Tartalom:
Anne Bishop, a New York Times bestseller „fenomenális” világa, a Mások
sorozat második része, amelyben természetfeletti lények és emberek próbálnak
együtt élni és egy nő már kezdi megváltoztatni a szabályokat… Meggie Corbyn
elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak
nehezen jön rá, mit is jelent köztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig
lehetne más, mint megtűrt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége
teljesen más helyzetet teremt. Két nagyon erős hozzászokást eredményező drog
erőszakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások között; mindkét fajból
többen meghaltak a közeli városokban. Így amikor Meggie látomásában véres hó és
fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó
vezetője – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy jövőbeni
eseményt látott. Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gyötri
Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük
laknak, szükségszerűen együttműködik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan
akarja visszaszerezni az ő vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely
mindannyiuk pusztulásával fenyeget.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Ebben a kötetben a szereplők kb. ugyanazok voltak, mint a sorozat első
részében, így kb. ugyanazt is tudom elmondani róluk: most is a terra indigene
lények voltak a szimpatikusak, nem az emberek (egy-két kivételtől eltekintve).
Meggie most is nagyon cuki volt, Simon az állati énje ellenére – vagy
amiatt? – most is szerethető volt. Mégis engem most kevésbé kötött le a sok
cukiskodás, és még a bimbódzó románcuk se nagyon tudott érdekelni. A többi
szereplő pedig elég felejthető volt. A főgonosz Kontrollerről – Meggie volt
„gazdájáról” – azt hittem, kiderül ebben a részben valami érdekes, ehelyett
csak SPOILER: meghalt.
A vérpróféták életkörülményeiről viszont elég sokat megtudhatunk ebből a
részből, s ez alapján nem túl irigylésre méltó a helyzetük. Tenyésztik őket,
vagy így születnek eleve fogságban, vagy gyerekkorukban rabolják el őket a
családjuktól. Megerőszakolják és ha szükségét érzik, kínozzák őket. Az erről szóló
részek voltak a legkomorabbak a regényben.
2. Cselekményszövés:
Már az első kötetnél is elpanaszoltam, hogy nem sok minden történt benne.
Nos, ha abban nem sok minden történt, akkor itt konkrétan semmi se. Egy sorozat
első részénél még elmegy, hogy a világa bemutatására megy el majdnem az egész
könyv, de egy második résznél ez már elfogadhatatlan. Nem néztem utána, hány
részes a sorozat, de ha az írónő ebben a tempóban halad tovább, akkor lehet,
hogy lesz ez száz kötet is. Annyit pedig én biztos nem fogok elolvasni, lehet,
hogy már a következőt se.
Azon azért nagyon jól szórakoztam, hogy Meggie tesz egy olyan nagy
felfedezést, hogy az emberek azért nem tanítják meg a Másokat arra, hogy hogyan
kell jegyzetelni, mert így lenézhetik őket… Külön vicces, hogy a Mások ezek
szerint annyira ostobák, hogy maguktól egyáltalán nem tudnak megtanulni
jegyzetelni…
SPOILER:
Mivel Kontroller meghal a könyv
végén, ezért egyértelmű, hogy igazándiból nem ő mozgatja a szálakat. Bár
látszólag ő állt a Mások (pl. Hollók) megtámadása mögött, ő gyűjtötte és
használta a vérprófétákat és a vérüket, biztos kell még lennie valakinek a
háttérben. Különösen, hogy az emberek közt általános elégedetlenség kezd
terjedni a Másokkal szemben, szerveződik az Ember Mindenek Előtt mozgalom. Kell
lennie valakinek, aki ezt az egészet mozgatja.
Megjelenik a regényben egy új faj
is, az intuitok. Ők a vérpróféták ősei, de nekik csak megérzéseik vannak a
jövőre vonatkozóan, konkrét látomásaik nem. Ők harmóniában élnek a Másokkal és
a természettel. Kíváncsi vagyok, nekik milyen szerep jut a későbbiekben, mivel
nem tűnnek túl erős fajnak. Túl toleránsak és alkalmazkodóak.
A Mások kiszabadítják a fogságban
tartott vérprófétákat, s közülük az egyik, Meggie barátja, Jean az intuitok
közt telepedik le, talán neki lesz még fontosabb szerepe a későbbiekben.
Kíváncsi vagyok arra is, hogy a
vérpróféták „felszabadítása” mivel jár, mi lesz ezekből a lányokból. Amikor dönthetnek
a sorsukról, akkor is azt fogják választani, hogy speciális intézményekben
elszigetelten éljenek és pénzért árulják a próféciáikat, vagy megpróbálnak
önállóan élni, irányítani az életüket? Majd kiderül a következő részből
(remélhetőleg).
3. Írói stílus:
Olvasmányos könyv volt, gyorsan tudtam vele haladni, szórakoztató volt,
volt benne humor is. Tetszett, de azt hiszem, ez a könyv már jóval kevésbé
ragadott magával, mint tette azt az első rész.
4. Összességében:
Ha valami nem nagyon komolyat akarsz olvasni, amin nem kell sokat izgulni
sem, akkor tökéletes választás ez a könyv. Ha valami olyanra vágysz, ahol a
gonosz elnyeri büntetését, a jók pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak,
akkor ezt itt – és szerintem a későbbi részekben is – megkaphatod. Szóval ez
egy nem túl bonyolult könyv, SPOILER: olcsó happy enddel a végén.
5. Tetszési index:
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése