2017. december 31., vasárnap

Trenka Csaba Gábor - Egyenlítői Magyar Afrika

Tartalom:
A Harmadik Birodalom a véres 1941-43-as oroszországi hadjárat során diadalt aratott, és egyúttal gyökeresen megváltoztatta a történelem menetét. Azonban ennek ára volt: a háború kimerítette Adolf Hitlert. A Führer 1947-ben békét kötött a szövetségesekkel, majd 1954-ben háttérbe vonult, s átadta a birodalom operatív irányítását.
Hat évvel később, 1960-ban születik meg Lajtai Gábor. A bennszülöttek által később csak Ga’abi néven ismert fiú Hungarovillben, az Atlanti óceán partján látja meg a napvilágot. A tikkasztó klímájú város nemcsak Egyenlítői Magyar Afrika politika és kereskedelmi központja, hanem a Magyar Gyarmati Hadsereg legfontosabb bázisa is.
Miközben a kisgyerek Gábor a Hitler sugárúton és a Szálasi körúton nap, mint nap ingázik a családi vállalkozásban működtetett Turáni Vendéglő és az iskola között, sorban gyűjti be az életét végérvényesen meghatározó élményeket – legyen szó a Himmler hadihajó elsüllyedéséről, a Magyar Szociálfasiszta Munkáspárt hatalmának megnyilvánulásairól, vagy éppen a nők vonzerejéről...
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Ez a regény inkább csak egy hangulatot fest le, egy életérzést ad át, cselekménye nem sok van. Egészen pontosan az érdemi történések a háttérben maradnak, így például nem tudjuk meg pontosan, hogyan lett Lajtai Gáborból nagy ember, miért utálta meg a családja, miért segíti őket, ha azok utálják, mi történt a nagybátyjával, Imrével stb.
Egy olyan világba kalauzol el bennünket ez a könyv, amelyben Magyarország a fasiszta Németország csatlósállama, s a fasiszta rendszer elől (pl. az államosítások miatt) sok magyar vándorol ki Afrikába szerencsét próbálni. Így jelentős magyar népesség él együtt Afrikában az arabokkal és a négerekkel, s ezt a törékeny egyensúlyban megvalósuló együttélést mutatja be igen átérezhetően a regény. A fehérek magasabb rendűnek számítanak, mint az arabok és a négerek, ennek ellenére úgy tűnik, sem a négerek, sem az arabok nem gyűlölik a fehéreket. A kis Gábor jól kijön a néger és arab gyerekekkel is, s felnőttként is jól boldogul ebben a világban.
Menet közben viszont elveszti barátait és erkölcsi érzékét, s egy idő után már azért kell aggódnia, hogy az életét is el fogja veszíteni. Ekkor dönt úgy, hogy el kell jutnia a szabad világba. Menekülését és saját életére való visszatekintését mutatja be ez a könyv.
Érdekes volt a regény hangulata: volt Gáborban "én mindent akarok" elszántság, de "minden mindegy" jellegű lemondás is. A magyar ügyeskedő hozzáállás megtestesítője volt ő, aki kereskedett mindennel (végül már lányokkal is), de mégis volt benne jóság is.
Mindenképpen egyedi alkotás ez a könyv, talán még azt is jogosan mondhatom rá, hogy nagyon magyar. Lehet, hogy épp ez volt vele a bajom, hogy bár ne ilyenek lennének a magyarok a valóságban is, mint Gábor és a családja... Bár se szeretni, se utálni nem tudtam Lajtai Gábort, de az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc könyvem.
A másik problémám az volt, hogy én jobban szeretem az olyan regényeket, amiknek van cselekménye, vannak fordulatok benne, eljutunk vele valahonnan valahová. Bár tulajdonképpen ebben a könyvben is eljut Gábor valahová, azt már nem tudjuk meg, hogy pontosan hová és mennyire lesz az jó neki. Ezért nekem hiányérzetem volt a regény elolvasása után.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Nagyon furcsa volt a könyv kezdete, merthogy Gábor úgy kezdi el mesélni élete történetét, hogy az tulajdonképpen egy önéletrajz, amit egy nagy amerikai céghez készül benyújtani. Aztán a könyv végére erről elfeledkezik, s bár azt nem tudjuk meg, mikor és hogyan nyújtotta be jelentkezését az amerikai céghez, úgy tűnik, felvették, mert már meg is küldték neki a szerződéseket az alkalmazásához. De akkor minek írja még tovább az úgynevezett önéletrajzát??? Ez engem eléggé zavart, ha már ezt a keretet találta ki a könyvhöz az író, akkor legalább ezt az egy dolgot következetesen végigvihette volna. (Mondjuk nem tudom, milyen cégnél olvas végig a személyzetis egy kétszáz oldalas önéletrajzot, de ezen még éppen túl tudtam volna tenni magam.)
Az is fura volt, hogy a regény végére mintha az vált volna Gábor rögeszméjévé, hogy elutazzon a Marsra. Nem értettem, ez honnan jön, hiszen korábban csak az érdekelte, hogy nyugiban élhessen és jókat dughasson... Biztos én voltam figyelmetlen és nem vettem észre, hogy milyen hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül...

Tetszési index:
66%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése