Tartalom:
Milyen rejtélyes okból kerül egy
bátor magyar lány a szultán háremébe? Mi lehet a kapcsolat a szultán, a
királyné, a pap és a fiatal udvarhölgy között?
1541. augusztus 29-én Szulejmán
elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy
fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz. A húszéves Illésházy Anna csupán
külsőleg tűnik egyszerű udvarhölgynek. Csak nagyon kevesen ismerik az
évszázados titkot, melyet őriz. Izabella királyné, és a furfangos diplomáciai
zseni, Fráter György embert próbáló feladattal bízza meg. Olyan felelősséget
helyeznek a vállára, melynek súlyát akárki nem bírná el. Ő azonban különleges.
A sors nap mint nap új kalandok elé állítja, és nem csak az ellenségeivel, de
saját magával is meg kell küzdenie.
A Szulejmán és a magyar
udvarhölgy R. Kelényi Angelika valós történelmi eseményeken alapuló romantikus
kalandregénye, melyben egy évszázados titok, hazugságok, gyilkosság és egy
szenvedélyes szerelem alakítják az eseményeket a XVI. század sorsfordító
időszakában.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Nekem ez a könyv nagyon
tetszett. Vannak azért persze gyengéi is, de összességében nagyon jó volt.
Azzal kezdeném, hogy mi az, ami tetszett benne.
Nagyon olvasmányos volt, a
történelmi háttérből éppen annyit ismertetett a könyv, amennyi kellett a sztori
megértéséhez. Aki olvasta az Egri csillagokat (és ha jól tudom, még mindig
kötelező olvasmány, szóval ki ne olvasta volna? :)), annak egyébként is ismerős
lesz a történet.
Hitelesek voltak a karakterek.
Izabella királyné alapvetően egy önző, nagyravágyó nő, aki ugyanakkor szereti a
fiát és olykor megszólal a lelkiismerete is, tud jólelkű is lenni néha. Fráter
Györgyről nem derült ki egyértelműen, hogy ügyes machinátor vagy kicsit naiv
papocska, úgyhogy lehet, hogy vele kapcsolatban szolgál még meglepetéssel a
regény folytatása. Szulejmán itt alapvetően ugyanaz a karakter, mint amit a
róla elnevezett török sorozatban megismerhettünk: a széplelkűség (odáig van a
költészetért és versekkel szédíti a nőket) és a kegyetlenség (szemrebbenés nélkül
végeztet ki embereket) különös keveréke.
És a kitalált karakterek is nagyon
jók, bár némileg kevésbé hihetőek. Anna a magyar Jamie Bondina, aki három erős
férfit is simán laposra rúg és pofoz (ami nyilván képtelenség, de a James Bond
filmek is azok és mégis azokat is mennyien szeretik), ugyanakkor egy érzékeny
lélek, akit bánt, hogy kémtevékenysége közben be kell csapnia szerelmét. Demir
pedig a gáncs nélküli lovag, kicsit ugyan túl tökéletes kívül-belül, de hát a
romantikus regények olvasó(nő)i erre buknak, nem baj az.
Nagyon jó ötletnek találtam a
Sororest, a titkos társaságot, amely fiatal lányokból testileg-lelkileg erős,
uralkodójukért mindenre képes harcosokat nevel. Nyilván elképzelhetetlen, hogy
ilyen szervezet létezett volna abban az időben, de ettől még ez egy nagyon jó
ötlet szerintem.
Én bírtam a Szulejmán háremében
folyó intrikálást is, ez is elég hasonló volt a török sorozatban látható
viszonyokhoz, de én azt is szerettem (igaz, egy ideje már nem nézem, mert az
intrikálásra is rá lehet azért unni), úgyhogy nem csoda, hogy nekem ez is
tetszett.
Mi az, ami kevésbé volt jó ebben
a könyvben? Mivel a magyar történelem ama szelete, amiben ez a regény
játszódik, viszonylag ismert (ld. az ország három részre szakadása), így Anna
nagy küldetésének nem volt különösebb súlya, főként azért izgulhattunk, hogy a
lány meghal-e közben vagy sem, de ezért sem nagyon, mert hát, ugye, van már
folytatása is a könyvnek.
Én nem annyira bírom a szerelem
első látásra nevű jelenséget (jobb szeretem, ha egymás többé-kevésbé reális
megismerése után gabalyodnak csak egymásba a szereplők), már pedig itt így
esnek szerelembe hőseink, de ez inkább csak ízlés kérdése, biztos van, akinek
ez bejön.
Nem nagyon tudtam elhinni, hogy
egy szultán cicázni kezdene egy keresztény nővel, pláne akkor, mikor épp Buda
megszállását „intézi”, már pedig Szulejmán ezt tette.
A Sorores mindenhatósága és
mindentudósága kicsit túl volt tolva szerintem (különösen a könyv végén), meg
Anna 007-es faktora is picit sok volt olykor, de azért nem annyira, hogy nagyon
zavaró legyen, én meg amúgy is szeretem, ha erős női karakterek vannak egy
könyvben.
Két apróbb logikátlanságot viszont
észrevettem a könyvben. Az egyik az, amikor Izabella és Fráter György Annáról
beszélgetnek. A királyné azt mondja a papnak, hogy „Anna még gyönyörű is, és ha
minden úgy igaz, ahogy nagyságod lefestette, tetszik a szultánnak”. Viszont korábban
Fráter György nem mondott semmi olyat, hogy Anna tetszene a szultánnak, csak
Izabella utalt erre korábban is, mikor elmesélte a papnak, hogy Dobrosewszki
grófnő jelentette neki, hogy Szulejmán elbeszélgetett Annával és úgy tűnt,
nagyon kedveli a lányt.
A másik, szembeszökőbb
logikátlanság, hogy (SPOILER), először eltitkolják a királyné elől, hogy udvarhölgye,
Zofia, milyen kegyetlen véget ért, megfagyott, majd farkasok tépték szét. Ehhez
képest később, mikor Izabella visszafogadja szeretőjét, Nisovszkit, kereken
megkérdi a férfitől, hogy mondja el, mi történt Zofiával, mert már megtalálták
a széttépett holttestét. Persze időközben megtudhatta valakitől a királyné,
hogy mi történt Zofiával, kérdés, ki merné ezt szóba hozni a királynénak
(hiszen korábban Zofiával „csalta meg” Izabellát a szeretője).
No, de ezek csak
szőrszálhasogatások részemről és tényleg nagyon tetszett a könyv, biztosan
folytatni fogom majd a sorozatot.
Tetszési index:
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése