Baráth Viktória – A főnök

Tartalom:

Valóban te irányítod a saját életedet?

Ana Moreno békés életet él Albuquerque legtehetősebbek által lakott negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik a jövőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, mikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni.

Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja?
Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?

Baráth Viktória, az AranyKönyvre jelölt Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

(Forrás: bookline.hu)

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Ana boldog és semmittevő életet él gazdag vőlegénye, Frank oldalán. Egy nap azonban ismeretlenek rájuk támadnak, Frank elmenekül, Anát pedig foglyul ejtik. Az emberrablók főnöke Ryan Walsh. A lánytól először Frank hollétét akarják megtudni, majd Ana apjától szeretnének váltságdíjat kicsikarni, ezek sikertelensége után Ryan prostituáltnak akarja eladni Anát, a lány azonban túl harcias, nem akad vevője. Ryan ezután hosszan éhezteti Anát, majd mikor már úgy hiszi, kellően betörte, magával viszi egy drogátadásra (merthogy Ryan kvázi drogbáró, Frank mosta a pénzét tisztára, de meglopta) kísérőként. Ana rájön, hogy rendőrök készülnek lecsapni rájuk és figyelmezteti Ryant.

Ezután a férfi úgy dönt, betanítja a lányt a drogkereskedésbe. Ana egy darabig még várja, hogy Frank megmentse, illetve tervezgeti a szökést, de aztán mikor megtudja, hogy Frank is benne volt a drogbizniszben, felhagy az ilyen tervekkel és tényleg ki akarja tanulni ezt a „szakmát”, a saját lábára akar állni úgymond. Ana gyorsan tanul, közben persze folyamatos a szexuális feszültség közte és Ryan közt. Egy sikeres ügyletük után egymásnak is esnek, Ryan azonban nem akar tőle többet. Ryan jobbkeze és alkalmi szeretője Nicky, aki egyre féltékenyebb Anára.

Egy nagy üzletet akarnak megcsípni, mikor rájönnek, hogy nyomoz utánuk a Kábítószer-ellenes Hivatal, konkrétan Oliver Jones ügynök. Az ügynök tudja, hogy Anát fogva tartják és arra akarja rávenni a lány, hogy tanúskodjon Ryan ellen, ő azonban erre nem hajlandó. Hogy kerüljék a feltűnést, Ryant Ana és Nicky helyettesíti a tárgyalásokon, s bár sokszor lekezelik a férfiak, Ana jól boldogul

Ana rájön, hogy Nicky meglopja Ryant. Nicky nem hagyhatja, hogy leleplezzék, megpróbálja megölni Anát, végül azonban Ana lövi agyon Nickyt.

Ryan leendő új beszállítója azt a feltételt szabja az üzlet megkötéséhez, hogy Ana feküdjön le vele. Ryan elutasítja (hiszen a lány kvázi az ő barátnője), Ana azonban titokban visszamegy a férfihoz és felajánlja magát neki, de ő már nem tart igényt rá, enélkül is hajlandó megkötni az üzletet.

Jones ügynök megint felkeresi Anát és egy utolsó lehetőséget kínál neki, hogy segítsen neki, Ana megint elutasítja. A lány sejti, hogy baj lesz, de nem tesz semmit, így mikor az új beszállító emberétől, aki egyébként Frank, átvennék a szállítmányt, a rendőrök rajtuk ütnek. Ryant meglövik (valószínűleg Frank), a férfi kómába esik, élet-halál közt lebeg a kórházban.

Ana – mint Ryan helyettese – intézkedik, hogy kapják el Franket, olyan körülmények közt tartja fogva őt, ahogy anno Ryan Anát. Ryan meghal és úgy tűnik, Ana lesz utána az új főnök.

Vélemény:

Megmondom őszintén, ezen a könyvön elég komolyan felhúztam magam, miközben/miután olvastam, úgyhogy vártam is pár napot az értékelés megírásával, hogy lenyugodjak. Bár nemrégiben jöttem rá, hogy az nem feltétlen baj, ha az ember felhúzza magát egy könyvön, még ez is jobb, mintha csak unja…

Azzal kezdeném, hogy mi tetszett ebben a könyvben. Ana karaktere viszonylag hihető és érdekes volt. Jó kezdés, hogy egy buta csinibabaként ismerjük meg őt a regény elején, kíváncsivá tett, hogy mit tud kihozni az írónő ebből a hülye libából. (Bár azt az egyet nehezen hittem el, hogy öt perc alatt választott magának ruhát, egy igazi divatbaba ilyet szerintem nem csinál…) Ő hihetetlen átalakuláson megy keresztül, mármint lélekben. Ahogy az éheztetés hatására megtörik, de még mindig túl akar élni. Aztán rájön, hogy elárulták, és ennek hatására igencsak átértékeli, hogy ki/mi a jó és a rossz. Mindenképpen érdekes volt az ő karakterfejlődése, bár egy idő után Ana értékítéletével, érzéseivel, céljaival nagyon nem tudtam azonosulni.

Alapvetően tetszett a könyv stílusa is, átérezhető, érthető volt Ana szemszöge, majd annak megváltozása is. Amikor rosszul alakult Ana sora, akkor kicsit lehetett volna drámaibb a regény, de azért alapvetően rendben volt az elbeszélői stílus.
Ryan karaktere viszont számomra nem volt hihető, Erre a spoileres részben térnék ki bővebben, de  ő volt a fő oka annak, hogy felidegesítettem magam a könyvön.

