Böszörményi Gyula – A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei II.)

Tartalom:

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Nos, ez elég jó könyv volt, sokkal jobban tetszett, mint az első rész, pedig az se volt rossz. Annál az zavart, hogy a könyv krimi szálán nem történt semmi olyan, amiből következtethettünk volna arra, hogy miért rabolták el Emmát (valami politikai összeesküvés lesz a háttérben szerintem, de ez abszolút tipp). Én sajnos olyan vagyok, ha egy könyv krimi, akkor csak a krimi részére vagyok kíváncsi, a ki, miért, mit csinált kérdésekre adandó válaszokra, a körítés nem érdekel. Pedig ez a sorozat történelmi regényként is helytáll, sőt szépirodalomként is. De én egy krimipitbull vagyok, ez van.

Mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe, elolvastam a fülszövegét, amiből egyértelművé vált számomra, hogy egy csomó, új gyilkossági ügyről lesz szó benne, s ez szerencsére rá tudott venni engem arra, hogy elengedjem az Emma elrablásával kapcsolatos dolgokat, nem vártam semmi fejleményt ezen a vonalon, s nem is kaptam ilyesmit. Bár az utolsó oldalakon itt is felpörögnek az események (ahogy az első kötetnél is)…

Ezek az új gyilkossági ügyek mind érdekesek voltak. És nem azért, mert sokáig nem derült ki, hogy kik állnak a hátterükben, mert ebből szerintem nem csinált titkot az író. Hanem mert az író olyan ügyesen kötötte egymáshoz ezeket az ügyeket, mindent szépen elvarrt, a ki, mit, miért, hogyan csinált kérdésekre mind megkaptuk a választ a könyv végére.

Ebben a részben Milit és Richárdot is jobban kedveltem, mint az elsőben. Mert itt néha már együtt tudtak működni, ha kellett. Milinek ugyan itt is nagyon nagy szája volt, mégis valahogy kevésbé irritált, és Richárd is már csak olykor volt lekezelő Milivel, szóval az ő viselkedése is elfogadhatóbb lett számomra.

Ugyanakkor Mili és Richárd is csinált nagyon ostoba dolgokat, amik abból a szempontból kellettek, hogy felpörögjenek az események, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyire hülyék. Mondjuk Mili karakterébe ez még bele is fért volna, mert őt ugyan okosnak, de olyan kis szeleburdinak rakta össze az író, de a mindig racionális Richárdtól a meggondolatlan viselkedés furcsa volt.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Először is azzal kezdeném, hogy szerintem mikor viselkedtek nagyon ostobán a szereplők. Először akkor, amikor Richárdot megverték és megfenyegették, hogy legközelebb Mili is pórul jár, s Richárd ezt elmondta Milinek is, ezután pedig Richárd elutazott, majd váratlanul Agáta mama is, s vele a teljes személyzet, így Milit ott hagyták egyedül, védtelenül a házban több órára. S Mili ezt szépen hagyta, mert ő tökös csaj… (Természetesen Kalimurti rátámad és majdnem meg is öli.) Másodszor pedig a könyv végén, mikor gyakorlatilag már lelepleztek egy veszélyes bűnbandát, s Richárd ekkor is magára hagyná Milit, illetve egy öreg szolgáló és egy kutya védelmére bízva, ő meg az illem nevében elvonulna egy szállóba, mert ugyan ki is akarná őket bántani? Nyilván senki, fölösleges lenne aggódni… (Az egész bűnbanda rájuk ront...)
A két eset közt egyébként egyetlen nap telt el, nem több, szóval azt kell, hogy mondjam, a konzekvenciák levonásában sem volt világbajnok a Mili-Richárd duó.

A fenti két esetet sorolnám a durva ostobaságok közé, de más kisebb furcsaságokat is találtam a regényben. Nem értettem, Kalimurti doktor minek idétlenkedik azzal, hogy méreggel akarja megölni Milit (kétszer is) és Richárdot (őt csak egyszer). Egyetértek vele abban, hogy Hül Jenő torokelvágásos módszere durvább, de legyünk őszinték, Jenő a késével jóval hatékonyabb gyilkos volt, mint Kalimurti a tűjével (amivel végül egyetlen embert szúrnak meg: őt magát).

Nem értettem, hogy Tarján Vili, mikor rájön, hogy Mili és Richárd élete veszélyben van, miért nem fog egy kocsit és hajtat oda hozzájuk. Azt mondja, mert nincs pénze rá… Nos, szerintem Richárd kifizette volna neki ezt az egetrengető összeget, ha Vili odaért volna időben figyelmeztetni őket. De persze értem én, így sokkal drámaibb lett, hogy Vili az utolsó pillanatban menti meg őket.

De ezek csak kötekedések, igazándiból végig lekötötte a figyelmem a regény, még izgultam is, ha nem is Miliért meg Richárdért (nyilvánvaló volt, hogy ők nem halhatnak meg, hiszen van még folytatása a sorozatnak), de Gáspár bácsiért és Bogi kutyáért igen.

Az tetszett, hogy a Mili szálat és a Cili (ez Emma-Gerlice legújabb neve) szálat milyen ügyesen szőtte egymásba az író. Ugyan azt már nagyon korán lehetett sejteni, hogy a Rudnay-gyilkosságok kapcsán emlegetett torz arcú fickó és a Cilit fogvatartó fél szemöldökű Hül Jenő egy és ugyanazon ember (konkrétan a 86. oldaltól az 550-ből), de azért ez így is bravúros cselekményszövés volt.

Sérelmezem viszont, hogy nem csak azokra a kérdésekre nem kapunk választ, amire az első kötetben sem (vagyis hogy miért rabolták el Emmát, mit akar tőle Matolcsy Kamill, és miért csak egy keze van a bárónak), hanem kapunk még újabb nyitva hagyott kérdéseket is. Például, hogy Richárd milyen szívességet tett a perzsa sahnak, amiért az adott volna neki kitüntetést is? Vagy hogy Hül Jenő – aki tisztában volt bele, hogy Cili valójában Emma – miért nem adta el a lányt az utána kutató Matolcsy Kamillnak? Richárd miért bámulta Cilit, mikor találkoztak? Milire hasonlított, vagy más volt az oka? Miért változik meg Richárd viselkedése Mili irányában, miután a Tabánban találkozott Cilivel? Talán beleszeretett a lányba? Hozzá járogat el a Tabánba, vagy ha nem, akkor mivel tölti az idejét Richárd? Totyó mit tudhat Emmáról, s ebből mit lesz hajlandó elárulni Milinek? Remélem, a következő részben, már legalább néhány kérdésre kapunk választ is. Igyekszem arra is sort keríteni hamarosan.

Tetszési index:

85%