Jules Verne – Utazás a Holdba

Előzmények:

Csatlakoztam molyon a „Reading Challenge 2017” kihíváshoz (https://moly.hu/kihivasok/reading-challenge-2017), s ott van egy olyan kategória, hogy holddal kapcsolatos, nem ismeretterjesztő könyv, és nekem nem jutott más az eszembe, mint Jules Vernének eme műve. Nem olvastam korábban, a címét is csak onnan tudtam, hogy a Vissza a jövőbe c. filmtrilógia egyik részében utaltak rá. Mivel ingyen letölthető a mek.oszk.hu weboldalról, ezért most el is olvastam.

Tartalom:
Baltimore amerikai város tüzérklubjának eszes elnöke egy szép napon szenzációs vállalkozás tervét körvonalazza a háborúhiány miatt magukat halálra unatkozó klubtagok előtt: ágyúlövedéket kellene fellőni a Föld kozmikus társnője felszínére. A vállalkozásból egy véletlen esemény folytán, emberekkel végrehajtott nagyszabású holdutazás válik, mely igen sok izgalmas kalandja mellett módot adott Vernének, hogy kora már jelentősnek mondható csillagászati ismereteinek jó részét könnyen érthető formában átadhassa az olvasóknak. Fantázia és a tudományos valóság mesteri keveréke a könyv, mely még a századunk ötvenes éveiben ágyúval folytatott magaslégköri kutatások számára is tudott hasznos ötleteket adni. (Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

A regény 1865-ben jelent meg eredetileg. Ezt azért szögeztem le, mert a könyvben olvasható tudományos fejtegetések az űrutazással kapcsolatban csak akkor értékelhetőek pozitívan, ha az ember figyelembe veszi, hogy a mű mikor íródott. A maga korában ez a regény bizonyára lebilincselő, sőt látnoki volt, de mai szemmel azt olvasni, hogy pl. fejben számolják ki a paramétereket ahhoz, hogy miként kellene egy hatalmas ágyút megépíteni, majd az abból kilőtt lövedékkel eltalálni a Holdat, kicsit mókás volt. (SPOILER: Nem is csoda, hogy nem találják el a Holdat… Az viszont annál inkább, hogy nem robban fel az egész ágyú a kilövéskor.)

Ugyanakkor a szereplők küldetéstudata, a regény lelkes hangvétele olykor magával tudott ragadni. Ha inkább erre koncentrált volna a könyv, nem pedig a tudományos (mai szemmel: áltudományos) ismeretek átadására, akkor valószínűleg szórakoztató tudott volna lenni. Így többnyire kicsit untam, de a végére azért kíváncsi voltam. A folytatását, az „Utazás a Hold körül”-t is lehet, hogy el fogom olvasni valamikor, de most ez azért nem kötött le annyira, hogy rögtön nekiálljak.

Tetszési index:

55%