Jó volt, hogy sok fordulat volt a könyvben, így nem nagyon tudtam unatkozni, ugyanakkor sokszor erőltetettnek tűnt nekem a cselekményszövés, nem volt logikus a szereplők viselkedése. Szóval viszonylag sokszor volt olyan érzésem, hogy valami csak azért történt, hogy izgalmas legyen a sztori, és nem azért, mert az az ésszerű és hihető reakció.

És akkor ami még tetszett, az a regény vége: szokatlan, váratlan, ütős. Maradnak nyitott kérdések is a könyv végén, de ettől függetlenül én elégedett voltam a befejezéssel.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Szóval az volt a bajom Ryan karakterével, hogy a személyében egy romantikus hősszerelmes drogkereskedőt kapunk, akinek vannak elvei, nevezetesen nem üt vagy öl meg nőt. Ellenben nők éheztetésével és kurvának eladásával kapcsolatban nincsenek aggályai… Aztán ugyan ő drogkereskedő, de megvédi a barátnőjét (ellentétben Frankkel) és soha nem árulná el, akkor se, ha bukna egy nagy üzletet emiatt, és ezért ő mennyivel jobb ember, mint Frank. Ana legalábbis így látja. Aztán ahogy a regény végén Ana ugyanolyan fogságba zárja Franket, mint Ryan őt, az olyan, mintha Ana ezzel jogosan torolná meg a sérelmét Franken – az okos kislány fejében csak az nem áll össze, hogy Ryan volt az, aki fogva tartotta és éheztette őt, nem Frank, de mindegy. De Ryan csodálatos, Frank meg gonosz, persze.

Most, hogy belegondolok, nem is igazán Ryan jelleme irritált, hiszen ő végül is egy bűnöző és nem is akart másnak látszani, hanem az, hogy Ana mekkora hülye liba volt. Azt hitte, hogy Ryan mellett majd a saját lábára áll, nem kitartott maca lesz, hanem felnőtt nő, de valójában nem változott semmi, csak az egyik férfi (Frank) kezéből átkerült egy másik (Ryan) „tulajdonába”, ennyi. Még ez sem zavart volna, ha Ana tisztában lett volna azzal, hogy ez történt. De nem, ő azt hitte, hogy milyen nagy kislány lett…

Persze elképzelhető, hogy Ana a rabsága alatt annyira megtört, hogy már nem volt képes a helyzetét reálisan látni. No meg egy kis Stockholm-szindróma is közrejátszhatott abban, hogy beleszeretett Ryanbe. Tulajdonképpen, ha úgy veszem, hogy ő egy agymosáson átesett ember és nem tehet arról, hogy annyira elvakult Ryannel kapcsolatban, akkor rendben is van Ana viselkedése. De egyszerűen akkor sem bírtam elviselni, hogy mennyire istenítette Ryant…

Ryan halálát viszont jó lezárásnak tartottam, egyrészt mert a drogkereskedők, gondolom, nem ritkán végzik így, szóval hihető volt, másrészt meg így Ana végre tényleg kapott egy esélyt, hogy a saját lábára álljon. Más kérdés, hogy szerintem max. öt percig lesz ő a főnök, aztán szépen megölik.

Azt se értettem, hogy Frank hogy került vissza a regénybe a végén. Korábban „csak” pénzmosó volt, de a végén már mintha drogkereskedő lenne, nem értettem, hogy ez hogyan történhetett. Úgy éreztem, hogy az írónő mindenáron vissza akarta hozni Frank karakterét a történetbe, akkor is, ha abszolút semmi helye nincs ott. De voltak más – szerintem – logikátlanságok is a cselekményben.

Például hogy Ana szúrja ki a rendőröket az első alkalommal, mikor Ryan magával viszi drogátadásra. Szóval Ryan, aki x éve űzi az ipart, nem, de a kis Ana bezzeg rögtön látja mindenkiről, hogy zsaru-e vagy sem. Ugyan már…

Aztán nem értettem azt sem, hogy miért akar Ryan profi drogkereskedőt nevelni egy nőből, akit egyébként fogva tart. Önként jelentkezők nincsenek erre a melóra? Dehogynem, nyilván vannak: az olyanok, mint Nicky. Egyáltalán, miért nem öli meg Anát? Igen, tudom, ő úriember, meg ott van a sanyarú gyerekkora, amikor apu bántalmazta anyut és ezért ő nem bánt nőt… Jaj, ne már, de tényleg.

Azt se értettem, Jones ügynök hogy kereshette fel Anát közvetlenül azelőtt, hogy lecsaptak volna rájuk a drogátadáson? Kvázi figyelmeztette a lányt, hogy mi fog történni, hogy lehetett ennyire amatőr? Az volt a szerencséje, hogy Ana olyan sötét volt, hogy nem szólt Ryannek, hogy gond van.

A legnagyobbat viszont a könyv legvégén röhögtem, amikor a verőember Rick (aki a regény elején még szívesen megerőszakolta volna a fogságban tartott Anát) önszántából főnöknek nevezi Anát. Bár az is vicces volt, hogy korábban többször pátyolgatta Ana érzékeny kis lelkét. Hát igen, a verőemberek mind úriemberek is…

Összességében nem lett volna rossz ez a könyv, ha nem azt mutatta volna be, hogy milyenek a drogkereskedők egy romantikus lányregényben, hanem reálisabb képet fest erről a világról. Így viszont az összképet tekintve nagyon irritált ez a regény, bár kétségkívül voltak pozitívumai is, amiket fentebb leírtam már.

Tetszési index:

56%