marsiban is nagyon bírtam. Azt is egy rendkívül okos, önkritikus, humoros, túlélő-bajnok fickó szemszögéből írta, ahogy ezt is és lényegében az Artemist is, csak a főszereplő ott nő volt és kicsit kevésbé volt vicces (lehet, hogy a nőket humortalannak tartja?). Mondhatnám, hogy unalmas, hogy nem tud máshogy írni, másmilyen karakter szemszögébe belehelyezkedni, de igazándiból nekem ez tetszik, nagyon szórakoztató és olvasmányos könyveket produkál így, szóval minek is csesztetném azzal, hogy írjon másként? Lehet, hogy az sokkal kevésbé lenne szórakoztató, sőt biztos is.

4. Összességében:

Tudományos szemszögből nagyon jól kidolgozott könyv (gondolom legalábbis, mivel érteni nem értek ahhoz a sok okossághoz, ami le van írva a könyvben, de hihetőek voltak a fizikai, kémiai, biológiai leírásai és okfejtései), és egyúttal szórakoztató is, ami szerintem szép teljesítmény az írótól.

A karakterek szerethetőek voltak, mivel semmi negatívum nem derül ki róluk a könyvben, hacsak az nem, hogy SPOILER: Ryland nem magától indul az öngyilkos küldetésre, hanem rákényszerítik, mivel ő egy beszari alak valójában. De én ezt sem értékeltem negatív tulajdonságként, simán csak emberiként. És Rockyn kétszer is segít, pedig azokba simán bele is halhatna, szóval ő egy jó ember akkor is. A szereplők viccesek is voltak, okosak is, szóval nagyon rendben voltak (max. az egyoldalúságukat kifogásolhatnám).

Nekem nagyon tetszett az a pozitív szemlélet, ami Rylandet jellemezte, hogy soha nem adta fel. SPOILER: Ebben nyilván szerepe volt annak is, hogy barátra lelt Rocky személyében, na de akkor is dicséretes mindkettejük kitartása.

5. Tetszési index:

95%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése